Hadijátékos

Ha valaki olvassa a blogom, az láthatja, hogy 2024 augusztusa óta foglalkozom mélyebben az első skót függetlenségi háborúval (1296-1328), lassan festem a 20mm-es seregeim a témához és temérdek regényt és szakirodalmat olvastam már, így ez a történelmi stratégiai társasjáték (A Skótok pörölye), egyfajta megkoronázása az eddigi tanulási folyamatnak. I. Eduárdot a maga korában senki sem hívta a Skótok Pörölyének, ahogyan III. Eduárd fiát se nevezték Fekete Hercegnek, ezeket a neveket, mind jóval később fabrikálták. Ettől függetlenül erre a játékra nagyon találó a cím, mert mindkét angol király, hatalmas csapásokkal évtizedekig ütötte a skótokat, mégse bírtak nyerni. Részemről rettentően élveztem, hogy a valódi történelmi tények tudatában, a saját elképzeléseim szerint vívhattam meg ezt a háborút, először angol, majd skót oldalról. Nekem ez az összes hadijáték lényege, ha visszakapom a szabályokban, amit a korszakról tudok. Bár a külső szemlélőnek ezek fakockák egy térképen, nekem sokkal többet jelentenek. Egyrészt mert egy csomó szereplőt megismertem már, mint történelmi személyt, és sokat mint regényhőst, másrész körbeutaztam Skóciát tehát vannak személyes élményeim Stirling, Edinburgh, Inverness kapcsán, mivel jártam ezeken a helyeken. Szóval ezúton, is köszönöm Gábornak a két játékot, meg Lacinak is, hogy pont ezt a társast vette a bátyjának ajándékba. 

Huszonharmadik alkalommal sikerült megszervezni Székesfehérváron a történelmi WARGAME – hadijáték – rendezvényt, a HISTORIKUMOT, a hazai terepasztalos történelmi hadijátékkal foglalkozó legnagyobb rendezvény. A helyszínt ismét a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei levéltára biztosította, ami remek és színvonalas hely a rendezvényre. Köszönjük!

Gabriel Erkämpfen hadnagy vezette a puskaport szállító oszlopot, a vértes patrulja hét lovasával kényelmesen poroszkált, amikor meglátta a rebellis magyarokat a mezőn. Hirtelen felálltak a barázdák között addig hasaló barna kabátos gyalogosok. A hadnagy rögtön tudta, hogy időt kell nyernie, mert a császári sorgyalogosok le voltak maradva a szekér mögött, csak a jagerek tartották a lépést. Ügetést vezényelt, hogy a szántófölddel párhuzamos egyenes útról tudjon egy lendületes attakot vezetni a nyílt színen közeledő lázadók ellen. Sikerült is időben odaérnie az embereivel, de ekkor hirtelen az egyik szénakazalból kitoltak egy hatfontos ágyút! Donnervetter! Gyorsan tovább! Kerüljünk az oldalukba! Golyók fütyültek a vértesek feje felett, a magyarok között vadászok is voltak, akik a vontcsövű kurtályaikkal, meg a vadászpuskáikkal bőszen lőttek a vértesekre.

János felkérésére ismét egy cikkel jelentkezem, melyben leírom és képekkel illusztrálom a XX.Historikumra készült legújabb tereptárgyak elkészítését, a kezdetektől a játék napjáig.

Az 1968-óta működő Osprey kiadót szerintem senkinek sem kell bemutatni, akit érdekel a hadtörténelem, hadijátékos, hagyomány őrző vagy éppen makettezik. A 96 oldalas formátumban megjelenő Hadjárat (Campaign) füzeteiből csaknem négyszáz jelent már meg, ebből kifolyólag változó a minőség, főleg ha olyan témákat dolgoznak fel, ami nem az angol nyelvű népek történelméről szól. A Bannockburn 1314 füzet értelem szerűen nem az utóbbi kategóriába tartozik, hiszen ez a csata skót történelem egyik legfényesebb győzelme, angol nyelvű forrásokra tehát nem lehet panasz. Vagy mégis?

Gruber ulánus tizedes még nem tudta, hogy ő máris részese annak a nagy összecsapásnak, ami később Grenzschlacten avagy határcsaták néven kerül majd be a történelemkönyvekbe. Csak azt tudta, hogy az egyik németül is beszélő favágó azt mondta, a franciáknak egy erdei templomban van a főhadiszállása, ott ahol az út kettéválik a fatelepnél. Az augusztusi hőségben előre nyomuló hat fős járőrének a felderítés volt a fő feladata, ehhez pedig nagy segítség lett volna egy francia tiszti fogoly. A vállalkozása kapott a parancsnokságtól egy gyalogos szakaszt támogatásul, ezek igyekeztek bekeríteni a templomot minden irányból. Grubernak kellettek a gyalogosok fedezetnek, de az ellenség valamelyik tisztjét ő akarta elkapni.