Hadijátékos

Az 1856-ban alapított kitüntetés világhírű, a kitüntettek emberek és  történeteik, az esetek  döntő töbségében regénybe illőek. A milliomos Lord Aschroft,  vagyonának tetemes részét arra áldozta, hogy összegyűjtse a legnagyobb Viktória és György kereszt gyűjteményt a világon. A szenvedélyes gyűjtő saját pénzéből megfinanszírozta az Imperial War Museum kibővítését, hogy a gyűjteménye ott méltó helyen mindenki számára ingyenesen megtekinthető legyen. A könyvkiadó The History Press évek óta folyamatosan újranyomja kemény és puhafedeles kiadásban is, azt a tizenhárom kötetes sorozatát amelyben az első világháborúban kitüntettetek adatait, életrajzát és történetét gyűjti össze.

2008 nyarán kaptam meg a magvát annak a két seregnek, amivel az egész 48-as témát elkezdtem. Most hétfőn volt az első olyan csata, amiben a figurák jelentős részét, mint egy egységes sereg végre használni tudtam. A képek alapján látszik, hogy még mindíg messze vagyunk a két teljesen festett seregtől, de azért már elég jól mutatnak az asztalon. A Black Powder szabálykönyv is megvan már vagy két éve, ennek az első kipróbálása is most történt meg. Rengeteg tanulás van még hátra, és még több fetés, de most már játszható a korszak.

Miután a Colours 2012 wargame show-n megkörnyékeztek az angol polgárháborús hagyományőrzők, nem hagyott nyugodni az ötlet és a korszak. Nagy rajongója vagyok a Dumas féle Három testőrnek és vagy tizenöt éve elolvastam a könyv közvetlen folytatását a Húsz év múlva című regényt is. Aki még nem olvasta, ez történet az angol polgárháború alatt zajlik és szereplői az első rész megöregedett testőrei. Megnéztem a spanyol terciók Alatriste kapitányát is, Vigo Mortensen alakításában, és persze minden idők legnagyszerűbb Három testőr film adaptációját az 1973-as verziót Michael York, Charlton Heston, Raquel Welch, Oliver Reed, Frank Finlay és Richard Chamberlain szereplésével. Őszintén szólva a franciás stílus nekem jobban bejön, mint a puritán angol vagy a mély katolikus spanyol vallásosság, ugyanakor mégis adni akartam a korszaknak egy esélyt. Előástam hát a polcomon sorakozó filmek közül, a már vagy két éve prosodó dupla DVD-t, (ezt még egy fontért vettem anno egy bolhapiacon) és nekiültem a négy résznek.

A Pen and Sword kiadó simán kiforgatna a vagyonomból, ha hagynám. Az első világháborús kínálatuk megtölti az Amazonos kívánságlistámat. A kiadványaik egységes design alatt futnak, egyforma méretűek, ugyanazon elvek alapján készülnek a borítók, általában eredeti fekete-fehér fotókat digitalizálnak és ezeket retusálják-színezik a borítóhoz. A könyvmoly énem, mindig elgyönyörködik a szépen sorakozó egységes kemény fedeles könyvekben. Az egyik legújabb kincsem a Michael Craster szerkesztésében megjelent: The Grenadiers at War 1914 című kötete.

Kemény munkahelyi küzdelmek árán sikerült elcserélnem a vasárnapomat, és így idén is részt tudtam venni a Colours Wargame shown, immáron harmadszor. Az SLW klub ebben az évben a korábbi cikkeimben már bemutatott Alam Al Haifa második világháborús Rapid Fire játékkal vett részt a rendezvényen. A játék mellett simán vittük a közönségdíjat, mert Dave barátunk önfeláldozó módon elhozta két kincsét a bemutatóra, egy 1942-es hatastalanított Lee Einfield-et, illetve egy 1941-es Bren golyószórót. A két veterán fegyvert szinte minden 18 év alatti látogató kézbe vehette, aki kérte. A súlya miatt a Bren-t kevésbé reklámoztuk, de így is sorban álltak érte a srácok.

A Belgiummal kapcsolatos 1914-es hadműveletek történetét olvasva nekem állandó kiindulópont a thegreatwardifferent.com honlap, sajnos a honlap csak közvetve használható, valami hiba folytán a főoldal nem töltődik be, én mindig a Minerva armoured cars címszóra keresve találom meg a honlapot, és úgy navigálok tovább. Szép lassan dolgozom fel az Antwerpen ostromához tartozó cikkeket és képeket. Mivel a közel száz éves dokumentumok már nem esnek szerzői jogi védelem alá, a honlap több korabeli szemtanú könyveit teljes terjedelemben közli. Ezek közül a legtöbbet idézett E. Alexander Powell: Fighting in Flanders kötete.

Ha van könyv, amit egy az első világháborút hadijátékok során feleleveníteni akaró asztali generálisnak el kell olvasnia, az Erwin Rommel könyve. A Sivatagi Róka örökre beírta nevét a hadtörténelembe a második világháborús sivatagi harcaival, de a karrierjét nem ott kezdte, hanem 1914-ben gyalogosági hadnagyként Franciaországban. Keményfedeles emlékiratait az első világháborús élményeiről, egy kései reprint kiadásban volt szerencsém elolvasni. A könyv annyira reprint, hogy se ár, se kiadási év nincs rajta, a borítón kívül minden át lett emelve a második világháború során kiadott magyar kiadásból. A könyvet Vitéz Gróf Bethlen Pál fordította és Werth Henrik Ny. A. Vezérezredes írta hozzá az előszót, és anno a Danubia Könyvkiadó gondozásában jelent meg, az én kiadásomat a Luxor Kft. készítette.

A Nagy háború első nyugati szakasza még úgy indult, mint az utolsó ismert konfliktus a Porosz-Francia háború folytatása. A résztvevők gondolatait és stratégiáját ez a konfliktus határozta meg. A kontinentális seregek egyenruhája is ezt tükrözte, a rövid háború víziója nemkülönben. A legnagyobb különbségnek a németek barbár lépése tünt, amivel lerohanták Belgiumot. Belgium semleges állam volt 1839-óta, az összes nagy európai hatalom garantálta ezt, a Porosz-Francia háborúban mozgósítottak a belgák is, de a háború szerencsére elkerülte őket. Ez  utólag nagy dolognak számított a kis ország életében, lévén ma már mindenki csak úgy hívja Flandriát, mint Európa csataterét (Waterloo, Ypres, Ardennek).

Mielőtt elkeztdem ezt az ajánlót, körbenéztem a neten a könyvhöz és a filmhez kapcsolódó anyagok után, a magyar nyelvű wilbursmith.hu oldalt olvasván nem tudtam sírjak-e, vagy röhögjek. Az alábbi mondat válltott ki belőlem heves reakciókat: „Kelet-Afrika partjain az első világháború német és angol csapatok tankcsatái közepette.” Kelet-Afrikában Brit Nemzetközösségi csapatok harcoltak a Német Császárság gyarmati erőivel, és a tankokat maximum a hírekből ismerték, mert ezen a hadszíntéren soha sem vetettek be egyet se. Az ajánlóm egy egyveleg, egy könyv, egy film és egy blog kombinációja, mert ezek szorosan összefüggenek.

Ezt a könyvet kellett volna elolvasnom nagyjából 1993-94 körül magyarul, és akkor mostanra már komoly, több száz figurából álló gyűjteményem lenne, és a hobbi nagy öregjének számítanék. Tekintve, hogy egy 1988-as könyv, még esély is lett volna rá. Sajnos nem így történt, a múlt héten került a kezembe. Így sorsformáló hatása már nem volt rám, csak jóleső nosztalgiát éreztem miközben olvastam.

Eltűnő hadseregek, vagy inkább egyenruhák. Egy skót katonatiszt és grafikus munkáján alapul ez a könyv, E.A. Haswell Miller még idejében 1907-1919 között rádöbbent, hogy a színes egyenruhába bújtatott hadseregek ideje lejárt. Ezért mint aktív katonatiszt színes vázlatokat készített az elé kerülő nemzetek egyenruháiról. Az eredmény egy 128 oldalas színes tabló, amely a teljesség igénye nélkül mutatja be az európai hadseregek egyenruháit.

Az elmúlt években három különböző wargame magazinnak voltam rendszeres olvasója. A minap a facebook-on a WSS magazintól kaptam egy körkérdést, hogy mivel lehetne még jobbá tenni a magazinjukat. Írtam nekik egy választ, erre még váltottunk pár levelet. Mivel belemerültem a témába a magam amatőr módján, gondoltam írok róluk egy ismertetőt, mert tudomásom szerint ez a magazin nem hozzáférhető Magyarországon, ha mégis a kommentekben várom a visszajelzést.