1916. november 30.-án kihajózott Kielből a császári német haditengerészet legsikeresebb vadásza. A látszólag szürke és jelentéktelen kereskedelmi hajó tizenöt hónapot töltött a tengeren, ez alatt az idő alatt egyszer sem kötött ki kikötőben, végighajózott három óceánon, elsüllyesztett több mint harminc antant kereskedelmi hajót, és sértetlenül visszatért a blokádon keresztül, gyomrában több mint négyszáz hadifogoly tengerésszel.
Nagyjából egy éve kezdtem el írni ezt a blogot, bár a cikkek egy része az inkvizítor.hu-n, illetve a wargame.hu-n már előtte is megjelent. A bloggal az volt a fő célom, hogy egyrészt a meglévő magyar hadijátékosok látókörét szélesítsem, másrészt hogy minél több embert inspiráljak a hobbi kipróbálására, vagyis új tagokat toborozzak.
Ez is egy könyvcím, nem öncélú káromkodás, nem félreérteni! Harry Pearson mint wargamer, írta ezt a könyvet a többi wargamernek. Aki nem wargamer, annak bizony unalmas lehet, aki viszont ezt a hobbit űzi, és keveset vagy semmit sem tud a hobbi történetéről, annak ez az egyik legszórakoztatóbb bevezető, nekem legalábbis az volt.
Ismét egy könyvajánló, sajnos betegszabadságon vagyok, a hátam és a vállam rosszalkodik, se dolgozni, se festeni, se játszani nem tudok, marad az olvasás meg az írás. A könyv angol címe a következő: Adventures of a Despatch Rider, írta: Captain W.H.L. Watson. A maga nemében rendkívül érdekes szegmensét mutatja be a korabeli hadviselésnek. Azt a részét, amit mi hadijátékosok bizony a legtöbbször nem, vagy csak nagyon vázlatosan modellezünk az asztali csatározásaink során, ez pedig a kommunikáció.
Előre bocsájtom, hogy ez nem igazán könyvismertető, hanem inkább a saját gondolataim rendszertelen burjánzása a témával kapcsolatban. Még valamikor 1996 körül a főiskolán volt egy Tudománytörténet néven futó tantárgyam. A tanár egy zord mániákus, aki egyébként középiskolai tanár volt főállásban, teljes lexikális tudást kért rajtunk számon. Pont és vessző a megadott helyen, apró kicsi bujtatott részletek voltak a zárthelyiken a kérdéssorok. Utáltuk zsigerből és még otthoni esszéírás is tartozott a tárgyhoz. A zárthelyi megfelelt mellé, le kellett tenni ezt is az asztalra, hogy megszabaduljunk. Kaptunk egy listát a jelentős magyar tudósokról, és egy életrajzot kellett írnunk az általunk választott személyről. A tanárunk előre közölte, ha két dolgozat hasonló lesz, mindkét delikvenst megbuktatja. A motiváltságom a vizsgával és a tárggyal kapcsolatban a zéró körüli értéket képviselt (főleg mivel az első vizsgán a hetvenből két ember ment át, és én a maradék hatvannyolcba tartoztam), amíg fel nem fedeztem Asbóth Sándort honvéd és uniós tiszt nevét a listán. Lehet írni katonákról is? Az mindjárt más.
Lassan kifutok a januári szabadidőből és most megint egy festés nélküli időszak jön. Megérkezett a harmadik doboz orosz ház is. Ez jött a legmesszebbről (2 hét alatt ért ide az USA-ból), ez volt a legdrágább (13 font a 10 helyett), és az egyik maximum szaunának való. Igazából ez a doboz ad igazán 20mm-es épületeket, a másik kettő sokkal inkább 25mm-es méretarány.
Még 2009-ben vásároltam egy történelmi magazint, a Wharncliffe History Magazin szerkesztői, a Pen and Sword (toll és kard) kiadó könyveiből állítottak össze egy válogatást. A magazin az első világháború kitörésének 95. évfordulójára készült, csupa ehhez kapcsolódó kiadvány szerepelt benne. Kiragadtak 6-8 oldalt az eredeti könyvekből, meg írtak hozzá egy ismertetőt. Az egyik ilyen könyv volt Edward Roe naplója. Az ízelítót olvasva döntöttem úgy, hogy megveszem. A napló huszonöt font újonnan, keményfedeles kiadásban (az enyém tíz volt használtan), és egy katonai szakértő rendezte sajtó alá. A szerkesztő diszkréten pontosítja a személyes látásmódból fakadó elírásokat, hasznos lábjegyzetekel és jól megválasztott fotókkal és térképekkel teszi pontossan követhetővé. Nagyon tetszik a könyv, élvezetes korrajz, ezért egy kicsit reklámozom én is.
Természetesen hétről-hétre minden hétfőn végigsétálok a klubbon, és megnézem a „felhozatalt”, ki mit játszik, milyen szabályokkal. A szokásos „eretnek” hozzáállásommal néha nagyon meg tudok lepni néhány ortodox játékost. A minap végtelen pimaszságomban azt mertem javasolni, hogy használják a tagságnál tonnaszámra fellelhető Warhammer 40.000 figurákat, az új Tomorrow`s War című szabályokhoz.
Csak egy rövid frissítés, feltalpaltam a sorgyalogság hiányzó figuráit, megjött újabb két házikó, ezeket is elkezdtem festeni. Haladtam egy kicsit a kerítéssel is, megint nincs újlenyomatom egy pár napig. Megvolt az első skirmish csata, egy mesterlövészt veszítettem, két halott és egy sebesült szerb ellenében. A csata több mint két óra hosszú volt, igazi patthelyzet, a szerbek a házakból lövöldöztek, a határőreim a búzamezőből puskáztak bőszen kifelé, a fedezék meg a távolság miatt, minimális volt az esélyem a veszteség okozására, a végén már az összes figurám vonalban állva sortüzeket adott le, mire végre kilőttem egy trombitást az ablakból.
Az SLW klub topikban, ez a trend, vagy inkább óhaj fogalmazódott meg, amikor az újévi vállalásokat olvastam. Ezt nekem is jó lenne megfogadni, mert rengeteg tennivaló van még a meglévő projektjeimben is, a festetlen figurák meg glédában állnak, vegyük szépen sorjában a sorakozó ólomkupacokat.
Az újév kezdete mindig egyfajta leltár, én is csinálok egy leltárt, sorra veszem a meglévő projekteket felmérem, mit kell még elvégezni, mennyi munka illetve pénz kell a befejezéshez. Az aktuális 1848-as projektel kezdem.
Esős délutánban aztán nincs nálunk hiány, ma sem volt ez másként, így Frank barátommal, elkezdtük tanulmányozni az SDS rendszert, kimértük a 90cm él hosszúságú négyzetet a konyhaasztalunkon, füzetlapokból gyártottunk terepet és belevetettük magunkat a tesztelésbe. Nagyon jól sikerült a játék, kezdőként is lejátszottunk két csatát három óra alatt.
Először is Boldog Új évet minden Kedves Olvasómnak! A mostani cikk még részben 2011-ben íródott, de már a 2012-es év jegyében. A két nagy 28mm-es plasztik napóleoni figuragyártó (Perry, Victrix), elkezdte feldolgozni az Osztrák sereget mint témát, ezért 2012-ben remélhetőleg egy nagy adag az 1848-as korszakhoz is használható figurával fogunk gazdagodni. A Great War Miniatures és a Warlord Games a Krími háborús kínálatát bővíti, remélhetőleg végre eljutnak egy használható orosz seregig és akkor belekezdhetek egy pár orosz skirmish egységbe is. Egyszóval a jelenlegi 48-as projekt, bővülni látszik erősen. A WW1-RCW projektemet sem felejtettem el, van még vagy negyven figura és egy Tacsanka szekerem is, ami festésre vár, így ha éppen belefáradok a 48-asokba, dolgozhatom ezen a projekten is.
A nagy többséget megelőzve én már november elején túl voltam a Karácsonyon, eltöltöttem két hetet a családommal, végigtáncoltam egy magyar mikuláspartit és egy céges karácsonyi partit a Trafalgar térnél, megvolt a kemény munka, éjszakai műszak karácsonyig. Ugyanakkor a délutánjaim felszabadultak a hadijátékra, úgyhogy gőzerővel készültem a januári csatákra. Elkezdtem kidolgozni egy hadjárat hátterét, hogy a skirmish csatáinkat egybefűzve, nagyobb mélységet adjak a játéknak.
A Song of Drums and Shakos szabályok újabb inspiráló lendületet adtak a festéshez, ez alapján a rendszer alapján van értelme kis tizenkét figurás egységeket elkészíteni a skirmish csatákhoz, minden alakulatot felruházhatok egyedi tulajdonságokkal, így sok kis színes csatát vívhatunk majd. Megérkezett egy kis figurarendelésem az Elite Miniatures cégtől, nagyon szépen faragott, kicsit vicces figurák, magasabbak a Front Rank figuráknál, és várok további nyolc figurát a Front Ranktól is, hogy lehetőleg az egységeim minden katonája egyedi legyen a skirmishez.
A legutóbbi klubnapon, egyszerűen túl fáradt voltam, hogy érdemben játsszak SAGA párbajt, így inkább körbejártam és megnéztem néhány játszmát. Az egyik asztalnál 54mm-es szépen festett műanyag Amerikai Polgárháborús figurákkal játszottak 1:1-es un. skirmish játékot. Az 54mm-es figurák eleve nem szokványosak, így leültem nézni a játékot. Negyed óra után rájöttem kincsre bukkantam!
Az elmúlt három hétben lopott félórák során, lassan kezdtem összeállítani a 48-as Honvédsereg figuráit. Mivel egy nem általam festett és talpalt gyűjteményhez próbálok igazodni, és fejek nélkül öntött figurákkal dolgozom, nagyon lassan haladok.
A wargame rendezvényeken a bemutatójátékok mellett, vagy éppen azokkal szervesen összekötve, a gyártók és kereskedők is erőteljesen jelen vannak. A SELWG alatt próbáltam minél több újdonságot megnézni, a legígéretesebb új rendszernek a SAGA-t találtam, de volt még vagy három új első világháborús szabályrendszer, a dinamikusan fejlődő Bushidó fanatasy-japán rendszerről már nem is beszélve.
A figurák festése és gyűjtése mellett, egy-egy korszak felelevenítéséhez szükség van még, jó szabályrendszerre és rengeteg szakirodalomra, hogy minél pontosabban ismerjük a kor viszonyait. Az induló projektemhez jelenleg vagy tizenöt könyv van a polcomon, ezekből szemezgetek most ebben a cikkben.
Viharos történelmünk egyik legnagyszerűbb korszaka, megannyi dicsőséges, boldog vagy éppen tragikus történés, mindenképpen kiemelkedően fontos esemény a magyarságnak, és izgalmas kihívás a hadijátékosoknak. Gyerekkorom egyik meghatározó élménye a szabadságharc és minden, ami ezzel összefügg. Kezdve a rajtitkári jelentésektől az iskolai ünnepélyeken, folytatva a Kőszívű ember fiaival úgy könyvben, mint filmen, Petőfi versei, a János vitéz és a Háry János huszáralakjai. A nagy csatázások a magyar gyártású Playmobil huszárokat tologatva, és végül az iskolai 48-as történelemverseny, amit negyedikes fejjel megnyertem anno. Nem csoda hát, ha az első saját ólomfiguráim is 48-as honvédek és huszárok voltak, ezeket készen festve és talpalva vásároltam meg Homoki Gyulától, aki a Szabadságharc Hadserege című könyv alapján készítette el a korhű figurákat. Most eljött az idő, hogy az eddigi hadijátékos tapasztalataim alapján, a meglévő, figuráimat mintának használva elkezdjem festeni a seregemet.
Idén harmadszor sikerült ellátogatnom a SELWG show-ra, nagy örömmel láttam, hogy egyre népszerűbb. Előtte két évig, különböző problémák miatt nem volt show. A szervező SELWG klubbal nagyon jó viszonyt ápolunk, ők szokták lebonyolítani a SALUTE börzénket, és vannak olyan játékosok, akik mindkét klubnak tagjai. A SELWG péntek este tart klubnapot, tehát akinek elég ideje van, mindkét klubba eljárhat. A Show helyszíne a Crystal Palace sportcsarnok volt.
London egyik külvárosában, Woolwich Arsenal-ban a XVIII. században alapított ágyúgyár területén alakították ki a brit tüzérség múzeumát. A focirajongóknak illik tudni, hogy a gyár dolgozóiból szerveződött az első Arsenal focicsapat, 1886-ban. Ez a csapat később fociklubbá fejlődött, és elköltözött így alakult ki a ma ismert Arsenal csapat. A múzeum a Londoni Magasvasút (DLR) egyik végállomásától (Woolwich Arsenal) alig öt perc sétányira van, a Temze partján.
Hétfőn egy nagy összfegyvernemi támadás részese voltam, Rapid Fire szabályok alapján játszottunk le egy 1940-es franciaországi csatát. A csapatokat összesen nyolcan irányítottuk, nyolc kört tudtunk lejátszani, ami szerintem nagyon jó eredmény. A szövetségesek védekeztek, a németek támadtak, egymás céljait nem ismertük, a német oldalon öt parancsnok volt, a szövetséges oldalon három.
Ez a cikk most az újdonsült német seregemről szól, a német császári haderő 1916-18 közötti alakulatainak, 28mm-es méretarányú megfelelőjéről. A sereg figuráinak fele a Renegade cég gyártmánya, a másik fele pedig a Great War Miniatures-től származik. A Renegade figurákat Colin klubtagunk festette, a Great War-osok felét Paul, a másik felét én festettem, illetve fogom még befejezni a félkész figurákat.
Megtartottuk az első tesztjátékunkat, csupa proxy figurával. Az oroszaimat az 1914-es német lista alapján szerveztem seregbe, a WW2-es britjeimet, a már meglévő, WW1-es britjeimmel keverve az 1914-es brit lista alapján. Elég sok mindenre rájöttem a játék során, lássuk csak szépen sorjában.
