Hadijátékos

Igyekszem racionalizálni a hobbira fordított pénzt, és a megunt vagy félbehagyott projektjeimet, felszámolom. Foglalják a helyet, és tudom, hogy úgyse fogom befejezni őket, a pénz meg jól jönne a folyamatban lévő projekteknek, így hát menniük kell. Nagyjából egy évvel ezelőtt szállt ki a világháborús klubprojektünkből a másik játékos, én akkor gyorsan vettem egy nagy halom Renegade német WW1 figurát, hogy készítsek ellenfeleket az oroszaimnak. Félig el is készültem velük, de nem tetszettek a figurák, így tudtam, hogy sose fogom befejezni a sereget. Az új klubtagunk Frank, viszont pont sereget meg korszakot keresett, tanulni a hobbit, gyakorolni a festést, gyűjtést stb.

Előzetes becsléseimmel ellentétben, mégis sikerült még egy kis időt szakítanom hobbira. Elkészült még öt figura a brit seregből, és folytattam a meglévő figurák csoportosítását. A 28mm-es WW2 gyűjteményemet el akarom adni, alig kétszer sikerült velük játszani, két sereget nincs kedvem gyűjteni se, meg építeni se. Van egy befejezetlen szamuráj projektem, ebből is vannak megmaradt figurák, amiket el akarok adni, nem is beszélve egy nagy adag karthágói figuráról, amik még csak most kerültek hozzám. Ezen kívül, ha minden jól megy az új klubtag átveszi tőlem az összes Renegade késői németemet, így lesz keret fejleszteni a brit seregemet, és egyből egy sereg is lesz, ami ellen játszhatok velük.

Gondoltam üdvös lenne bemutatni néhány dolgot a hétköznapokból is, ne csak mindig a rendezvényekről essen szó, van itt még történés más is, szép számmal. Jelenleg zajlanak a nagy viták, a jövő évi rendezvény témájáról, mi legyen a pólón, milyen figurát rendelünk, milyen és hány játék lesz kiállítva.

Még nem tudom lesz-e időm további műhely cikkekre ebben a hónapban, de bízzunk benne, hogy lesz még. Az előző cikkek óta tovább gyarapodott a gyűjteményem, elkészült az első tizenkét figura, lakkozva, műfűvel, ahogy azt kell. Hozzájutottam egy Tamiya 1/48 barikád szetthez, és elkezdtem felhasználni a porosodó Flames of War talpakat a fiókom mélyéről.

A legnagyobb európai ólomkatona rendezvényt a „The King and Country Toy Soldier Show London”-t évente három alkalommal rendezik meg a Russel Square metrómegállótól pár perc sétára található Royal National Hotelben. A rendezvény során a világ összes tájáról érkeznek, gyártók, kereskedők és gyűjtők, hogy legfrissebb kínálatból csemegézhessenek.

A polgárháborús játékhoz nagy számban kellenek lovasok, ők adják a mozgó hadviselés fontos elemét. Nem véletlenül adták ki a Vörösök a jelszót: Proletárok lóra! A kozákok is a lovasságukról híresek, ellenük kellettek a lovas vöröskatonák. A mozgékony lovas hadseregek vívták ki a győzelmeket. Így nekem is fejlesztenem kell a lovasságot a seregeimhez.

Az elmúlt hetekben a blogra és játékra nem nagyon volt időm, de az Ebay ördöge többször is elcsábított, nem hiába becézik nálunk a klubtagok „evilbay”-nak (a gonosz öble). Sorozatos licitálásokat folytattam, első világháborús figurákra. Az emberi butaságnak nincs határa. Vannak, akik képesek a bolti árnál is többet fizetni egy-egy figuráért, de én ezeken csak nevetek.

Mint minden wargamer én is állandóan gyűjtöm a figurákat. Ha kell, ha nem, jó lesz az még valamire. Szerencsére, nagyjából ugyanaz a korszak és a méretarány. Csak azok a fránya nemzetek, meg egyenruhák, amik mind-mind tök jól néznek ki. Azoknak nehéz ellenállni de nagyon. Egy ideje már kezdem célirányosan egybe terelni a pénzköltéseim, a festési és a játék időm, meg valami jól használható szabályrendszer se lenne rossz.

A tízedik körre a britek áttörték a Halfaya hágó védelmét, a Matildák Qalala alá értek, a német lángszórósokat elsöpörte a brit nehéztüzérség. A qalala-i védőállásokban nem maradt túlélő. A brit Negyedik Páncélos Brigád Fort Capuzzo falai előtt foglalt állást, a két támadóék egyesült az összes Matilda tank egy ponton összpontosult. A 208-as ponton a nemzetközösségi gyalogság beásta magát, a brit erők készen várták a beérkező Német Afrika Hadtest két hadosztályát.

Ez a rész most teljesen szubjektív lesz, azt az élményhalmazt próbálom leírni, amit az idei rendezvényen gyűjtöttem össze. Két napba sikerült sűríteni az én munkámat, de az a két nap körülbelül harminc óra elfoglaltságot jelentett, ebből volt nagyjából négy órám élvezni a show-t, a többi szervezéssel telt.

Elkezdtem háttéranyagokat gyűjteni az első világháborús játékokhoz, több hadszíntér is érdekel főleg a brit hadsereg hadműveletei, ehhez van rengeteg jó háttéranyag, ami részletes és kedvező áron hozzáférhető. Jelenleg a Cambrai-i csata áll az érdeklődésem fókuszában.

Az ötödik kör végén tehát a brit támadás már teljes egészében kibontakozott. Nagyjából harminc tank, tíz ágyú és százhatvan gyalogosfigura sorakozott fel az erőinkkel szemben. A játék tereptárgyait és a figurákat egy nagy festett lepedőre helyeztük fel, ezt most óvatosan négyen előrehúztuk mintegy 12”-et (25cm) és felraktuk Fort Capuzzo hiányzó darabjait, így már látszott mind a kilenc blokk.

A ködös Albion vezető klubja után, most jöjjön a klub méltán világhírű wargame expójának a bemutatása. A cikkhez csatoltam egy video-t a végére, és megpróbáltam minél több és minél színesebb fotót belerakni, hogy képet alkothassatok a rendezvényről.

Amennyire én látom, a South London Warlordsban (SLW) mindenki sokféle játékba és műfajba belekóstol, de nem merülnek el benne túlságosan. Amikor beléptem a klubba, az első hat hónapban egyik héten se játszottam ugyanazt. Pedig én szinte csak történelmi játékokat játszom. Itt a játékosoknak a bőség özöne van, az átlag játékos minimum hat-nyolc sereggel rendelkezik, a seregek körülbelül 30%-a történelmi, javarészt 15mm-esek.

1919 valahol Ogyesszától északra, a Fehérek sietős visszavonulása során egy öt járműből álló konvoj halad át egy erdőfoltokkal tarkított vidéken. Négy teherautó és egy Putyilov féle páncélautó küszködik a sáros úton, az egyik teherautó megsüllyed, a sofőrök káromkodva lerakják róla a szállítmányt, mert a mélyúton csak egyesével férnek el a kocsik, és két autót hátrahagyni megengedhetetlen pazarlás lenne. Mire sikerül kiszabadítani az üres autót, az utat elkezdik lőni tüzérségi gránátokkal, az első gránátok egyike telibe találja az egy csoportban álló sofőröket, így a járművek személyzet nélkül maradnak.

Három ponton volt tehát olasz védősereg, és még három ponton német. A legfontosabb a hágó védelme volt, ezen kívül beásott német egységek védték a 208-as erődpontot a dombtetőn, és a műszaki zár átjáróját ellenőrző 206-os pontot. A brit haderő Crusader tankokkal felszerelt 7. páncélos brigádja csak a harmadik körben érkezett meg a sivatag felől, majd két körig tartott, hogy felszedjék a műszaki zárat, így az első öt körben nem játszottak jelentős szerepet a hadműveletben.

A Battleaxe támadás célja a körülzárt Tobruk felmentése volt, az időzítésen rengeteg múlott. A játék során egy előre meghatározott forgatókönyv alapján érkeztek be a különböző egységek a csatatérre. A hadmozdulatok a valós események alapján történtek, de kockadobásokat is használtunk, hogy ne lehessen előre kiszámítani semmit.

A Rapid Fire szabálykönyv kiadója 2009-ben jelentette meg a Guide to the North African Campaign February-June 1941 című kiadványt, ebben nagy részletességgel dolgozták fel a német Afrika Korps és a britek első sivatagi csatáit, nem feledkezve meg természetesen az Olasz Királyi hadseregről sem. A kiadvány megjelenése óta tervben van nálunk az SLW klub Rapid Fire szekciójában, hogy  újrajátsszuk a csaták egy részét.

Az első világháborúról sok téves kép él a köztudatban, főleg mivel a második világháború teljesen elhomályosítja. Wargame szempontból a Franciaországban lezajlott harcok 1917 novemberétől, 1918 novemberéig terjedő időszaka, nagyon izgalmas, és remek játékra ad lehetőséget.

Alapvetően kétféle wargame bemutatójátékot szoktak a brit klubbok készíteni, a „demo” és a „participation”. A demo egy bemutató játék, a participation pedig olyan amibe önkéntes játékosoknak mutatnak be egy új szabályrendszert, vagyis megosztják a játékélményt, bevonják a látogatókat a játékba.

Az SLW klubban rengeteg különféle történelmi wargame-t játszunk, de én szerettem volna valamit, ami egyedi, és az első saját készítésű seregemet valami olyan történelmi periódushoz akartam elkészíteni, ami nem szokványos. A legnépszerűbb a második világháború, majd a Napóleoni és az Amerikai polgárháború, ezekhez van a legszélesebb választék figurákban, járművekben és tereptárgyakban.

Az első világháború és annak története napjainkban sajnos háttérbe van szorítva, ennek legfőbb oka a második világháború és annak eseményei, amelyek szinte teljesen felülírták a háborúról alkotott fogalmakat a köztudatban.

A klub tagsága, mint azt az előző részben írtam, meglehetősen színes egyéniségekből áll, jellemző a nagyon szarkasztikus és sötét angol humor. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, hogy alap dolog heccelni a másikat valami hibájával, tulajdonságával, gyengéjével, szóval valamivel, amire „ugrik”.

Az én klubtagságom, úgy kezdődött, hogy 2008 tavaszán sikerült eljutnom a SALUTE wargame rendezvényre Londonba, amit a South London Warlords club szervez 1972-óta minden évben. Az ott látottak adták meg a végső lökést, hogy elkezdjem ezt a hobbit.