Hadijátékos

Ezt a könyvet elsősorban a blogger kollégáknak ajánlom az Etiópia 1936-os megszállása és 1942-es felszabadulása kapcsán kialakult eszemecseréhez csatlakozva. Diák éveim egyik kedvenc írója Wilbur Smith, ezt a regényét még a születésem évében jelentette meg, szóval nem egy új könyv. Magyarul is kiadták már szerintem minimum kétszer, másodszor Jön a farkas címmel. Számomra ez egy egészen kivételes regény, mert a remek sztori, a különleges helyszín és az elfeledett háború mellett, a történet egyik néma főszereplője minden idők legszebb páncélautója a Rolls Royce. A Silver Ghost luxusautó alapjára épített, közel negyven évig a világ különböző hadseregeiben szolgáló gépcsodát volt szerencsém élőben is látni Bovingtonban, nálam ez A PÁNCÉLAUTÓ.

Tábornok Úr az ön brigádjainak tartani kell Dullwich Village északi részét, Portway tábornok lovas hadosztályát nyugat felől várjuk, a felmentő sereg közel van! A Lázadók egy veterán brigádja készül áttörni Dullwich védelmét, nem juthatnak be a városba! A helyi informátorok szerint a gyalogsági támadás északról várható, a Déliek lovassága keletre csoportosult, neszét vették a közeledő felmentő lovasságunknak. Elképzelhető, hogy a Szakadárok lovassága is megpróbálkozik valamilyen akcióval, még a saját csapataink beérkezése előtt.

Bernard Cornwell egy jó író, de valahogy a könyvei minősége rendkívül változó. A Sharpe könyvei közül is van remek, de van közepes is, nekem eddig a legjobban a Sharpe lövészei tetszett, talán mert azt az Európa kiadótól olvastam magyarul és a fordítás minőségi volt, megkockáztatom jobb mint az angol eredeti.  Az erőd a szerző legfrissebb könyve, nem a Sharpe sorozat része, hanem egy önálló kötet. Egy kisléptékű a valóságban is megtörtént hadművelet történetét meséli el, egy elfeledett hadjárat történetét. A kötet kapcsán érdemesnek találtam leírni némi háttérinformációt, ezt olvashatjátok most.

A magam részéről a TV-t az agy rágógumijának tartom, nincs is TV-m 2006-óta. Ugyanakkor rá kellett jönnöm, hogy vannak azért nagyszerű dolgok is a TV adókon, ennek remek példája az a gyűjteményes DVD kollekció, amiről most szó lesz. Az A&E televíziós csatornák (History Channel) adta ki, The American Civil War néven ezt a hat DVD-ből álló dobozt, a lemezek tartalma egy válogatás a csatornák műsoraiból, azokat az epizódokat rakták fel rá, amelyek az Amerikai Polgárháborúval foglalkoznak.

Vendégeket várok a hónap végére, ezért nagy léptékű takarításba fogtam, illetve felhordtam a hadijátékos holmijaim nagy részét a padlásra. Eddig is tudtam, hogy túlvásároltam magam, de azért ezt nem gondoltam volna, hogy ennyire. Egyben látni a félkész projekteket, meg a több kilogram ólmot, elég megrázó volt. Új korszak, meg méretarány? Ugyanmár! Feldogozni a meglévő hegyet, túladni a feleslegen, befejezni a meglévőket, majd jövőre talán elkezdhetek gondolkodni új dolgokba. Szó szerint rengeteg 28mm-es első világháborús figurám van!

A nyolcadik kör elején járunk tehát, vettem egy mély lélegzetet és áttekintettem a helyzetemet. Az elit páncélosaim a morálpróbák hatására mind megtorpantak, a Stuka támogatás beérkezett, a Boston még jelen volt, vívtak egymással egy eredménytelen légicsatát, egyiknek sem lett semmi baja, viszont egyik sem támadhatott felszíni egységet abban a körben. Maradt három Pz III-as tankom, meg két Pz II-es, valamint a parancsnoki harckocsi, de az nem alkalmas harcra, mert löveg helyett rádiókkal van felszerelve.

Az negyedik körre sikerült szétszóródnom a sivatagba, mert tudtam előbb, vagy utóbb kapok egy Bostont a nyakamba (ezt Phil elárulta, weather forecast report: heavy rain, a sivatagban ez nem felhőket jelent). Abban teljesen biztos voltam, hogy a jó öreg brit pszihózis itt is működni fog, az első céplont a 88-as ágyúm lesz. Ezek valahogy sose érik meg, hogy lövéshez jussanak. Részemről, ha a kezdő felállásban nem tudnak egyből lőni, akkor csak csalinak jók. Szépen autókáztam vele körbe, lehetőleg távol minden más egységtől, hogy amikor elkezdenek zuhogni a bombák, más ne sérüljön. Volt még egy féllánctalpasra szerelt légvédelmi ágyúm is, ezzel viszont igyekeztem a tankjaimat fedezni. A 88-as a szabályok szerint itt nem volt jó légvédelemre, tankot meg még nem láttam egyet se, így mozogni lehetett vele, meg fohászkodni.

A játék elején jó szokásunkhoz híven tartottunk egy haditanácsot a Phil barátommal, úgy döntöttünk, hogy mivel ő ismeri a küldetés részleteit, ő lesz a másodiknak beérkező harccsoport parancsnoka, én meg majd jól belegyalogolok mindenbe amit csak a britek fel tudnak vonultatni. Elsőre ez nem tűnik valami nagy élvezetnek, de egyrészt így volt fair a harmadik játékossal, másrészt nekem így teljesebb volt a játékélmény, mert nem tudtam előre „kimatekozni” a történéseket. Persze azért megpróbáltam, józan ésszel egy használható stratégiát kidolgozni.

Hosszú szünet után, újra egy sivatagi csatát játszottunk június 4.-én. A klub nyitva volt egy egész napra (11-23), lévén ez a hétfő munkaszüneti nap volt.  A klubtársak az elmúlt két évben rendületlenül bővítik a 20mm-es seregeket a Rapid Fire hadjáratokhoz, szisztematikusan követve a kiegészítőket. A korai csatákhoz már megvan minden, most az 1942-es szervezési ábrák alapján zajlanak a vásárlások és a festések. A következő távlati terv egy bemutatójáték a Colours wargame show-n szeptemberben. Ennek tesztelése és előkészítése volt ez a játék, használtunk proxykat is, mert sok modell még festés alatt áll, de van olyan is amelyiket a következő postával várnak csak, a klubtagok.

A sci-fi és a fantasy játékok mind a történelemi hadijátékok gyermekei. Minél jobban ismeri valaki a történelmet, annál pontosabban látja, mit honnan vett át George Lucas, vagy éppen Tolkien. A sci-fi és fantasy írók tudatosan vagy tudat alatt az emberi történelemből merítenek. Nekik legtöbbször az a céljuk, hogy az általuk elképzelt világ minél egyedibb legyen, ezért igyekeznek a lehető legjobban elmaszkírozni a hasonlóságokat, ha valaki csak iskolai szinten foglalkozott a történelemmel, fel sem fedezi az összeset.

Egy újabb Images of War kötet, 160 oldalas és ezt a könyvet kétszeresen is merem ajánlani, mert a képanyaga is rendkívűl jó, és a szöveges részében is igyekezetek maximumot nyújtani. A betűmérete jóval kisebb, mint a hasonló köteteké, sűrűn szedett információk a császári német haderő utolsó két évéről a nyugati fronton. Nekem a magyar Puedlo kiadónál megjelent keményfedeles hadtörténelmi könyveket idézte, amikben a hadtörténész szerzők a lehető legtöbb és legprecízebb tudást próbálják átadni az írásaikban. Mivel ez egy 2007-ben megjelent kötet, már 5 font plusz postaköltségért hozzáférhető a neten, ami nagyon jó ár-érték arány a piacon.

Ez egy nagyon jó könyv, érdemes elolvasni! Nem csak azoknak akik érdeklődnek az első világháború iránt, és nem is csak azoknak akik a tengeri hadviselés szerelmesei. Általában érdemes lenne tudni a magyaroknak a Monarchiás haditengerészetünkről, az Adrián kialakult hadi helyzetről és benne a tengerzár feltörésének csatájáról. Mert aki ezekkel képben van, az megérti miért jutott magasra Horthy Miklós, akinek kormányzói tiszjéből fakadóan meghatározó szerepe volt a XX. századi magyar történelemben.

Ezt a könyvet az inkvizítoron szerveződő hadijátékosoknak ajánlom elsősorban, akik ezt a véres de rendkívül színes korszakot választották játékaik háteréül. Nem kimondottan a kiadvány magas minősége miatt, hanem mert nagyon kevés a hasonló képgyűjtemény a piacon. Az orosz polgárháború rányomta a bélyegét a múlt század történelmére, de még ma is bőven nyögjük a hatását. A könyv a Pen&Sword kiadó nagysikerű Images of War sorozatában jelent meg áprilisban. A kötet hasonló méret mint az Osprey fűzetek, de azoknál három-négyszer vastagabb kiadvány, 144 oldal.

Ki is volt ez a Peter Young? Egy karizmatikus brit Commando tiszt a második világháborúban, aki a háború után hadtörténészként az angol polgárháború megszállott kutatója, s mint ilyen a wargamer hobbi meghatározó alakja, valamint a hagyományörző hobbi és mozgalom megalapítója. Bizony a hagyományőrzést egy hadijátékos találta ki. Az összes hadtörténész példát vehetne róla, mert az elméleti tudását az angol polgárháborúról, gyakorlati teszteléseknek vetette alá, kipróbálta a csatataktikákat a wargame asztalokon, majd mivel ez még mindíg nem adott neki elég gyakorlati tapasztalatot, barátaival korhű ruhákat és fegyvereket készített, és elkezdtek gyakorlatozni a korabeli tankönyvek alapján, hogy minél teljesebb képet kapjanak az akkori hadviselésről.