Hadijátékos

Imre Gábor kadét naplóját heti bontásban a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú alapítvány blogján olvastam először 2015-ben. Nem tudom mennyire volt jó szobrász, vagy mennyire szépen festett a szerző, (okleveles szobrászként vonult be), de íróként nagyszerű munkát végzett. Évek óta olvasok eredetiben brit visszaemlékezéseket, jórészt a nyugati frontról, borzalmas dolgokon mentek keresztül a katonák ott is, de az a fajta "szegény ember" háborúja amit Monarchia az Olasz Királyság ellen vívott, még ezekhez képest is döbbenetes.

A haditervek addig működnek, amíg az első lövés eldördül, aztán már semmi sem úgy történik, ahogyan azt előzetesen elképzelték. Ettől függetlenül a tervezés egyben a szellemi felkészülést is jelenti a felmerülő problémák megoldására. Ezért én is végig gondoltam, a következő évben milyen irányban lenne érdemes fejlődnöm a hobbi terén. Döntést még nem hoztam, csak sorra veszem a lehetőségeket.

Ian Verrinder nagy-nagybátyja Harry Moon 1917-ben egy Mark IV tankot vezetve Cantaing faluban (Franciaország) kapott kitüntetést (Military Medal, ez ebben az esetben nem gyűjtőnév). Verrinder-t annyira érdekelte a saját külön bejáratú családi hősének története, hogy elkezdte kutatni a B zászlóalj történetét amelynek soraiban Harry Moon is szolgált. Talált leveleket és visszaemlékezéseket olyan tisztektől akik azonos században szolgáltak mint Harry. Végigolvasta az egység hadműveleti naplóját, meg úgy általában minden szakirodalmat aminek köze volt a zászlóaljhoz. Egy szép napom aztán azon vette észre magát, hogy ebből az anyagból már egy könyvet is lehetne írni, nos az ötletét 2009-ben megvalósította, és a Pen and Sword kiadó gondozásában megjelent a könyvajánlóm tárgya.

A Saxum kiadó gondozásában megjelent könyv angol nyelvű eredetije száz véleményező kritikája alapján a maximális öt csillagon áll, az Amazon.uk-n. Részemről soha rosszabb választás az első magyar nyelvű kiadványnak a csatáról. A somme-i támadás történetének egyik meghatározó munkája ez a kötet még ma is, pedig 1971-ben adták ki először.  Middlebrooknak volt még lehetősége a veteránok egy részével interjút készíteni, ezt lehet is érezni a nézőpontján. A magyar kiadó a fülszövegben azt írta, ismereteik szerint a témában ez az első magyar nyelvű könyv, nos szerintem a Csata arca hasonló igényes módon dolgozza fel a témát magyarul, igaz az nem csak erről a csatáról szól.

Az október végi hosszú hétvégén nekiültem és feltalpaltam amit tudtam a bemutatóhoz szükséges figurákból, majd a talpakat bevontam a festési felület kialakítására szolgáló pasztával. Amikor megszáradt be is festettem őket, majd újraszámoltam a figurákat és készítettem pár képet, a két seregről. Rendesen bele kell húznom alig egy hónapom maradt. Felraktam a dupla térképet, mert eldöntöttem, hogy melyik lesz a küldetés amit lejátszunk. Az 1916 szeptemberi első tank akciót dolgozom majd fel, mivel az eredeti küldetés két személyre készült egy normál térképre, én felraktam az egészet duplán tükrözve, így lesz meg a négy játékosra szóló térkép. Amíg a figurák száradtak Attila barátommal le is játszottuk kétszer a küldetést a Memoirból kivett figurákkal. Rájöttem, hogy még legalább három alkalommal le akarom játszani a küldetést, különböző játékosok ellen, köztük egy teljesen kezdő ellen is, hogy már csípőből menjen minden a bemutatón.

Két napja próbálok kipréselni magamból egy csatajelentést a legutóbbi Első Világháborús 28mm-es Bolt Action játékunkról. Nem megy, nem megy, mert annyi mindent kellett volna jobban csinálni, meg olyan nüansznyi dolgokon csúszott el a küldetés, hogy folyamatosan felbosszantom magam, ha eszembe jutnak. Elsősorban az volt a baj, hogy csak be esetem végül a játékra, egy hónappal előre megterveztük a játékot, sikerült is egy csomó figurát feltalpalnom, de aztán teljesen elhavaztam. Nem sikerült újraolvasni a szabálykönyvet, és nem sikerült kialakítanom egy egységes képet a küldetésről a fejembe, egyrészt a játékosok száma sem volt biztos, másrészt a tereptárgyak sem voltak meg a fejemben. Igyekeztem kimérni a távolságokat és kiszámolni a hat körös játékra, hogy körülbelül mikor kell a támadónak elérni a védő állásait, hogy legyen esélye betörni az árkokba, de egy körrel elcsúsztam végül. Arra jutottam, hogy mindenképpen kell szerveznünk egy újabb játékot a Bolt Action 2 szabályok alapján, a házi módosításainkkal felturbózva. Tekintve, hogy az előző játék óta elkészült egy 60 figura körüli Brit sereg Ambasa jóvoltából, Szaka pedig szuper francia sereget alkotott, részemről pedig rengeteget olvastam a Somme-i csatáról, a következő alkalomra egy 1916-os erdei találkozó harcot szeretnék összehozni (High Wood), ahol lehetne manőverezni, előre vetett rejtett alakulatokkal operálni (tüzérségi megfigyelő, mesterlövész), szóval valami igazán mozgalmasat játszani.

Minél többet foglalkozom a 15mm-es figurákkal annál jobban tetszenek, ez nem túl jó hír, mert egy komoly kollekció vár még kifestésre a 28 és 20mm-es figurákból is. Jól halad a project, már 32 figura van majdnem készen. A műfű felragasztása után készítettem a képeket. Nagyon sokat kell kísérleteznem, mert az összes színkombináció amit eddig használtam ugyanezekre az egyenruhákra, csak 28mm-ben, most teljesen használhatatlanok. Sokkal világosabbra kell festenem őket, mert fele a méretük. A talpalásukat is újra kellett gondolnom a szóróanyag amit a 28mm-hez használok túl nagy szemcsékből áll, ezért a dekor boltban vettem akril festékhez való felületkezelő pasztát, ez szépen megszárad, száraz ecsetelve egész jól mutat. De a színét ennek is próbálgatni kellett, mert az amúgy is sötét német egyenruha teljesen elveszett a sötétbarnában. A társasjáték táblájától se üthetett el nagyon, ráadásul jól látható is legyen, mert ekkora figurákat nagyon könnyű "benézni". Közben előszedtem egy régi digitális kamerát a telefon helyett, jóval szebbek a képek így.

Most, hogy tisztázódott az ACW projektnek az idei évben nincs létjogosultsága, visszakanyarodok az első világháborúhoz. Teszem ezt úgy, ahogyan már az év elején is terveztem, a Great War társasjátékkal a Somme környéki harcokkal. Kivágtam és feltalpaltam az eredeti 15mm-es figurákat, tavaly volt egy 30%-os Flames of War akció az év végén amit végül februárra bírtak nekem leszállítani. Ennek keretében rendeltem három csomag figurát, hogy a társasjáték figuráit kiegészítve más rendszerekhez is használhatóvá tegyem az alapdoboz figuráit. A társashoz nincsenek tisztek, golyószórósok stb. Puskás gyalogosok, géppuskák és aknavetők a kínálat. Áprilisban a Salute 2016-on beszereztem, az extra tereplapokat és a paklit, hogy a társasjáték négy személyre is felbővíthető legyen, de figurákat nem vettem. Most hogy, az alapokat feltalpaltam, kicsit bánom már, hogy nem vettem még két csomagot (egy német és egy brit). De a Falmes of War most is meghirdetett egy 40%-os Halloween akciót a kevésbé népszerű korszakaira, köztük a Nagy Háborúra is. Így a gyűjteményem tovább bővült. Ideje kezdeni valamit ezzel az egésszel, mondjuk egy Games Day bemutató? (Képek a Flames of War honlapjáról)

Igyekszem ihletet meríteni, a 28mm-es felszerelésektől és apró részletektől roskadozó brit gyalogosaim festéséhez. A legjobban forrás erre egy jó film vagy könyv. Az Amazon adta keretek között rengeteg hobbi író publikál digitális történelmi regényeket, így elkezdtem köztük valami "elsőháborúsnavaroneágyúi" stílusú könyvet találni. Sikerült is, bár a könnyed kommandó stílusról azért messze vannak, de történelmileg hiteles akciókban gazdag regények.

Az az eretnek ötletem támadt, hogy az új otthonomat egyenlőre internet és TV mentes övezetnek nyilvánítom. Így simán van 60-90 percem festegetni legalább háromszor egy héten, és naponta olvasok szintén legalább 60 percet. Két hete tart az örvendetes állapot, TV-t mondjuk nem nézek rendszeresen már vagy 10 éve, de a netes függőségem min 2-3 óra volt naponta, majd kiderül meddig bírom. Mivel felgyorsultak a valós történések, a blogos bejegyzésem is egy mix lesz.

Kitűztük a hatszemélyes Bolt Action játékunk időpontját, megkértem mindenkit, hogy írja össze a seregeit, figurákra bontva, mivel egy elég szép brit és francia kontingens készült már el festve, ezért olyan játékot akartam szerkeszteni, amiben mindenki hozhatja a saját seregeit, ezzel is ösztönözve a játékosokat a további fejlesztésekre. Nekem van elég német és K.u.K. figurám, meg persze oroszom is egy teljes játékhoz, de a lényeg a paletta színesítése meg a játékosok toborzása, motiválása. A francia szakasz figura szempontjából engem nem érint (Szaka és Petyó a két tulaj), de Ambasa britjeit ki kell egészítenem, hogy játéktechnikailag elég erősek legyenek ahhoz a küldetéshez amit kiválasztottam. A Renegade regiment ajánlatából származó seregből teljesen hiányoznak a puskagránátos figurák, én viszont annak idején pont ezekre a speciális figurákra mentem rá, a GWM British Bombers B013 blisterből hármat vettem, így van hat darab puskagránátos figurám. Valamint van 12 darab gránátot dobó figurám is. Most ezeket mind harcképes állapotba kell hoznom a csatára.

Végre újra dolgozhatom a figuráimon! Három év után megint előttem sorakoznak a 20mm-es plasztik PSC szovjetek, a megkezdett Magyar Királyi Honvédség projekt fém figurái, a közben beszerzett Valiant plasztik brit és német gyalogság. Nem is beszélve a hiányos talpalású 28mm-es németekről és K.u.K. gyalogságról, meg a Salute-on beszerzett szekerekről, meg "farm alkatrészekről", meg... (a fényképezési fényviszonyokon még dolgozom)

Legalábbis nekem mindkét film új volt. A Field of Lost Shoes 2014-es, a Free States of Jones 2016-os. A második kapott már magyar címet is Harc a szabadságért, ritka gyenge választás, a Jones szabad állama vagy Szabad állam: Jones szerintem sokkal jobb lett volna. Mindkét film megtörtént eseményeket dolgoz fel, és meglepő módon Konföderációs eseményeket és szereplőket mutatnak be. Nekem tetszettek, bár egyértelműen a Matthew McConaughey féle Free States a jobb film szerintem. Nagyszabású csatajelent szempontjából viszont a Field of teljesít jobban. Hollywood egyik nagy hibája véleményem szerint, hogy csak ritkán nyúl a polgárháború témájához, és akkor is megpróbálja a jelen nézők számára elfogadható formában tálalni a rabszolgaságot, még ha az a sztori vagy a hitelesség rovására megy is. A trailerek, szokás szerint spoilerek a köbön, megnézésük rontja a filmek élvezeti értékét.

Egy figyelemreméltó interjú válogatásba botlottam a minap, le is töltöttem, sőt végig is olvastam. Holger Eckhertz a szerző nagyapja a német Signal magazinnak dolgozott a háború alatt, mint újságíró. 1944 májusában cikksorozatot készített elő a goebbelsi terminológia szerinti Atlanti Fal hős védőiről. A korabeli csúcstechnikával (akkumulátoros-mikrofonos magnetofonnal), felszerelkezve interjúkat készített a Heer katonáival. A partraszállás miatt a munkája aktualitását veszítette, nem publikálták az interjúkat. De mindent megőrzött az írásaiból és felvételeiből. 1954-ben tíz évvel az események után, elhatározta megírja a német katonák szemszögéből is a partraszállás történetét. Egymás után kereste fel a túlélőket, köztük voltak olyanok is, akikkel már 44 májusában is készített interjút. 1955-re már elég szép anyag gyűlt össze a könyvhöz, ekkor azonban sajnos meghalt. Kéziratait azóta is őrizte a család, Holger Eckhertz pedig úgy döntött befejezi a nagyapja munkáját a maga módján. Kindle könyv formátumban angolra fordítva mint sorozatot adja ki, az 1939-45 időszak német visszaemlékezéseit.

Folytassuk tehát a hadijátékos képzőt. Ha betartottuk a javasolt menetrendet, akkor túl vagyunk vagy 20-30 Memoir 44 csatán a táblás játékunkkal, meg kb 10-15 online csatán is, megnéztünk vagy 25 órányi háborús filmet, és eldöntöttük, hogy nekünk tetszik ez a korszak, szeretünk taktikázni is meg katonázni is. Jó esetben sikerült valakit szintén megfertőznünk a környezetünkben, aki ellen lejátszottuk a csatáinkat. A Memoir 44 remek apa-fia szórakozás, de viszonylag sokan játsszák a párjukkal is. Én magam is sikerrel tanítottam meg több hölgyismerősömet, könnyűek a szabályok, ha elég nyitott az illető, remek szórakozást nyújt ez a játék a lányoknak is. Sokszorosa az esélye annak, hogy a párod belekezd veled Memoirt játszani, mint annak, hogy leülteted egy fás-bokros terepasztalhoz, centivel a kezében, miután megmutattad neki a vonatkozó szabálykönyvet. Szóval hajrá, tanítani kell a haverokon kívül a családtagokat is, minél többen ismerik meg, annál nagyobb az esélye, hogy később összejöjjön egy jó kis négy személyes játék. (képek továbbra is a netről)

Nagyon nagy fába vágom most bele a fejszémet, mert megpróbálok egy hadijátékos toborzó cikksorozatot indítani, úgy ahogyan szerintem ma a legegyszerűbb elkezdeni a hobbinkat. Indulásnak egy Memoir 44 alapdoboz beszerzésével, majd ennek fejlesztésével, hogy abból ki lehessen kacsintani az asztali hadijátékok felé is. Ötletekkel akarom megtámogatni ezt a játékot, hogy viszonylag kevés anyagi ráfordítással lehessen játékosokat toborozni a történelmi stratégiai játékokhoz. (képek a netről)

Ismét van egy kis fellendülés nálam hobbi téren, elkészült a lakás és mivel a nagyszoba kong az ürességtől, úgy döntöttem itt a szuper alkalom, hogy kipróbáljuk a The Great War társast, négy személyre, tankokkal. Az elmúlt három év Memoir 44 játékainak végre kezd meglenni az eredménye, hét potenciális játékosom is volt már a kipróbáláshoz, ha ketten már ráérnek egy adott időben, akkor német védőként játszom én kettő helyett is, vagyis lehet tesztelni a játékot. Szerencsém volt végül meglett velem együtt a négy fő, és egy borús vasárnap délután, dán barna sörökkel felvértezve lejátszottuk oda-vissza az 1917-es Cambrai csata kezdő ütközetét. A Siegfried-Hindenburg vonal elleni támadás két különálló küldetés (itt és itt), de remekül működött egymás mellett mint négy személyes, un Overlord csata. Végre kipróbálhattam az extrákat amit még a Saluton szereztem be. A játék tapasztalatairól szól ez a cikk.

Az 1939-45-ös korszak brit visszaemlékezéseiből komoly választékot kínál az Amazon a 99 pence árfekvésben. Nem is csoda, hiszen szinte a teljes brit társadalmat közvetlenül érintette a háború, a katonáik részt vettek a harcokban világszerte. Ezért aztán rengeteg hihetetlenül színes brit sztorit produkált az élet, arra kísérletet sem teszek, hogy a tengeri és légi hadviseléshez kötődő memoárokat is elolvassam, vagy akár csak gyűjtsem. Ezeken kívül is szerepel vagy száz könyv a kínálatban, a SAS veteránok visszaemlékezéseitől a páncélos gárdista naplójáig mindenféle katona tollából.

A szokásos júliusi uborkaszezon ismét meghozta az Amazon.co.uk leárazásokat, elektronikus angol nyelvű kindle könyvek özönét lehet begyűjteni a hadtörténelem számomra érdekes korszakaiból, főleg ha figyelemmel kíséri valaki a Pen and Sword kiadó kiadványait. Igyekeztem most a szokványos Nagy háborús vonaltól elszakadni, mert ezekből évekre el vagyok már látva olvasnivalóval. Így most csupa olyan könyv került a kosaramba, ami nem az 1914-18-as korszakkal foglalkozik. Van itt három könyv a Francia-Porosz háborúról, egy az 1809-es ausztriai hadjáratról, amerikai gyalogsági memoár 1944-45-ből, brit napló a koreai háborúból, hogy csak párat említsek, egyik sem került többe mint 1,2 GBP, hol kapok én szakirodalmat ennél olcsóbban ezekről a témákról?

Elolvastam az első születésnapi ajándékomat, Nemes-Tóthi Nemestóthy-Szabó Béla a császári és királyi 12. huszárezred tisztjének naplóját. Annak idején nagyon tetszett Vitéz Kozma Miklós visszaemlékezése, ezért most is nagy örömmel vettem kézbe egy újabb huszártiszt naplóját, aki szerencsésen túlélte az Első Világháborút. A Zrinyi kiadó gondozásában megjelent kötet, nagyon szép, kemény fedeles, rengeteg archív anyaggal. Nagyon jó kontrasztot adott a szövegnek, hogy a szerző húsz évvel később megjelent hivatalos cikkei is belekerültek a naplóba. Akkor már mint magas rangú tábornok írt a publikumnak, de a napló felhasználásával. A szövegek összehasonlítása iskolapéldája annak, hogy mennyit jelent a különbség a memoár utólag írt szövege meg a napló közvetlen az események után készült stílusa között. Sok eredeti dokumentum is belekerült a kötetbe, a hivatalos parancsok és jelentések az én szerény német tudásommal nem jelentettek túl nagy bónuszt, de biztos akad aki örömmel böngészi őket.

Nagyjából három éve raktam fel a virtuális könyvespolcomra, ezt a könyvet. A 2014 januári könyvlistámon már legalábbis rajta volt. Idén februárban amikor eldőlt, hogy megyek Londonba, megnéztem hátha találok belőle egy megfizethető példányt. A digitális változata ugyanis csaknem tizenhat fontba került, ennyit pedig nem adok egy e-könyvért. Rákerestem és először nem is nagyon hittem a szememnek, amikor megláttam az 1 pence árat. Rögtön meg is rendeltem a kötetet az egyik barátom londoni címére, ha csak egy köteg széteső lapot kapok akkor is el tudom majd olvasni gondoltam. Malacom volt, ahogyan mondani szokták. Egy 1930-as kiadású példányt kaparintottam meg, tűrhető állapotban, egy leselejtezett könyvtári könyvet a Petre Library-ból Downside-ból. A beleragasztott nyilvántartási jegyzék alapján 1975.10.27-én kölcsönözték ki a könyvet utoljára, még nem is éltem akkor.

Idén is sikerült eljutnom a hobbi legnagyobb szabású rendezvényére, jelentem gőzerővel dübörgünk. 5000 db jegy kelt el elővételben, szerény becslések szerint is félmillió font körüli forgalmat bonyolítanak le a kereskedők ezen a napon, de van aki szerint megvan az egy kerek millió is. Zajlik a plasztik forradalom, kickstarter-ek és új debütálások, lehengerlő a kínálat. Rengeteg a sci-fi és a fantasy, de történelmi játékok is voltak jócskán.

Több havi egyeztetés után idén is folytattuk az Alba Regia Hadijáték klub által 2010-ben Székesfehérváron elindított rendezvénysorozatot. Idén a Hetedhét Játékmúzeum adott otthont a rendezvényünknek, a Heimer Ház patinás emeletén öt asztalon népszerűsítettük a hobbinkat. A tavalyi szervezéshez hasonlóan idén is csak rendezvény előtt láttam először a helyszínt, így a fehérvári barátaim voltak azok akik a fizikai előkészítést és egyeztetést végezték. A rendezvény hangulata más volt mint tavaly, akkor a könyvtár és a festmények szerintem inkább a történelmi aspektusát emelték ki a hobbinak, most a játékmúzeum a gyerekek felé vitte el a hangsúlyt meg a hobbi játék részét tolta az előtérbe. Most hogy aludtam rá párat, vannak is rá ötleteim legközelebb miként tudnánk fejleszteni a programot.

A PSC második projektje, rázósabb lett, mint az első. A decemberi szállítás helyett végül március elején érkezett meg a várva várt dobozom. Mondjuk nem ért meglepetésként a csúszás, ahogyan azt már előre sejtettem, nagyon nem tudták tartani a határidőt. A csomagolás sajnos most sem sikerült megfelelően. Ezúttal a dobozban kialakított plasztik tartók bizonyultak túl nagynak a kis 1:100-as tankok ide-oda hányódtak a szállítás közben, nekem összesen négy darabról törtek le ágyúk, és géppuskák. A PSC példás módon az email-es bejelentésemre 12 órán belül válaszolt, és még aznap feladták újra a négy sérült tankot. Most aztán tényleg egy századra való tankom lett, 5db brit Whippet, 4db "női" brit MarkIV, 4db "férfi" brit Mark IV, 2db "férfi" németre festett MarkIV valamint 2db német A7V. Volt olyan letört darab, amit megtaláltam a dobozba, de volt olyan is amit sajnos nem, megpróbálom megragasztani, amit lehet, illetve a töröttek lesznek a kísérleti nyulaim a festéshez.

2016. március 19.-én újra Ólomkatona és hadijáték bemutatót tartunk Székesfehérváron, ennek részeként három un. skirmish asztalunk lesz, ezeken mind a Ganesha Games cég egyszerű skirmish szabályait fogjuk használni az első asztalon Amerikai Polgárháborús téma lesz, a másodikon a Magyar Királyi Honvédség és a Szovjet Vörös hadsereg csap össze, a harmadikon pedig első világháborús előcsatározás lesz az orosz sztyeppéken. Az utóbbi két csatára a Flying Leads rendszert használjuk majd, ennek nagy előnye, hogy hurkapálcákkal mérjük a távokat és három darab hat oldalú dobókockával dobjuk az összes próbát, lövést és eseményt. Ebben a cikkben igyekszem egy olyan ismertetőt adni, hogy ezzel már el lehessen kezdeni játszani a rendezvényen, ne a nulláról kelljen kezdeni. Ha kevés játékosunk lesz, akkor 10-12 figurás rajok lesznek a seregek, ha több akkor minden játékos kap egy-egy 4 figurás rajt és négyen fognak tudni játszani egy időben.