Hadijátékos

Gabriel Erkämpfen hadnagy vezette a puskaport szállító oszlopot, a vértes patrulja hét lovasával kényelmesen poroszkált, amikor meglátta a rebellis magyarokat a mezőn. Hirtelen felálltak a barázdák között addig hasaló barna kabátos gyalogosok. A hadnagy rögtön tudta, hogy időt kell nyernie, mert a császári sorgyalogosok le voltak maradva a szekér mögött, csak a jagerek tartották a lépést. Ügetést vezényelt, hogy a szántófölddel párhuzamos egyenes útról tudjon egy lendületes attakot vezetni a nyílt színen közeledő lázadók ellen. Sikerült is időben odaérnie az embereivel, de ekkor hirtelen az egyik szénakazalból kitoltak egy hatfontos ágyút! Donnervetter! Gyorsan tovább! Kerüljünk az oldalukba! Golyók fütyültek a vértesek feje felett, a magyarok között vadászok is voltak, akik a vontcsövű kurtályaikkal, meg a vadászpuskáikkal bőszen lőttek a vértesekre.

János felkérésére ismét egy cikkel jelentkezem, melyben leírom és képekkel illusztrálom a XX.Historikumra készült legújabb tereptárgyak elkészítését, a kezdetektől a játék napjáig.

Az 1968-óta működő Osprey kiadót szerintem senkinek sem kell bemutatni, akit érdekel a hadtörténelem, hadijátékos, hagyomány őrző vagy éppen makettezik. A 96 oldalas formátumban megjelenő Hadjárat (Campaign) füzeteiből csaknem négyszáz jelent már meg, ebből kifolyólag változó a minőség, főleg ha olyan témákat dolgoznak fel, ami nem az angol nyelvű népek történelméről szól. A Bannockburn 1314 füzet értelem szerűen nem az utóbbi kategóriába tartozik, hiszen ez a csata skót történelem egyik legfényesebb győzelme, angol nyelvű forrásokra tehát nem lehet panasz. Vagy mégis?

Gruber ulánus tizedes még nem tudta, hogy ő máris részese annak a nagy összecsapásnak, ami később Grenzschlacten avagy határcsaták néven kerül majd be a történelemkönyvekbe. Csak azt tudta, hogy az egyik németül is beszélő favágó azt mondta, a franciáknak egy erdei templomban van a főhadiszállása, ott ahol az út kettéválik a fatelepnél. Az augusztusi hőségben előre nyomuló hat fős járőrének a felderítés volt a fő feladata, ehhez pedig nagy segítség lett volna egy francia tiszti fogoly. A vállalkozása kapott a parancsnokságtól egy gyalogos szakaszt támogatásul, ezek igyekeztek bekeríteni a templomot minden irányból. Grubernak kellettek a gyalogosok fedezetnek, de az ellenség valamelyik tisztjét ő akarta elkapni.

Mindig nagy elégedettség tölt el, amikor egy újabb sikeres Historikum rendezvényről írom a beszámolóimat. A rendezvény évente három alkalommal, három különböző városban (Győr, Budapest, Székesfehérvár) ad lehetőséget a hazai hobbiélet tagjainak, hogy találkozzanak és játszanak. Idén is ez a terv, valamint a három saját rendezvényen felül, hét asztallal betársultunk a WargameCon (2024.03.30.) rendezvény csapatába, ami ugyan nem Historikum de lesznek történelmi asztalok is szép számmal. A 2024-es évet tehát elindítottuk a győri rendezvénnyel, öt asztalon tizenhat játékossal.

2022-ben egy jól sikerült játékkal zártuk az évet Mosonmagyaróváron a Hansági Múzeum Hadijátékos Klubban, így adva volt a lehetőség, hogy 2023-ban is megismételjük az évadzárót. Kezdetben tíz főről indult a szervezés, de végül három vendégünk volt, Székesfehérvárról és ketten tudtunk részt venni a hazai csapatból. Két asztalon játszottunk a Bolt Action szabályai szerint, az elsőn egy a franciaországi Houthem körül zajlott ütközetet elevenítettünk fel, 1940.05.27-én csaptak össze a valóságban, a brit erők az előre nyomuló német csapatokkal A második asztalon pedig újra lejátszottunk egy 1942 nyári hídfőcsatát a Magyar Királyi 2. honvéd hadsereg támadását a szovjet védők ellen.

A Fegyver alatt című kötet egy igazán remek memoár. Hidvégi Lajos sokat fényképezett, és a történelem minden viharával dacolva meg is őrizte az emlékeit. A 306 oldalas A4 méretű kemény fedeles kiadvány, fotóival egy igazán szép hagyatéka a szerzőnek. A szerkesztők is jó munkát végeztek, hiszen minden szereplőről van lábjegyzet. Ha mást nem, akkor annyi, hogy nincs róla adat. De többségében egész szép tablókat kapunk az 1944-45-ös Magyar Királyi Honvédség tisztjeiről. Hidvégi szerencséjére a 24-ik hadosztály vezénylő tábornokának lesz a segédtisztje 1944-ben, majd a tábornok leváltása után az utódja is megtartja beosztásában, majd amikor őt is áthelyezik új beosztásba Hidvégit is viszi magával.