Hadijátékos

John Randle könyve egy szórakoztató novellafüzér, a szerző a Burmát megjárt veteránok szövetségének tagjaként, időről időre írt egy-egy rövid történetet az emlékeiből a különböző veterán szövetségek  rendszeresen megjelent magazinjaiban. A történetek kedvező fogadtatásra találtak, ezért szépen gyarapodtak, végül annyi lett belőlük, hogy a szerző könyvbe rendezte és kiadta őket. Nagyon helyesen tette, részemről nagy élvezet volt olvasni egy őszinte beszámolót erről az elfeledett hadszíntérről. A könyvet a nyári Amazon.co.uk Kindle akcióból szereztem be 400Ft-ért.

Ismét szükségét éreztem egy kis megújulásnak, ezért úgy döntöttem górcső alá veszek egy olyan korszakot és hadszínteret, amelyben nagy potenciát látok. Egyrészt már két magyar hadijátékos-blogger kolléga is foglakozott a japán hadsereg 20mm-ben történő megépítésével, Kvadász itt, és Zirrian itt, ami ugye ugyanaz a sereg, de a téma ettől még jó. Másrészt még adós vagyok a Bolt Action Brit és Japán seregkönyveinek bemutatásával. Ez így egy kézenfekvő felvezetése a témának, arról már nem is beszélve, hogy két burmai brit veterán visszaemlékezéseit is elolvastam, így azokat is hozzá tudom kötni a témához.

A Pen and Sword kiadó gondozásában jelent meg ez az emlékirat Bill Cheall személyes élményeivel. Picit bajban vagyok a szerzővel, mert amiket megélt azt tiszteletet parancsol, de a nagyon vallásos, nagyon pozitív írásmódja egy kicsit nekem erőltetett volt és unalmas. Tipikusan egy olyan karakter aki lubickol a Green Howards ezred bajtársias légkörében, és ez élete alfája és omegája, nem akar előrelépni, vagy elmozdulni, gyalogos baka akar lenni a cimbikkel együtt jóban-rosszban. Bill egy igazi mintakatona, még flörtökbe se nagyon keveredik, egyrészt a vallásos háttere miatt, másrészt az elhivatottsága okán. Persze az is lehet, hogy ez csak azért tűnik így, mert idős veteránként vetette mindezt papírra.

Többször említettem már, hogy léteznek a brit klubok között olyan, a wargame témájához is kötődő egyesületek, akik a különböző korok hadviselésének rajongóit tömörítik. A Society of Twentieth Century Wargamers, szervezet tagjai kimondottan a XX. századi konfliktusokra specializálódtak, a tagok által beküldött cikkekből havonta lapot jelentetnek meg már évtizedek óta, most egy digitális kiadványban összefésülték a Nagy Háborúhoz kötődő wargame cikkeiket, és egy jelképes összegért letölthetővé tették pár hete. A befolyó összeg a Royal British Legion részére lett felajánlva.

Teljesen új vizekre eveztem ezzel a csatával, se a XV. századi magyar hadtörténelembe, se a „WAB” rejtelmeibe nem ástam bele magam soha túl mélyen. 2006-ban elmentem Szentendrére megnézni a III. Országos Stratégia Játék Bajnokságot, ahol mindenki 28mm-es a puskapor elterjedése előtti seregekkel játszott a Warhammer Historical rendszere alapján. Ekkor láttam először élőben figurás hadijátékot.

Az Amazon levitte a nyári strand akciója keretében a Kindle Paperwhite árát közel húsz százalékkal, és az akciót megfejelte egy nagyszabású árleszállítással az e-könyvek kínálatában is.  Nagy meglepetésemre nem feledkeztek meg a hadtörténelmi könyvekről sem, kedvenc Pen and Sword kiadóm legfrissebb könyveiből is sikerült egy nagy csokorra valót leértékelni kb. 200-400 Ft-ra darabját. Mivel az akcióra nem volt időtartam megadva, gyorsan fel is töltekeztem belőlük, csak úgy roskadozik az elektronikus könyvespolcom. Jöjjön hát, egy kis ízelítő!

Haladok előre a napló olvasásával, és egyre jobban elkeserít, hogy senki nem kínál megfelelő figurákat a témához. Pedig nagyon jó wargame alap lenne, ha gyártanának magyar huszárokat a korszakhoz, de sajnos senki sem foglalkozik vele, még a Nagy Háborút nagyrészt lefedő Miniature Figurines 15mm-es kínálatából is hiányoznak a magyar huszárok, pedig amúgy a Monarchia lándzsásai és dragonyosai megvannak. Horvát Lajos készített is sereget belőlük. Jobbnál-jobb akciók vannak leírva:

A centenáriumi érdekelődés, egyre nagyobb hullámokat vet, tele a net digitális anyagokkal. Az Indexen keresztül korabeli digitalizált újságokat lehet olvasni, a Magyar Társadalomtudományok Archívuma, digitális ingyenes anyagaiban is számos érdekes könyv került a látómezőmbe. A pdf könyvek tűrhető minőségben olvashatóak a Kindle kijelzőjén. Elkezdtem hát böngészni a források között, az egyik legígéretesebb könyv Kozma Miklós huszártiszt naplója volt, így ezzel kezdtem a sort.

A formabontó Nagy Háborús cikkek közül íme itt a második. Egy számítógépes játék ismertetője, nem klasszikus asztali hadijáték, viszont ezt a léptéket nem is nagyon lehetne megoldani terepasztalon. Nyolcadikos koromban a Harc Európáért táblás játék miatt kezdtem el érdeklődni a második világháború története iránt, középiskolás koromban számolatlan órát töltöttünk a jó öreg C64 és Amiga gépek előtt a Storm Across Europe szoftvert nyúzva, ezek a játékok mind stratégiai szintű szimulációi a második világháború európai eseményeinek. Emlékeim szerint 7-8 éve adták ki a Commander-Europe at War című programot (1939-45), majd 2009-ben a Gold verziót, utána volt egy gyenge próbálkozás, a szoftver engine-nel ami a Napóleoni háborúkat próbálta feldolgozni, és végül 2012-ben kijött a program első világháborús verziója.

Most, hogy gyakorlatilag elkezdődtek a centenáriumi évfordulók, úgy döntöttem írok két rendhagyó cikket a blogon amik első nekifutásra inkább kötődnek a Nagy Háborúhoz, semmint az asztali hadijátékhoz, de mindenképpen figyelemre érdemesnek találtam őket. Elsőnek bemutatnék, egy nagyszerű könyvsorozatot, amely magyarul is megjelent már:

Adós vagyok még a szabályelemzések következő részével, senkit se zavarjon meg a cím, csak átírtam a bejegyzések címét és számozását, hogy egységes legyen. Mert ebben a sorozatban lesz szerintem még jó pár, epizód. Az utóbbi időben a vízparti kocogásaim alkalmával szoktam a szabályok alkalmazásain tanakodni. Mert ilyenkor kell valami ami teljesen lefoglalja az agyam, amíg letelik az ötven perc alkalmanként. Hiába egészséges ez a sport, a jó levegőn a festői Mosoni-Duna partján, de heti ötször ötven perc nagyon unalmas.

Az előző három cikkből szerintem kiderült, hogy mi az, amit én színvonalas, történelmi hadijátéknak hívok. Átgondolt, megtervezett, jó hangulatban egymás szórakozását is szem előtt tartva lejátszott és kellően dokumentált, szórakozás. 2009-óta gyűjtöttem a figurákat, festettem őket és készültem a korszakból, most megvan részemről az elégedettség, barátokkal egy magyar hadtörténeti múzeumban, játszottam Nagy Háborús hadijátékot. Ha ezt évi négy-öt alkalommal sikerül összehozni (nem feltétlen WW1), akkor részemről megérte belefektetni a hobbiba, ha nagyközönség előtt is sikerül majd bemutatókat tartani, akkor már egy szavam se lehet.

Wrangel hadnagy a légnyomástól szédelegve tápászkodott fel, zúgott a feje, és alig hallott valamit. Az első gondolata az volt, hogy a géppuskákat gyorsan üzembe kell helyezni, különben lerohanják őket a németek. Körbenézett, felrángatta a tisztiszolgáját a földről, és elkezdett parancsokat kiabálni a fülébe. Ekkor újabb nagyerejű robbanás vágta földhöz mindkettőjüket, a pergőtűznek még koránt sem volt vége!

Közel két hónapig leveleztünk, mire sikerült egy jó időpontot összehoznunk az első székesfehérvári Bolt Action csatára. Nekem elsődleges célom volt, hogy bemutassam a rendszert a játékostársaknak, másodlagos célom az volt, hogy végre használjam a két Nagy Háborús seregemet itthon is. Illetve titkos hadicélom volt, hogy végre Szaka és Bogesz együtt játszanak, és ne egymás ellen, mert úgy gondoltam erre viszonylag ritkán van lehetőségük, ez utóbbit nem hangoztattam, de végül egy csapatba kerültek.  

Gavril Talegyin hadnagy, a visszafojtott dühtől remegve állt vigyázzba, legszívesebben ököllel esett volna neki, a szemmel láthatóan részeg századosnak. Két gyenge szakaszával küldték, hogy felváltsa zászlóaljának második századát. A frissen két napja visszafoglalt Storoznyest a pionírok előkészítették a védelemre, Szavorov századosnak, csak annyi dolga lett volna, hogy embereivel, a kitűzött vonalak között árkokat ásson. A szögesdróttal megerősített spanyolbakok előtt fel kellett volna égetni a búzaföldet, az erdősávon keresztül közlekedő árkokat kellett volna építeni. Ebből, semmi sem történt meg, Szavorov közölte, hogy az ellenségtől nem kell tartani, a németek ki vannak merülve, Talegyinéknek rengeteg idejük lesz elvégezni az állások kiépítését.

Régen írtam már könyv ismertetőt, jöjjön most egy rendhagyó darab, hogy bepótoljam a lemaradást. Az interneten bukkantam rá a História-Antik kiadóra, a Nagy Háború blogon reklámozták az egyik kiadványukat, bevallom férfiasan, elcsábultam és rendeltem tőlük három kötetet. Az egyik egy 1916-ban megjelent propaganda könyvecske, reprint kiadása volt. Szerzője Dr. Szádeczky-Kardoss Lajos egyetemi tanár, aki engedélyt kért az akkori hadvezetéstől, hogy a frontra utazzon és élményeit írásos formában rögzíthesse. Ezek elsőnek cikkek formájában láttak napvilágot, majd kötetbe szerkesztve.

Budapesti szervező párosunk Dzsozy és Emerald, ismét remek nyilvános hadijátékot szervezett, ezúttal Gödöllőn. A többszörösen áttételes megoldás végül az lett, hogy a 32.-es hagyományőrzők sorait erősítve, a helyi könyvtár szervezésében tartottunk festési, egyenruha és wargame bemutatót, a Nagy Háború centenáriumára készült helytörténeti kiállításon.

Már többször említettem, hogy véleményem szerint mi magyarok elherdáljuk a történelmi örökségünket, mert teljesen feledésre ítéljük azokat a történelmi korokat, amikor a Habsburg birodalom részeiként léteztünk és véreztünk a különböző dinasztikus háborúkban. Pedig, ha folyamatában szemléljük a történelmet, akkor ezek a korszakok mind hozzájárultak ahhoz, hogy 1867-1914 között egy virágzó világhatalom egyik fele voltunk. Persze nem volt ez egy szuperhatalom, és rengeteg problémája volt, de mégis a Kárpát-medence egyik legvirágzóbb békés korszaka volt. A hétvégén megnéztem a Bécsben található Heeresgeschichtliches hadtörténelmi múzeumot, ami csak igazolta ezt a meggyőződésemet.

Letettem a garast a Bolt Action (BA) mellett a Nagy Háborús játékok terén. Ezért elkezdtem szépen összegyűjtögetni az apró pici szabálytöredékeket, a seregkönyvekből, meg egyéb szabálykönyvekből, hogy a rendszert minél jobban hozzá igazítsam a korszakhoz. Golyóálló mellény, gáztámadás, oszlopban támadás, lovasság szálfegyverekkel, növelt személyzet a géppuskákhoz, ezek mind, apró dolgok, amik a korszak egyedi atmoszféráját hivatottak jelképezni.

Ez megér egy gyors posztot!

Hosszú előkészület után, de végre elkészült az ezredalbumok digitalizálása:
Magyarok az I. világháborúban szakkönyvgyűjtemény
86 új ezredalbummal bővített kiadás!

Aki rendszeres olvasója a blogomnak az tudja, hogy az 1848-as magyar szabadságharc az egyik kedvenc  témám. A két korszak egyenruhái között sok az átfedés, egy idő után azt vettem észre, hogy akár már a Napóleoni háborúkat is játszhatnám, annyi a figurám. A szokásos lemaradásunk a nyugatiakhoz képest itt, végre az előnyünkre vált. Az 1809-es magyar sorgyalogos egyenruha és a határőr egyenruha, a nyers figurák szempontjából történelmileg hiteles egészen 1849-ig. A szabadságharcban pedig mindkét fél seregeiben használhatóak a figurák. Nincs más extra kiadás és munka, mint készíteni két zászlóvivőt egyet a császári lobogóval, egyet meg a magyar zászlóval. Ezt a trükköt már alkalmaztam az orosz seregeimnél akik nemzeti lobogóval WW1 gyalogság, vagy fehér gyalogság, vörös zászlóval meg bolsevik.

Richard Sharpe kalandjai tele vannak jó ötletekkel, a könyveket olvasva, több száz küldetést kreálhatunk, akár úgy is ahogy Games Workshop LoTR játékában végigveszi a Gyűrűk Ura és a Hobbit filmek jeleneteit. A könyvekre itt most nem is térnék ki, mind hozzáférhető magyarul, még online formátumban is tudom őket olvasni a Kindle olvasómon, magyarul és angolul.

A hosszas bevezetés után nézzük, hogyan lehet a legoptimálisabban, megnyerni valakit a hobbinak. Másszunk fel szépen Richard Sharpe vállára, és hozzunk ki a lehető legtöbbet a regények sikeréből. Nem szerénykedünk, nem cicózunk, olcsó, populáris játékot akarunk, kevés festéssel, sok játékkal, egyszóval: Hegyibe!

Ott tartottunk, hogy 2000-ben megjelent az első Sharpe kötet magyarul, ez nekem annyira tetszett, hogy utána néztem mit lehetne még elolvasni a témában, akkor sikerült beszereznem a Feleki László féle: A csodálatos kaland című mesterművet. Ezen kívül sikerült valami egészen rendkívüli napóleonos élményt begyűjtenem még ebben az évben, elutaztam Párizsba és fejet hajtottam a „Korzikai” sírjánál. Meg persze végigjártam az Invalidusok épületének minden hozzáférhető szegletét. A szálló ahol laktam, a Bastille egyik lerombolt bástyájának helyén állt, felmentem a Diadalívre is, végigsátáltam a Le Avenue de la Grandé Armée-n és megnéztem a Louvreba az Egyiptomból zsákmányolt kincseket.

Ha eddig nem volt még igazán szubjektív posztom, akkor ez majd az lesz. Nem szeretem a nagyon populáris témákat, valahogy a sok használattól elkopnak a szemembe, a napóleoni korszak is egy ilyen hadijátékos terület, bizonyos szempontból. Az első emlékem a korszakhoz kapcsolódóan, a nagynénéimnek köszönhető. Valamikor a nyolcvanas évek közepén kalandvágyból a két hölgy a fejébe vette, hogy turisták lesznek. Sok célpont akkor még nem jöhetett szóba, így elmentek Moszkvába. Mesze is volt, érdekes is volt, a nyelvet is tanulták már, első célpontnak nagyon megfelelt. A turisztikai program részletetire már nem emlékszem, de arra igen, hogy csillogó szemmel hallgattam a beszámolót amikor megjöttek, és körbe ülte őket a nagycsalád.