Henry tehát azonnali hatállyal indult az SS Argonaut fedélzetén, soha többé nem látta a bajtársait a Lanchasire Fusiliers-nél. Egy borítékban részletes utasítások várták, egy a hadseregbeli kapitány parancsnoksága alá helyezték, a kapitány szintén a halászhajó fedélzetén utazott.
Henry N. Lyster hadnagy, végígsimított az egyenruháján, megigazította a hadikeresztjét, kihúzta magát és végül elmosolyodott. Már nagyon várta, hogy vége legyen a háborúnak, a legfrissebb hírek alapján már nincs sok hátra. Bulgária az összeomlás szélén! Nagyszerű! A Bolgárok után jönnek a Törökök, és ő végre mehet vissza Konstantinápolyba. Henry, az apja és a bátyja is a jóhírű Imperial Ottoman Banknak dolgozott a háború előtt. A háború kitörésekor 1914-ben egy hajmeresztő akció keretében szállítatta el a bank párizsi aranykészletét Londonba. A jól szervezett aranymenekítés során vasúton, hajón és végül taxikon szállították el a bank vagyonát, Henry büszke volt rá, hogy egyetlen biztonsági embert sem fogadott fel, mindent maga intézet, teljes titokban.
Ezekről a könyvekről már jóval a magyar kiadásuk előtt ódákat zenget egy angolul jól beszélő barátom, így természetes volt, hogy elolvassam amikor az első megjelent. Most, hogy a magyar kiadás utolérte az angol eredetit, érdemes belekezdeni a regényfolyamba, mert csak a pénztárcánkon múlik milyen ütemben olvassuk el a sorozatot. A Gold Book kiadót már a Sharpe könyvek kapcsán is ismertem, a sorozat hektikus és sokszor rendkívül gyenge borítói után, kicsit tartottam tőle, hogy fognak kinézni a Sas könyvek. Szerencsére kellemesen csalódtam, a jelenleg tizenhárom kötetből álló sorozat, mind az eredeti angol borítóval jelent meg, egységes kemény fedeles kiadásban. Jelenleg tizenegy olvasható magyarul. A szerző történelem tanár, és írt egy nagy sikerű napóleoni négykötetes sorozatot is, ez utóbbit is elkezdték kiadni magyarul.
Az otthoni pihenést egy gyors könyvtár látogatással kezdtem, így jutottam hozzá az Európa kiadó egyik gyöngyszeméhez. John Keegan az egyik kedvenc történészem volt, idén augusztusban hunyt el. A csata arca című könyve az egyik legjobb hadtörténelmi könyv amit valaha is olvastam. Véleményem szerint az ilyen kisebb eseményekre fókuszáló könyvei az igazán jók. Volt szerencsém olvasni az Iraki háborúról szóló könyvét, ez nem tett rám nagy benyomást. A polcomon vár elolvasásra az Amerikai Polgárháborúról szóló könyvei is, ezt is kiadták magyarul.
Miután a gyülevész Szerb martalócok seregét visszavertük a nyílt ütközetben, a Honvédsereg a beérkezett erősítésekkel együtt a megerősített Szerb tábor ellen vonult. Három hadoszlopban, indultunk a tábor ellen, a fővezér a saját alárendeltségében tartotta a két huszár svadront, és ezekkel egy külön útvonalon indult a tábor túloldalára, hogy elvágja a Szerbek visszavonulási útvonalát.
Ez a poszt most kivételesen inkább magamnak szól, egyfajta gondolat fésülés. Átekintem a hadijátékos teendőimet, meg a rengeteg tervet, meg azt, hogy mi valósult meg belőlük, illetve mire kell jobban odafigyelnem.
Az 1856-ban alapított kitüntetés világhírű, a kitüntettek emberek és történeteik, az esetek döntő töbségében regénybe illőek. A milliomos Lord Aschroft, vagyonának tetemes részét arra áldozta, hogy összegyűjtse a legnagyobb Viktória és György kereszt gyűjteményt a világon. A szenvedélyes gyűjtő saját pénzéből megfinanszírozta az Imperial War Museum kibővítését, hogy a gyűjteménye ott méltó helyen mindenki számára ingyenesen megtekinthető legyen. A könyvkiadó The History Press évek óta folyamatosan újranyomja kemény és puhafedeles kiadásban is, azt a tizenhárom kötetes sorozatát amelyben az első világháborúban kitüntettetek adatait, életrajzát és történetét gyűjti össze.
2008 nyarán kaptam meg a magvát annak a két seregnek, amivel az egész 48-as témát elkezdtem. Most hétfőn volt az első olyan csata, amiben a figurák jelentős részét, mint egy egységes sereg végre használni tudtam. A képek alapján látszik, hogy még mindíg messze vagyunk a két teljesen festett seregtől, de azért már elég jól mutatnak az asztalon. A Black Powder szabálykönyv is megvan már vagy két éve, ennek az első kipróbálása is most történt meg. Rengeteg tanulás van még hátra, és még több fetés, de most már játszható a korszak.
Miután a Colours 2012 wargame show-n megkörnyékeztek az angol polgárháborús hagyományőrzők, nem hagyott nyugodni az ötlet és a korszak. Nagy rajongója vagyok a Dumas féle Három testőrnek és vagy tizenöt éve elolvastam a könyv közvetlen folytatását a Húsz év múlva című regényt is. Aki még nem olvasta, ez történet az angol polgárháború alatt zajlik és szereplői az első rész megöregedett testőrei. Megnéztem a spanyol terciók Alatriste kapitányát is, Vigo Mortensen alakításában, és persze minden idők legnagyszerűbb Három testőr film adaptációját az 1973-as verziót Michael York, Charlton Heston, Raquel Welch, Oliver Reed, Frank Finlay és Richard Chamberlain szereplésével. Őszintén szólva a franciás stílus nekem jobban bejön, mint a puritán angol vagy a mély katolikus spanyol vallásosság, ugyanakor mégis adni akartam a korszaknak egy esélyt. Előástam hát a polcomon sorakozó filmek közül, a már vagy két éve prosodó dupla DVD-t, (ezt még egy fontért vettem anno egy bolhapiacon) és nekiültem a négy résznek.
A Pen and Sword kiadó simán kiforgatna a vagyonomból, ha hagynám. Az első világháborús kínálatuk megtölti az Amazonos kívánságlistámat. A kiadványaik egységes design alatt futnak, egyforma méretűek, ugyanazon elvek alapján készülnek a borítók, általában eredeti fekete-fehér fotókat digitalizálnak és ezeket retusálják-színezik a borítóhoz. A könyvmoly énem, mindig elgyönyörködik a szépen sorakozó egységes kemény fedeles könyvekben. Az egyik legújabb kincsem a Michael Craster szerkesztésében megjelent: The Grenadiers at War 1914 című kötete.
Kemény munkahelyi küzdelmek árán sikerült elcserélnem a vasárnapomat, és így idén is részt tudtam venni a Colours Wargame shown, immáron harmadszor. Az SLW klub ebben az évben a korábbi cikkeimben már bemutatott Alam Al Haifa második világháborús Rapid Fire játékkal vett részt a rendezvényen. A játék mellett simán vittük a közönségdíjat, mert Dave barátunk önfeláldozó módon elhozta két kincsét a bemutatóra, egy 1942-es hatastalanított Lee Einfield-et, illetve egy 1941-es Bren golyószórót. A két veterán fegyvert szinte minden 18 év alatti látogató kézbe vehette, aki kérte. A súlya miatt a Bren-t kevésbé reklámoztuk, de így is sorban álltak érte a srácok.
A Belgiummal kapcsolatos 1914-es hadműveletek történetét olvasva nekem állandó kiindulópont a thegreatwardifferent.com honlap, sajnos a honlap csak közvetve használható, valami hiba folytán a főoldal nem töltődik be, én mindig a Minerva armoured cars címszóra keresve találom meg a honlapot, és úgy navigálok tovább. Szép lassan dolgozom fel az Antwerpen ostromához tartozó cikkeket és képeket. Mivel a közel száz éves dokumentumok már nem esnek szerzői jogi védelem alá, a honlap több korabeli szemtanú könyveit teljes terjedelemben közli. Ezek közül a legtöbbet idézett E. Alexander Powell: Fighting in Flanders kötete.
Ha van könyv, amit egy az első világháborút hadijátékok során feleleveníteni akaró asztali generálisnak el kell olvasnia, az Erwin Rommel könyve. A Sivatagi Róka örökre beírta nevét a hadtörténelembe a második világháborús sivatagi harcaival, de a karrierjét nem ott kezdte, hanem 1914-ben gyalogosági hadnagyként Franciaországban. Keményfedeles emlékiratait az első világháborús élményeiről, egy kései reprint kiadásban volt szerencsém elolvasni. A könyv annyira reprint, hogy se ár, se kiadási év nincs rajta, a borítón kívül minden át lett emelve a második világháború során kiadott magyar kiadásból. A könyvet Vitéz Gróf Bethlen Pál fordította és Werth Henrik Ny. A. Vezérezredes írta hozzá az előszót, és anno a Danubia Könyvkiadó gondozásában jelent meg, az én kiadásomat a Luxor Kft. készítette.
A Nagy háború első nyugati szakasza még úgy indult, mint az utolsó ismert konfliktus a Porosz-Francia háború folytatása. A résztvevők gondolatait és stratégiáját ez a konfliktus határozta meg. A kontinentális seregek egyenruhája is ezt tükrözte, a rövid háború víziója nemkülönben. A legnagyobb különbségnek a németek barbár lépése tünt, amivel lerohanták Belgiumot. Belgium semleges állam volt 1839-óta, az összes nagy európai hatalom garantálta ezt, a Porosz-Francia háborúban mozgósítottak a belgák is, de a háború szerencsére elkerülte őket. Ez utólag nagy dolognak számított a kis ország életében, lévén ma már mindenki csak úgy hívja Flandriát, mint Európa csataterét (Waterloo, Ypres, Ardennek).
Mielőtt elkeztdem ezt az ajánlót, körbenéztem a neten a könyvhöz és a filmhez kapcsolódó anyagok után, a magyar nyelvű wilbursmith.hu oldalt olvasván nem tudtam sírjak-e, vagy röhögjek. Az alábbi mondat válltott ki belőlem heves reakciókat: „Kelet-Afrika partjain az első világháború német és angol csapatok tankcsatái közepette.” Kelet-Afrikában Brit Nemzetközösségi csapatok harcoltak a Német Császárság gyarmati erőivel, és a tankokat maximum a hírekből ismerték, mert ezen a hadszíntéren soha sem vetettek be egyet se. Az ajánlóm egy egyveleg, egy könyv, egy film és egy blog kombinációja, mert ezek szorosan összefüggenek.
Ezt a könyvet elsősorban a blogger kollégáknak ajánlom az Etiópia 1936-os megszállása és 1942-es felszabadulása kapcsán kialakult eszemecseréhez csatlakozva. Diák éveim egyik kedvenc írója Wilbur Smith, ezt a regényét még a születésem évében jelentette meg, szóval nem egy új könyv. Magyarul is kiadták már szerintem minimum kétszer, másodszor Jön a farkas címmel. Számomra ez egy egészen kivételes regény, mert a remek sztori, a különleges helyszín és az elfeledett háború mellett, a történet egyik néma főszereplője minden idők legszebb páncélautója a Rolls Royce. A Silver Ghost luxusautó alapjára épített, közel negyven évig a világ különböző hadseregeiben szolgáló gépcsodát volt szerencsém élőben is látni Bovingtonban, nálam ez A PÁNCÉLAUTÓ.
Ezt a könyvet kellett volna elolvasnom nagyjából 1993-94 körül magyarul, és akkor mostanra már komoly, több száz figurából álló gyűjteményem lenne, és a hobbi nagy öregjének számítanék. Tekintve, hogy egy 1988-as könyv, még esély is lett volna rá. Sajnos nem így történt, a múlt héten került a kezembe. Így sorsformáló hatása már nem volt rám, csak jóleső nosztalgiát éreztem miközben olvastam.
Eltűnő hadseregek, vagy inkább egyenruhák. Egy skót katonatiszt és grafikus munkáján alapul ez a könyv, E.A. Haswell Miller még idejében 1907-1919 között rádöbbent, hogy a színes egyenruhába bújtatott hadseregek ideje lejárt. Ezért mint aktív katonatiszt színes vázlatokat készített az elé kerülő nemzetek egyenruháiról. Az eredmény egy 128 oldalas színes tabló, amely a teljesség igénye nélkül mutatja be az európai hadseregek egyenruháit.
Az elmúlt években három különböző wargame magazinnak voltam rendszeres olvasója. A minap a facebook-on a WSS magazintól kaptam egy körkérdést, hogy mivel lehetne még jobbá tenni a magazinjukat. Írtam nekik egy választ, erre még váltottunk pár levelet. Mivel belemerültem a témába a magam amatőr módján, gondoltam írok róluk egy ismertetőt, mert tudomásom szerint ez a magazin nem hozzáférhető Magyarországon, ha mégis a kommentekben várom a visszajelzést.
Tábornok Úr az ön brigádjainak tartani kell Dullwich Village északi részét, Portway tábornok lovas hadosztályát nyugat felől várjuk, a felmentő sereg közel van! A Lázadók egy veterán brigádja készül áttörni Dullwich védelmét, nem juthatnak be a városba! A helyi informátorok szerint a gyalogsági támadás északról várható, a Déliek lovassága keletre csoportosult, neszét vették a közeledő felmentő lovasságunknak. Elképzelhető, hogy a Szakadárok lovassága is megpróbálkozik valamilyen akcióval, még a saját csapataink beérkezése előtt.
Utoljára 2011 áprilisában foglalkoztam aktívan a témával, és tavaly augusztusban festettem hozzá figurákat, viszont el nem feledtem a terveim, továbbra is gyűjtöttem a könyveket és a figurákat hozzá, sőt még egy nagyszerű társasjátékot is vettem a témához. Itt az ideje, hogy újra dolgozzak egy kicsit a projekten, van egy hét szabadságom, az utazásom törölve lett, Londonban mozdulni se nagyon lehet a milliós áradattól, a hőmérséklet is vissza esett 17-20 fokra, tökéletes a hobbira. A figurák festésénél az a cél, hogy legyen egy teljes brit szakaszom készen, szem előtt tartva Through Mud and Blood küldetéseit, és annak figuraigényét. A cél pedig egy jó kis Mud and Blood csatasorozat, az ősszel.
Az elmúlt három évben minden éven legalább háromszor került bele a nevem a kalapba, amikor a klub évadzáró tomboláját tartottuk, soha sem nyertem semmit. Idén nem is tudtam elmenni a tisztújító gyűlésre, hétfőn aztán váratlanul közölték velem, hogy az idén nyertem valamit. A Hasslefree cég adott ajándékcsomagokat a klubnak, ebből az egyiket nyertem meg.
Ez a hónap végre kedvezett a wargame-nak, az öt hétfőből hármat már játékkal tudtam tölteni! Úgy néz ki, hogy a hónap utolsó hétfőjén is el tudok menni majd. Az elmúlt pár hétben sok rendkívül üdítő és frissítő változás zajlott le a klubéletben. A SALUTE az idén valóban toborzó erőnek bizonyult, hat új taggal bővültünk, sőt végre nálunk is felbukkant néhány színes arc, akik a szó minden értelmében színesek. Még tudom fokozni, már második hete körünkben tisztelhettünk egy hölgyet is, aki szemlátomást érdeklődéssel viseltetetik a hobbi iránt, ha más nem az édesapja révén. Minden esetre jó látni, szélesre tárt kapuinkon végre olyan potenciális wargamerek is belépnek, akik mint csoport eddig nem voltak képviseltetve köztünk. Mivel elsődleges célunk a hobbi terjesztése, ezek bíztató jelek.
Végre volt pár órám és nekiláttam az ólomkupac feldogozásának. Elkezdtem összerakni a bérfestésre váró figurákat, ezeket le kell sorjázni, feltalpalni és feketével lealapozni, hogy aztán októberben átadjam őket a festésre.
Bernard Cornwell egy jó író, de valahogy a könyvei minősége rendkívül változó. A Sharpe könyvei közül is van remek, de van közepes is, nekem eddig a legjobban a Sharpe lövészei tetszett, talán mert azt az Európa kiadótól olvastam magyarul és a fordítás minőségi volt, megkockáztatom jobb mint az angol eredeti. Az erőd a szerző legfrissebb könyve, nem a Sharpe sorozat része, hanem egy önálló kötet. Egy kisléptékű a valóságban is megtörtént hadművelet történetét meséli el, egy elfeledett hadjárat történetét. A kötet kapcsán érdemesnek találtam leírni némi háttérinformációt, ezt olvashatjátok most.
