Hadijátékos

Hétfőn megint sikerült egy nagyszerű 28mm-es szovjet-német csatát összehoznunk, oldalanként egy-egy tankkal, és ezer-ezer pontnyi gyalogsággal. Német oldalon kilenc aktiválás volt, a szovjet oldalon tizenkettő. Nagyon örülök neki, hogy hétről-hétre tudom használni az én kis szovjet szakaszomat és a Pegasus házakat is. Szépen hozzák vissza az árukat, meg a beléjük fektetett időt. Öten játszottunk, mindenkinek volt saját színe a kockákból, egyenként aktiváltunk, remekül működött a párhuzamosan zajló mégis közös ütközet. A két német játékos ravasz módon vegyesen állította fel az egységeit, mi a szovjet oldalon három egyenlő részre osztottuk a csatamezőt, és párhuzamosan nyomultunk előre. A jelenleg zajló csatáink lényege, hogy mindent teszteljünk amit csak lehet, mindenféle szovjet és német egységet, és minden szabályt megtanuljunk. A cél egy olyan ötfős csapat „kiképzése” akikkel már érdemes belevágni egy nagyobb lélegzetvételű játéksorozatba, esetleg hadjáratba, vagy éppen versenybe.

Minél többet gondolkodom a dolgon, annál jobban kezd kristályosodni a következő nagyszabású projektem. Második világháborús honvéd csapatokat szeretnék építeni 20mm-es méretarányba, és ennek az alapjait most dolgozom ki. Az egészet az elején érdemes kezdeni, vagyis a korszak elejétől, ami nekem az 1941-es hadműveleteket jelenti a Barbarossa hadművelet részeként. A távlati terv az, hogy eljussak az 1944-45-ös Magyarországi hadműveletekig. Mivel korszakot akarok játszani és nem szabályt, valamint nem csak egy hadsereget, így a projekt nem lesz sem olcsó, sem rövid, és pláne nem egyszerű, szóval a vér, veríték és könnyek garantált. Annál is inkább, mert akkor látom értelmét az egésznek, ha gondosan dokumentálom angolul is.

A Bolt Action rendszer alpjait már akkor megírták, amikor a Warlord Games még nem vásárolta meg a Bolt Action céget, a szabály tesztelésére több amerikai és brit wargame klub is jelentkezett, így két kontinensen folyt a tesztelés. A két szerző a szakma nagy öregje, az Osprey az egyik legprofibb kiadó, a Warlord Games pedig egy tőkeerős, gőzerővel fejlődő cég, egyfajta történelmi Games Workshop. A lehető legjobb alapok voltak tehát adottak a kiadványhoz.

Egy újabb gyöngyszemre bukkantam, hála a Kindle digitális könyveinek. A papír alapú kiadvány több mint tizenöt fontba kerül, a digitális kevesebb volt mint három font, nagyon megérte. Ez a könyv tizenhat orosz veterán visszaemlékezéseit szedi csokorba, már a Szovjetunió bukása után készültek az interjúk. Egy bölcs kezdeményezés indult az interneten Oroszországban valamikor a kilencvenes évek végén „Én emlékezem” címmel. Elkezdték összegyűjteni a Vörös hadsereg veteránjainak visszaemlékezéseit, interjúkat kértek tőlük és ezeket az interneten publikálták.

Még valamikor 2006 körül, volt nekem egy elméletem arról, hogy kellene a történelmi hadijáték magyarországi tagozatának is egy húzó korszak és rendszer. Az elméletem az volt, hogy 20mm-es plasztik seregekkel, kellene 1944-45-ös magyarországi csatákat vívni. Színvonalas hazai szakirodalom van kedvező áron, figurák modellek szintén, a korszak a második világháború csúcstechnikáját jelenti, a szárazföldi hadviselés akkori csúcsát. Ezen kívül a csatahelyeket meg lehet nézni, van magyar vonatkozása minden téren, már csak a szabályrendszer kell. Szerintem a Bolt Action logikusan egy ilyen rendszer, ha 20mm-es figurákkal és járművekkel játszák. Persze ez sem tökéletes, minden rendszerben kompromisszumokat kell kötni, ez sem kivétel. Az más kérdés, hogy a játékosok ahányan vannak annyi felé húznak szabályügyileg, szóval ez egy szép ábránd, de azért érdemes elgondolkodni rajta, mert ha 100%-ban nem is életképes azért vannak benne használható elemek.

Tavaly januárban fogtam elősször Kindle-t (digitális könyvolvasót) a kezembe, kölcsön kaptam kipróbálni egy hétre, tetszett, de az a modell nem győzött meg. Aztán karácsonyra az egyik családtagom egy Kindle Paperwhite-ot kapott ajándékba, aminek sajnos hibás volt a kijelzője, így visszahoztam magammal, hogy kicseréljem. Az Amazon 48 órán belül ingyen és bérmentve házhoz hozta a pótlást, nekem pedig harminc napom volt a hibás visszaküldésére. Miután az új Kindle megjött, érthetően nem akartam kockáztatni, és hazapostázni egy újabb hibás darabot, így egy hétig teszteltem. Ez a második hét már elég volt, hogy meggyőzzön, nekem is kell egy! Rendeltem tehát egyet magamnak is. Na de, mi köze ennek a hadijátékhoz?

Szorgos munkával teltek az elmúlt hetek, befejeztem a 28mm-es szovjet szakaszomat, harminckilenc figura, festve, talpalva, lakozva várja az első bevetését, ami ha minden jól megy a következő hétfőn lesz. Ugyancsak elkészültem a T-34/76 átfestésével is, így nagyjából egy hétszáz pontos seregem van, a Bolt Action játékhoz.

Karácsonyi ajándék volt a történész mester utolsó könyve, nagy érdeklődéssel kezdtem bele, és nem csalódtam, pontos, részletes, olvasmányos, és abszolute hiánypótló a magyar könyvpiacon. Olyan alap, amire egy a korszakban elmélyedni vágyó hadijátékos az összes későbbi olvasmányát és tudását jól felépítheti. Az Akadémiai kiadó gondozásában jelent meg, a Hadiakadémia sorozatban csakúgy, mint az általam már bemutatott Világostól Appomattoxig kötet. A kettő teljesen összefügg, Keegan könyvéből a konfliktust lehet megismerni, Vida könyvéből a magyarokat akik részt vettek benne. Végre egy kiadó aki szisztematikusan dolgozik, végre magyarul is minőségi formában hozzáférhető a tudásanyag erről a nagyon mellőzött korszakról.

Ez a könyv egy memoár, Benton Y. Cooper egy a második világháborút megjárt veterán, emlékiratainak publikálása. A kötet egy olyan részét eleveníti fel a háborúnak, amiről magyarul nem sok információ találunk, de szerintem angolul is meglehetősen egyedi a napló. Benton a modern háború legfontosabb és a történetírás által leginkább elhanyagolt területén dolgozott, a műszaki karbantartáson és az utánpótlás logisztikáján.

Figyelmeztető füttyszó harsant az erdei út felől, a német katonák egy pillanatra abbahagyták a felszerelés rakodását, Shultz azonban intett nekik, hogy folytassák. A fütyszó barát közeledését jelezte, amióta elindult az őrnagy konvoja, most kellett harmadszor lerakniuk a kocsikat. Az őrnagy által választott út hosszabb volt, mint a másik völgyben futó útvonal, azt remélte ezzel átveri az üldözőket. Nem számolt azonban a völgyben futó mély folyócskával, az út és a folyó rengeteg helyen kersztezte egymást, megannyi apró régi kőhíd, az első összeomlott a teherautó súlya alatt amikor ráhajtottak, ez egy fél napos késést jelentett, azóta minden híd előtt lerakodtak és egyesével vitték át a járműveket.

Csak néhány fénykép, a készülő seregekről. Elkészültem az első világháborús német géppuskás mini-diorámával, a szovjet sereg járművei is megkapták az alap színt, elkészült az első nyolc szovjet gyalogos, a három fős szanitéc osztag, a tiszt két katonával és még két gyalogos figura. A Bolt Action fórumán láttam képeket, egy hasonló seregről, elég kézenfekvő választás a PSC dobozok használata.

Aham, hát igen egy új sereg. De ez olcsóbb, plasztik, és a járművek már úgyis megvannak. Szóval nem drága, tényleg. Az úgy kezdődött, hogy Harry barátomnak van egy tekintélyes szovjet serege 28mm-ben, kevés volt benne a gyalogos, így vett egy-egy dobozt a Plastic Soldier Company 28mm-es szovjet ajánlatából, így most van egy doboz gyalogsága, egy doboz nehézfegyvere, két páncéltörő ágyúja, meg vagy negyven fém figura még régről. Ezen kívül van T-34/85, T-26, ISU-100, szóval van egy serege. Nekem vannak orosz faházaim, a Dave-nak meg vannak német figurái, sok német. Szóval minden adott, hogy összehozzunk egy nagy, négy-hat személyes Bolt Action keleti frontos játékot. Illetve kell még pár dolog, mert az a szovjet sereg ami eddig van, az nem elég három játékosnak...

Kézhez kaptam a szabálykönyvet, elolvastam egyszer, majd hétfőn játszottam is egy első tanuló küldetést, járművek nélkül. Többféle és vegyes érzelmeim vannak a rendszerrel kapcsolatban, összeségében pozitív az egész. Egy csomó ismerős mechanizmus van benne, pedig én nem játszottam 40K-t soha. Könnyű megjegyezni a szabály alapjait, viszont a könyvben valamit megkeresni az nagyon lassan megy, elég bénán van felépítve maga a könyv. Index hasznosabb lett volna a végére, mint a háború története. Külön hangsúlyoznám, ezek most benyomások, nem korrekt szabály ismeret, és valószínűleg nem is játszottunk mindent helyesen, de 6-7 körös élvezetes játékban volt részünk.

Franz Demmel őrmester a látcsövén keresztül feszülten figyelte az útkanyarulatot, ideért az ellenség! Feltünt egy teherautó, majd még kettő, gyorsan közeledtek. Hamarosan elérik a balszárnyon a gyümölcsösben rejtőzködő rajt. A jobb oldali úton is mozgás van, ott is teherautók, illetve lovasok és teherautók! Mindkét úton jönnek, de erre felkészültek az elmúlt három napban. Franz és az emberei beásták magukat, és jól elrejtették az állásaikat, Shultz őrnagytól kaptak két kiszuperált 7.7 cm-es Krupp ágyút, se lőszer, se mozdony, se személyzet nem volt hozzájuk. Azért jól láthatóan beásták őket, hátha nyernek velük némi időt, csali célpontnak se voltak rosszak, ha a görögöknek van tüzérségük.

1914-es Prince Henry Vauxhall! Füttyentett Dobson tizedes, hiába a tisztek tudják mi a jó! Ez ám a parancsnoki kocsi! Dobson még autóbuszvezető volt (kikérte magának ha valaki le schafeaurözte), a Cityben amikor 1911-ben két ilyen kocsi megnyerte a Szent Pétervár-Szevasztopol futamot, még a cár is vásárolt kettőt belőle. Azóta a kocsikat tovább fejlesztették, az 1914-es évjárat csak még jobb lett, mint az 1911-es. A sors fintora, hogy a közkedvelt típus egy porosz hercegről kapta a nevét, ennek dacára az egyik legnépszerűbb brit parancsnoki kocsi volt a háború alatt, több ezer készült belőle. A Dobson előtt parkoló példány azonban civil jármű volt, mélykék színű sportautó ugrásra készen.

Nyugaton a helyzet változatlan, lázas munka folyik a műhelyben...

Hétfőn újabb fejezete íródott meg a Balkáni hadjáratnak, akit érdekel a Novobyzantium blogon, már fent van az angol nyelvű csataleírás. A magyar nyelvű csak később lesz meg, mert most minden szabad időmben festek. Gőzerővel dolgozom a meglévő német figuráimon, tizennyolc Saxon (szász) rohamosztagos várja, hogy befejezzem, ezen kívül van nyolc figurám az ágyúkhoz, három figura és a talp a Saxon-okhoz tartozó Maxim géppuskához, valamint tíz lovas figura.

„Járt utat, járatlanért...” ez most a mottóm, a sok nagyszerű ötlet és lehetőség ami a hadijátékokban rejlik, párosulva a gyűjtőszenvedéllyel, és a fantasztikus kínálattal amivel szembesülünk, könnyen oda vezet, hogy ha megkérdezi valaki, hogy hány korszakhoz van csatára kész seregünk, a válaszunk az lesz, hogy egyhez se. Belekapunk ezer különféle mératarányba, korszakba, hadszíntérbe, és a végén csak egy kupac félig festett figuránk van, a legteljesebb összevisszaságba. A lehető legnagyobb hiba amit időről időre elkövetek, hogy elveszítem a fókuszt.

Na ez az a korszak ami folyamatos fejvakarást okoz nekem, már évek óta. Egyrészről egy lenyűgőző sztori, márészről egy logisztikai rémálom. Dávid sikeres harca a Góliát ellen állandóan magával ragad, ugyanakkor a modellezői és figuragyűjtő része elborzaszt, ráadásul ellenfelet találni hozzá, külön művészet. Előre bocsájtom, a tengeri hadviselése a korszaknak egy külön téma, itt most a szárazföldi hadviselésről, mint hadijáték témáról lesz szó. A bejegyzés apropóját az adja, hogy érzem a téma be fog törni a wargame piacra, és változások jönnek, mert a hírek ezt sugalják.

Kölyök koromban semmi se érdekelt a huszadik századi magyar hadtörténelemből, mert a szememben vesztesek voltunk, és persze semmi színvonalas fegyverünk se volt (Tigrisnél alább nem adtam, aztán megtudtam, hogy volt nekünk olyan is). Meg az egyenruhák se voltak valami jól kinéző darabok, szóval Magyar Honvédség  a huszadik században, unalmas téma. Ebben a teljesen hibás következtetésben és véleményemben nagyban erősített az átkos rendszer történelemtanítása. Aztán múltak az évek, és egyre többet tudtam meg a történelmi háttérről és az összefüggésekről. Hogy mást ne mondjak lejátszottam a Don Kanyart németként, egy nagyon precízen felépített szimuláció keretében, és szembesültem a döntésekkel és a lehetőségekkel amikkel akkor és ott szembenéztek.

A Tannenberghez kötődő harcok történetét olvasva komolyan fontolgatom, hogy kipróbálok egy Black Powder csatát, ismétlőpuskákkal felszerelt csapatok között. Itt gyorsan beszúrnám, hogy ez a Showalter akinek a könyvét olvasom ugyanaz a Showalter aki a Rommel és Patton könyvet írta, nekem legalábbis úgy tűnik, és az Amazonon is ez van. Szóval a Black Powder féle seregterv a következő: négy tizenkét figurás század és egy géppuska négy kezelővel, lenne egy gyalogos zászlóalj. Öt egység mellé kerülne egy zászlóalj parancsnok, és két zászlóalj lenne egy sereg, amihez lehetne tüzérséget csatolni, mondjuk minden két valódi ágyú lenne egy model. Igazság szerint ezt inkább 20mm-ben lehetne megvalósítani, mert ezred szinten lenne életszerű az egész, ami kétszáz gyalogos figurát jelent oldalanként, ez mondjuk öt doboz Zvezda figura, igazi giga csata lenne. Erre van kitalálva a Black Powder.

Mivel elkészült az első ötven korai német gyalogosom, elkezdtem körülnézni a Tannenberg körüli harcok témájába, ez nagyon jól használható téma a Mud and Blood tanításához, mivel javarészt csak gyalogosok és maxim géppuskák kellenek. Se tankok, se lövészárkok, alap tereptárgyakra van szükség csak, mozgó-manőverező harcászat az egész. A polcomon már régóta ott pihen Dennis E. Showalter könyve: Tannenberg Clash of Empires, 1914. A könyv nagyon de nagyon jó, viszont cserébe nagyjából Ádám és Éva megteremtésétől kezdi felvezetni a témát, ez talán abból a legjobban lemérhető, hogy a tulajdonképpeni csata a százhetvenedik oldalon kezdődik.

Karácsony előtt valahogy mindig felpezsdül az élet a Warlord-ok háza táján, most is hétről-hétre a tartalék asztalokat is előszedjük, mert a St. Barnabas Hall alap berendezése már nem elég, annyi a játék. Egyetlen kivétel akad, azok a hétfők, amikor a Formula D bajnokság aktuális fordulója zajlik, mert ez az egy játék felszív tíz klubtagot egyszerre. Érdekes, hogy ez a Forma 1 futamokat feldolgozó táblás játék, ekkora népszerűségnek örvend, minden hónapban más versenypályán küzdenek meg a játékosok, és az év végén bajnokot fogunk avatni.

Az első csatát Landes-Beirat Otto Lais és az ő híradósai vívták, erre kezdtem meg a parancs kártyák gyártását, a klubban lévő spanyol-mediterrán épületeket használtam fel terepnek. A németek védekeztek, a görögök egy páncél autó támogatása mellett támadtak, a görögöknek hat és tizennyolc fő közötti helyi irreguláris támogatásuk volt, a németek meg kaptak vagy egy extra géppuskát, vagy hét-tizennégy fő extra gyalogost, ez a kocka dobásoktól függött.

Az ebay eladások második hulláma sikerrel zárult, a Paypalom felhízott 100 font fölé, a pénznek persze nem volt ideje megmelegedni, mert rögtön el is költöttem Pegasus Hobbies termékekre. Megrendeltem még két orosz izba házat, de ezúttal a festett verzióból, tizenkét fontért volt darabja, így most már tényleg van egy orosz falum hét épülettel. Ezen kívül szintén a konyhakész tereptárgyakból rendeltem két adag homokzsák fedezéket és egy adag krátert. Vagyis lehet az első világháborúra olyan nagyon jellemző tüzérség szaggatta mezőm is, meg beásott csapataim is.