Hadijátékos

Ez egy olyan tökéletesen időzített Kickstarter ajánlat volt, amire nem bírtam nemet mondani. A székesfehérvári rendezvény számomra egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy szükség van egy viszonylag kedvező árú, magyar szabálykönyvvel ellátott wargame alternatívára, amit ajánlani tudok az érdeklődőknek. Az egyik ötletem pont az volt, hogy 28mm-ben a Memoir 44 szabályai alapján kellene bemutatókat tartani, a Nagy Háború olasz hadszínterét feldolgozva. Vagy tekintve hogy elegendő gyalogos figurám van egy 1914-es kelet poroszországi verzióhoz akár ebbe az irányba is érdemes lenne elindulni. 

Most már bevallom férfiasan amikor nekikezdtünk a szervezésnek, egy kicsit vakartam a fejem, hiszen egy olyan rendezvényt raktunk itt össze, aminek még a helyszínét sem láttam soha azelőtt, és semmiféle adat vagy becslés sem volt arra, hogy mennyi látogatóra számíthatunk. Ezért nem akartam túlvállalni magunkat, és nagyon megbonyolítani a feladatainkat, egy olyan „puding” elkészítését tűztem ki célul amelyet még biztosan jóízűen fogyaszthat el minden résztvevő.

Richard Harding Davis (1864 – 1916), egy ízig-vérig publicista családból származó, világutazó volt. Theodore Roosvelt amerikai elnök barátja, megjárta többek között a Spanyol-Amerikai, a Görög-Török, a Japán-Orosz, a Búr háború és az Első Világháború frontjait. Korának vezető haditudósítója, világfi és úriember. A jóképű újságírónak köszönhető többek közt, a simára borotvált arcú férfiak divatjának elterjesztése is, a XIX. század szakálas-bajuszos korszaka után.

Időről-időre szeretek elolvasni egy-egy második világháborús memoárt is, főleg a páncélostisztek érdekelnek. Megkérdőjelezhetetlenül a legjobb számomra a műfajban a Death Traps, de közvetlenül utána a dobogó második lépcsőjére került Bill Close brit őrnagy könyve (két különböző címmel adták ki), az ő sztorija egy második világháborús akcióregény, Alistair MacLean se tudott volna különbet írni. Mr Close háborús évei a megfilmesítésért kiáltanak, bár erre sajnos kevés esélyt látok. Csak ízelítőnek: 1933-ban hivatásos katonának áll, közlegény lesz a 3. Királyi Tank Ezredben, 1945-ben mint őrnagy hagyja el az alakulatot, a köztes időben tizenegy tankot lőnek ki alóla, háromszor sebesül meg, és kétszer kapja meg a Hadi Keresztet.

A Games Day-on sikerrel meggyőztem Zirrian-t, aki ma már egy Kindle boldog tulajdonosa. Mivel a dolog az én lelkemen szárad, és volt már eddig is több komment, amiből az derül ki, hogy egyre többen olvasunk angol nyelvű hadtörténelmi könyveket digitális formában. Úgy döntöttem ajánlok olyan könyveket is, amikre még nem volt időm, hogy elolvassam és részletesen ajánljam őket, de mindenképpen megütik azt a szintet, ami már figyelemre érdemes.

Idén másodszor sikerült eljutnom a hazai terepasztalos játékok legnagyobb rendezvényére, remek hétvégém volt. Már szombaton reggel elkezdtem a budapesti kiruccanást, rég látott barátaimmal találkoztam, bebarangoltuk várnegyedet,  sőt még hajléktalanok álruhás mikulását is elkísértem egy kicsit az ajándékozó esti munkájába. Mi több Dzsozy barátomnál egy kedélyes, éjszakába nyúló összejövetelben is részem volt, ahol tanultam egy nagyszerű melegszendvics receptet.

Még valamikor 2012-ben olvastam W.H.L. Watson első memoár kötetét, az oxfordi diák, mint motoros futár vette ki a részét az 1914-es korai csatákból, majd a tanulmányi hátterének és teljesítményének köszönhetően, tiszti képzésre küldték előbb a gyalogságnál szolgált majd 1916-ban átigazolt az újonnan megalakult “Nehéz Géppuskás Hadtesthez”, ami nem kevesebbet rejtett, mint a későbbi Királyi Páncélos Hadtestet.

Valamikor 2013 áprilisában kezdtük el a South London Warlords bemutatójátékának tervezését (28mm, Bolt Action), a vonatkozó cikkem: itt olvasható. Azóta sok idő telt el, sok minden történt, de a terv idén novemberben a Crisis-en Antwerpenben megvalósult, és meg fogjuk ismételni a bemutatót jövőre is a Salute 2015-ös rendezvényen. A képek nem sikerültek valami jól, szokás szerint, ezért ami használható, azt mind beraktam.

Befejezem Simon Scarrow, cikkének magyarítását, az író többek közt szót ejt a számítógépes játékokkal kapcsolatos véleményéről is, valamint az esetleges film adaptációról:

Mivel a korábbi cikkem (itt olvasható) a legnépszerűbb bejegyzés a blogon, egyből felderültem, amikor megláttam Simon Scarrow cikkét a Wargames Illustrated magazin 323. számában.  Ha a Sas regények olvasóit ez a téma vonzza ide a blogra, akkor ki kell használni, hogy minél többet taníthassak a római történelem magyar rajongóinak a hadijátékokról. Az eredeti angol cikkből fogok tehát szemezgetni. Amikor 2012-ben megírtam az első cikkemet még nem gondoltam, mennyire ráhibáztam arra, hogy a Sas ciklus egy remek hadijáték alapanyag. Ugyanis Simon Scarrow azért ír római regényeket, mert ez volt a kedvenc asztali hadijáték korszaka, Cato és Macro minden összecsapását külön megtervezte, mint hadijáték küldetést, sőt tervei szerint egyszer le is szeretné játszani valamennyit! Szóval kedves nem hadijátékos olvasó, a Sas regényeket bizony terepasztalon festett plasztik katonákkal vívott csatáknak köszönheted, mert ez egy ilyen jó hobbi!

Mióta megkezdtem az intenzív német tanfolyamot, nem sok agykapacitásom marad esténként, ezért sorozatokat szoktam letölteni, és eredetiben nézni, hogy azért angolul se felejtsek el. Kezdek ugyanis eljutni abba az állapotba, hogy a németet még messze nem tudom, de azt a keveset jól keverem az angollal. Szóval angol nyelvű filmet kerestem, amikor eszembe jutott megnézni ezt a sorozatot, mert ezt szintén egy amerikai hadijátékos blogger ajánlotta, még valamikor a tavasszal. Kellemes meglepetés ért, a szokásos Hollywierd maszlagot vártam, a hősies amerikai szabadságharcosokkal, meg a gonosz elnyomó britekkel. Jóval többet kaptam ennél.

Az amerikai-angol sorozatot a STARZ adón mutatták be 2014.08.09.-től, szinkronizált hazai bemutatójáról jelenleg nem tudok, de ha majd megtörténik, és sikeres lesz, valószínűleg kapunk egy pár jó könyvet is magyarra fordítva. Úgy gondolom ez egy mindenképpen figyelemre méltó sorozat, wargame kötődése nincs, viszont remek eszköz lehet arra, hogy a hölgyeket is érdeklő közös történelmi szórakozást találjunk a partnerünkkel. Mint "történelmi romantikus" szerintem telitalálat, de nagyon sokféle műfaj keveredik ebben a sorozatban, nem is nagyon lehet besorolni. Az Outlander egy 1991-ben megjelent regény megfilmesítése, a könyvet tizenhat epizódban dolgozzák fel, az első szezon első felét már bemutatták ez nyolc rész volt. A következő nyolc rész 2015 áprilisától várható, és ha igaz lesz második szezon is. Ugyanis az író 1991 óta hét folytatással bővítette a történetet, tehát alapanyag van bőven. Az első könyvet egyébként a szerző Diana Gabaldon a fióknak írta, stílus és írási gyakorlat volt csupán, ehhez képest igazi bestseller lett.

Az igazán érdekes katonai karriert befutott északi kisdobos után nézzünk most egy konföderációs szereplőt is, aki szintén a szárnyait bontogatta az ütközet idején, és később legendás alakká formálódott. A férfit Nathan Bedford Forestnek hívták, és a déli lovasság ezredese volt. Annak a lovasságnak amely a déli hadsereg erőssége volt a háború elején, s csak 1863-ra kezdték utolérni az északi lovasok ezeket a nyeregbe született déli "úriembereket", hogy aztán 1864-65-re messze lekörözzék őket.

Az Amerikai Polgárháború második jelentős csatája volt ez az összecsapás, az első Mansassas-i, vagy Bull Run-i csata után mindenki láthatta, hogy a lázadást komolyan kell venni, ez bizony egy igazi háború. A Shiloh-ról (mivel ez egy indián név, leírom hogyan ejtik az amerikaiak: sájlo) elnevezett csata, szembesítette az amerikaiakat azzal, hogy a háború véres lesz és nem fog véget érni karácsonyra. A shilohi csatamezőn összesen huszonhárom ezren dőltek ki a csatasorból, Bull Runnál ötezer fő volt a teljes veszteség, foglyokkal és sebesültekkel együtt. A hátországok tehát megkapták az első sokkoló híreket és a végtelen hosszú veszteséglistákat. Mindez egy teljesen ismeretlen helyen, a vadon közepén történt, ahol gyakorlatilag semmi sincs amiért meghalni érdemes.

The Killer Angels egy polgárháborús regény, a Gettysburgi csatáról szól, először 1974-ben adták ki, rögtön Pulitzer díjat is kapott (a díjat alapító Pulitzer emigráns magyar újságíró volt, aki szolgált a polgárháborúban, tehát nagyon jól passzolt a rangos újságírói díj a könyvhöz), sőt meg is filmesítették a könyvet 1993-ban, ez lett a híres Gettysburg mozi. Az író Michael Shaara annyira mély benyomást gyakorolt, és akkora sikert aratott forradalmi koncepciójával, hogy teljesen átértékelte az amerikai közvélemény viszonyát a korszakhoz. Fia Jeff Shaara, apja halála után külön Michael Shaara díjat alapított az év legjobb polgárháborús regényének. A díjjal minden évben 5000 dollár díjazás jár, és 1997 óta ítéli oda egy független bizottság.

Don Troiani valami egészen rendkívüli hadtörténelem rajongó és festőművész aki a kedvenc történelmi korszakait fantasztikus módon éleszti újjá. Amerikai hadtörténelem szakértő, aki a Függetlenségi háború, az 1812-es háború valamint a Polgárháború korszakának szerelmese. Több mint negyven éve gyűjti a relikviákat, egyenruhákat, fegyvereket az amerikai hadtörténelem 1775 és 1865 közötti korszakából. Nem csak egyszerűen lélegzetelállítóan realisztikus festményeket alkot, hanem igazi egyenruha szakértő, képein minden felszerelés a helyén van, a pontos színárnyalatban.

Waterloo. Kinek mit jelent ez a szó? Nekem érdekes módon nem a belgiumi település, vagy az ott 1815-ben vívott döntő csata ami eszembe jut elsőre, hanem a csata kulturális hozadéka. Ha valaki napi szinten használja a dél-londoni vasúthálózatot, már fel sem tűnik neki, amikor a hangosbemondó közli: Final destination London Waterloo, végállomás Waterloo. Ahogyan van Trafalgar tér Nelson szoborral, úgy létezik Waterloo vasút és metró állomás, Wellington diadalív és lovas szobor is. Ez utóbbi két műemlék a Hyde Park Corner metrómegállónál található, a forgalmas kereszteződés utasforgalmát föld alatti folyosókon vezetik el az utak alatt, a falakat a csata történetét elmesélő grafikák díszítik.

Kedvenc lövésztisztünkről már esett némi szó ezen a blogon, arról azonban nem, hogy a könyvsorozat hatalmas sikere és népszerűsége rengeteg írót megihletett, arról már nem is beszélve, hogy az olvasóközönség újabb kalandokra vágyott, így Mr Sharpe és rideg vezére Sir Arthur az elmúlt évek során erősítéseket kapott a Gonosz Korzikai elleni harcban, új a magyar közönség által még nem ismert hősök személyében.

Egy könyvben összefoglalni a koalíciós háborúkat (1792-1815), szerintem lehetetlen feladat. Biztos alapokat összefoglalni, ami alapján tovább olvashat a témáról az ember, ez már inkább tűnik egy kivitelezhető projektnek. Egy ilyen általános összefoglaló ez a könyv, ez is a címe magyarra fordítva: A napóleoni háborúk forrásmunkája, vagy forráskönyve.  Aki elolvassa annak lesz egy jó képe arról milyen színes volt ez a korszak, kik vívták ezeket a háborúkat, milyen fegyverzettel, milyen taktikák alapján és kik vezették őket. Ha valaki hadijátékosként ezeket a háborúkat akarja megeleveníteni, annak remek kezdőpont a történelmi alapok megtanulásához, a második könyv a sorban a Napoleon’s Campaign in miniature, erről is tervezek egy ismertetőt ide a blogra.

Tehát a brit csapataink kaphatnak egy nemzeti specialitást a Bolt Action rendszerében, az öt választhatóból, valamint támaszkodhatnak az átlagnál jobb tüzérségükre. A seregkönyvben Burmára vonatkozóan két sereglista van, az egyik 1942 Szingapúr, a másik 1942-45 Burma. Én most az utóbbit mutatom be kicsit részletesebben. A játékban is, meg a valóságban is a brit szervezésű gyalogos szakasz a seregünk alapköve. Ha valós alapokon nyugvó játékot játszunk, a BA sztenderd 1000 pontos seregméretéből, szűken, de kijön két 1942-43 mintájú szakasz.

Mielőtt azonban sorra vennénk ínyenc wargamer módjára a különféle sereg lehetőségeket, nézzük meg miért is pont ebben a távoli országban zajlott ez a hosszú háború.