Hadijátékos

Bernard Cornwell egy jó író, de valahogy a könyvei minősége rendkívül változó. A Sharpe könyvei közül is van remek, de van közepes is, nekem eddig a legjobban a Sharpe lövészei tetszett, talán mert azt az Európa kiadótól olvastam magyarul és a fordítás minőségi volt, megkockáztatom jobb mint az angol eredeti.  Az erőd a szerző legfrissebb könyve, nem a Sharpe sorozat része, hanem egy önálló kötet. Egy kisléptékű a valóságban is megtörtént hadművelet történetét meséli el, egy elfeledett hadjárat történetét. A kötet kapcsán érdemesnek találtam leírni némi háttérinformációt, ezt olvashatjátok most.

A magam részéről a TV-t az agy rágógumijának tartom, nincs is TV-m 2006-óta. Ugyanakkor rá kellett jönnöm, hogy vannak azért nagyszerű dolgok is a TV adókon, ennek remek példája az a gyűjteményes DVD kollekció, amiről most szó lesz. Az A&E televíziós csatornák (History Channel) adta ki, The American Civil War néven ezt a hat DVD-ből álló dobozt, a lemezek tartalma egy válogatás a csatornák műsoraiból, azokat az epizódokat rakták fel rá, amelyek az Amerikai Polgárháborúval foglalkoznak.

Vendégeket várok a hónap végére, ezért nagy léptékű takarításba fogtam, illetve felhordtam a hadijátékos holmijaim nagy részét a padlásra. Eddig is tudtam, hogy túlvásároltam magam, de azért ezt nem gondoltam volna, hogy ennyire. Egyben látni a félkész projekteket, meg a több kilogram ólmot, elég megrázó volt. Új korszak, meg méretarány? Ugyanmár! Feldogozni a meglévő hegyet, túladni a feleslegen, befejezni a meglévőket, majd jövőre talán elkezdhetek gondolkodni új dolgokba. Szó szerint rengeteg 28mm-es első világháborús figurám van!

A nyolcadik kör elején járunk tehát, vettem egy mély lélegzetet és áttekintettem a helyzetemet. Az elit páncélosaim a morálpróbák hatására mind megtorpantak, a Stuka támogatás beérkezett, a Boston még jelen volt, vívtak egymással egy eredménytelen légicsatát, egyiknek sem lett semmi baja, viszont egyik sem támadhatott felszíni egységet abban a körben. Maradt három Pz III-as tankom, meg két Pz II-es, valamint a parancsnoki harckocsi, de az nem alkalmas harcra, mert löveg helyett rádiókkal van felszerelve.

Az negyedik körre sikerült szétszóródnom a sivatagba, mert tudtam előbb, vagy utóbb kapok egy Bostont a nyakamba (ezt Phil elárulta, weather forecast report: heavy rain, a sivatagban ez nem felhőket jelent). Abban teljesen biztos voltam, hogy a jó öreg brit pszihózis itt is működni fog, az első céplont a 88-as ágyúm lesz. Ezek valahogy sose érik meg, hogy lövéshez jussanak. Részemről, ha a kezdő felállásban nem tudnak egyből lőni, akkor csak csalinak jók. Szépen autókáztam vele körbe, lehetőleg távol minden más egységtől, hogy amikor elkezdenek zuhogni a bombák, más ne sérüljön. Volt még egy féllánctalpasra szerelt légvédelmi ágyúm is, ezzel viszont igyekeztem a tankjaimat fedezni. A 88-as a szabályok szerint itt nem volt jó légvédelemre, tankot meg még nem láttam egyet se, így mozogni lehetett vele, meg fohászkodni.

A játék elején jó szokásunkhoz híven tartottunk egy haditanácsot a Phil barátommal, úgy döntöttünk, hogy mivel ő ismeri a küldetés részleteit, ő lesz a másodiknak beérkező harccsoport parancsnoka, én meg majd jól belegyalogolok mindenbe amit csak a britek fel tudnak vonultatni. Elsőre ez nem tűnik valami nagy élvezetnek, de egyrészt így volt fair a harmadik játékossal, másrészt nekem így teljesebb volt a játékélmény, mert nem tudtam előre „kimatekozni” a történéseket. Persze azért megpróbáltam, józan ésszel egy használható stratégiát kidolgozni.

Hosszú szünet után, újra egy sivatagi csatát játszottunk június 4.-én. A klub nyitva volt egy egész napra (11-23), lévén ez a hétfő munkaszüneti nap volt.  A klubtársak az elmúlt két évben rendületlenül bővítik a 20mm-es seregeket a Rapid Fire hadjáratokhoz, szisztematikusan követve a kiegészítőket. A korai csatákhoz már megvan minden, most az 1942-es szervezési ábrák alapján zajlanak a vásárlások és a festések. A következő távlati terv egy bemutatójáték a Colours wargame show-n szeptemberben. Ennek tesztelése és előkészítése volt ez a játék, használtunk proxykat is, mert sok modell még festés alatt áll, de van olyan is amelyiket a következő postával várnak csak, a klubtagok.

A sci-fi és a fantasy játékok mind a történelemi hadijátékok gyermekei. Minél jobban ismeri valaki a történelmet, annál pontosabban látja, mit honnan vett át George Lucas, vagy éppen Tolkien. A sci-fi és fantasy írók tudatosan vagy tudat alatt az emberi történelemből merítenek. Nekik legtöbbször az a céljuk, hogy az általuk elképzelt világ minél egyedibb legyen, ezért igyekeznek a lehető legjobban elmaszkírozni a hasonlóságokat, ha valaki csak iskolai szinten foglalkozott a történelemmel, fel sem fedezi az összeset.

Egy újabb Images of War kötet, 160 oldalas és ezt a könyvet kétszeresen is merem ajánlani, mert a képanyaga is rendkívűl jó, és a szöveges részében is igyekezetek maximumot nyújtani. A betűmérete jóval kisebb, mint a hasonló köteteké, sűrűn szedett információk a császári német haderő utolsó két évéről a nyugati fronton. Nekem a magyar Puedlo kiadónál megjelent keményfedeles hadtörténelmi könyveket idézte, amikben a hadtörténész szerzők a lehető legtöbb és legprecízebb tudást próbálják átadni az írásaikban. Mivel ez egy 2007-ben megjelent kötet, már 5 font plusz postaköltségért hozzáférhető a neten, ami nagyon jó ár-érték arány a piacon.

Ez egy nagyon jó könyv, érdemes elolvasni! Nem csak azoknak akik érdeklődnek az első világháború iránt, és nem is csak azoknak akik a tengeri hadviselés szerelmesei. Általában érdemes lenne tudni a magyaroknak a Monarchiás haditengerészetünkről, az Adrián kialakult hadi helyzetről és benne a tengerzár feltörésének csatájáról. Mert aki ezekkel képben van, az megérti miért jutott magasra Horthy Miklós, akinek kormányzói tiszjéből fakadóan meghatározó szerepe volt a XX. századi magyar történelemben.

Ezt a könyvet az inkvizítoron szerveződő hadijátékosoknak ajánlom elsősorban, akik ezt a véres de rendkívül színes korszakot választották játékaik háteréül. Nem kimondottan a kiadvány magas minősége miatt, hanem mert nagyon kevés a hasonló képgyűjtemény a piacon. Az orosz polgárháború rányomta a bélyegét a múlt század történelmére, de még ma is bőven nyögjük a hatását. A könyv a Pen&Sword kiadó nagysikerű Images of War sorozatában jelent meg áprilisban. A kötet hasonló méret mint az Osprey fűzetek, de azoknál három-négyszer vastagabb kiadvány, 144 oldal.

Ki is volt ez a Peter Young? Egy karizmatikus brit Commando tiszt a második világháborúban, aki a háború után hadtörténészként az angol polgárháború megszállott kutatója, s mint ilyen a wargamer hobbi meghatározó alakja, valamint a hagyományörző hobbi és mozgalom megalapítója. Bizony a hagyományőrzést egy hadijátékos találta ki. Az összes hadtörténész példát vehetne róla, mert az elméleti tudását az angol polgárháborúról, gyakorlati teszteléseknek vetette alá, kipróbálta a csatataktikákat a wargame asztalokon, majd mivel ez még mindíg nem adott neki elég gyakorlati tapasztalatot, barátaival korhű ruhákat és fegyvereket készített, és elkezdtek gyakorlatozni a korabeli tankönyvek alapján, hogy minél teljesebb képet kapjanak az akkori hadviselésről.

Az MMP cég társasjátéka egy kőkemény kétszemélyes párbaj, japán téma, japán fejlesztés (Yokihiro Kuroda) angol fordításban. Ha valaki meg akarja tudni, mekkora teljesítmény volt 1904-ben a Japánoktól, kétvállra fektetni az Orosz birodalmat, annak nincs más dolga, mint elkezdeni játszani ezzel a játékkal. Az utólagos online szabálykiegészítésekkel, a teljes háború földön és vizen lejátszható a szabályok alapján. Az MMP azután döntött a játék angol nyelvű kiadásáról, miután meglátták azt a japán felmérést, amiben huszonöt japán játékost kérdeztek meg a szerintük legjobb tíz játékról, mindenki listáján  szerepelt a The Tide at Sunrise.

Markó Árpád történész könyve egy hiánypótló, hiánycikk. A nemzeti könyvtár című sorozatban jelent meg 1944. július 22.-én. Egy kerek pengő volt az ára, az én példányomat 2500 forintért vettem egy antikváriumban. Az alig százharminc oldalas füzet írója, egy első világháborús veterán tiszt és hadtörténész, aki könyvei nagy részét a két háború között publikálta, a háború utáni rezsimnek nem volt nagy kedvence, élete végéig mellőzöttségben kellett dolgoznia. A témaválasztása a két háború közt is nagyon aktuális volt, most méginkább az, jelesül a XVII-XVIII. századi Habsburg hadsereg jelentős magyar tisztjeit szedte csokorba, pontosabban a Mária Teréziától a Napóleoni háborúk végéig terjedő időszak magyar hadvezéreit.

A polgárháború legfontosabb fegyvere a gyalogos katonák kézi lőfegyvere volt, ebből viszont legalább ötven féle különböző típust használt a két hadsereg. A polgárháborús szállásmestereknek egy logisztikai rémálom volt az élete, átlagos volt az olyan gyalogezred amiben minimum két, de inkább három féle lőfegyvert használtak, és bizony ezekhez három különböző típusú lőszer kellett. Szerencsére a hadijátékok során, elég ha főbb kategóriákat tartjuk számon, de azokat érdemes, mert saját karaktert adhat egy-egy ezrednek az egyedi fegyverzet.

Az idei évben nem vagyok valami szerencsés a hobbival kapcsolatban elősször a betegségem jött, ebből kifolyólag a munkaköröm is változott, ennek sajnos az a következménye, hogy alig egyszer ha eljutok havonta a klubba. A szabadidőmben rehabilitációra járok, orvosokat hajkurászom, és állást keresek. Szóval minden a hadijáték és a blog ellen dolgozik. Hogy teljes legyen az örömöm a harmadik laptopom van január óta, mert kettő már kidőlt alólam. Telepítések, adatmentések rabolják az időmet. Az egyetlen sikert az jelentette, hogy legalább a SALUTE-on részt tudtam venni.

Idén is ugyanarra a hétvégére került a rendezvény mint a London Maraton, ezért a mellettünk lévő csarnokrészben sport ruházati expo volt velünk párhuzamosan, illetve szombat délután egyidőbe végeztünk a két rendezvénnyel, és kezdődőtt ugyanabban az időpontban a Maratonhoz kapcsolodó megnyitó rendezvény is, így az Excell hátsó szervízútjain állandó volt a forgalmi dugulás.

Sajnos a tervezettnél sokkal kisebb mértékben tudtam csak részt venni az előkészületekben, munkahelyi és egeszségügyi problémak miatt. Idén nem lett egységes a show arculat, más volt a logo, és más a demo játékok témája, és megint más a figura. Alapvetően ez egy jubileumi  40. SALUTE volt, rubint évforduló. A figura a 2012-es Maja naptárral kapcsolatos lett, egy maja pap aki a kőnaptár széttört talapzatán állva, éppen egy levágott fejet áldoz.

Az inkvizitor.hu-n nagy örömömre elindult egy kezdeményezés, a Black Powder szabályok alapján játszott napóleoni csaták ügyében, a fórumba beszúrt képek alapján rákérdeztem, és nagyjából 1-1 doboz lovas és tüzér mellé kell még 3-4 doboz gyalogság, egy életképes sereghez. Ez nem kevés, de a fantasy vagy sci-fi 25mm-es figurákhoz viszonyítva nagyon kedvező befektetés. Ezért kezdtem el, ebben az irányban gondolkodni a téma kapcsán, mert ha a szabály elterjed, ez alapján lehet polgárháborút is játszani, így most ezzel kapcsolatos gondolataimat írtam le. (A képeken 54mm-es figurák vannak.)

Egy újabb polgárháborús könyv, magyarul, de nem magyarokról. 1863 kora tavaszán az Únió Grant tábornok vezette Tenessei hadserege arra készült, hogy északról a Mississipi folyam mentén lefelé haladva ketté vágja a Konföderációt. Délen a tenger felől 1862 őszén sikerült az északiaknak partra szállni, és páncélozott gőzhajóikkal már bombázták Vicksburgot délről, de a város és az erőd nem adta meg magát. Grantnak tehát észak felől szárazföldi és folyami hadműveletekkel kellet bevennie a várost, Vicksburgot a sajtó elkeresztelte a Dél Gibraltárjának, mert uralta a folyamot és összekötötte a Konföderáció két felét, legalább akkora jelentősége volt tehát, mint az európai névadójának.

Bogáti Péter iskolás éveim egyik kedvenc szerzője, ifjúsági regényei közül sokat olvastam, az Időtojás sci-fi kisregényét vagy hatszor, A linkostowni csapdát meg már nem is emlékszem hányszor. Ez a regénye viszont valahogy elkerülte a figyelmemet, pedig nem másról szól mint Zágonyi Károlyról, a magyar negyvennyolcas huszárból, úniós ezredesé lett tisztről, illetve rajta keresztül  a Kossuth emigrációról.