Hadijátékos

A felvirágzó győri társasjátékos életet kihasználva, újabb két játékossal sikerült kipróbáltatnom a Memoir 44-et, ezúttal egy komoly négy fős játékot játszottunk le, két D-day Landings térképet összerakva. Győrben már hetente három alkalommal van játék lehetőség, szerep és táblás játékok valamint wargame is felbukkan, csak szervezés kérdése. Ideje lenne összehoznom, egy 28mm-es WW1 Bolt Action-t, amennyire láttam vannak tereptárgyak is, autó is akad amivel oda-vissza tudjuk szállítani a figurákat, nagyon megfontolandó. Nekem sajnos csak a vasárnap délutáni játék a megvalósítható, az viszont 14-20-ig elegendő egy normál hadijátékhoz is. A vasárnapi klubnap a Leier City Centerben van a nyári időszakban, szuper hely, világos, légkondicionált, nagy asztalokkal, le a kalappal a szervezők előtt a lehetőségért.

Egy újabb Anjou korabeli regény jelent meg a Gold Book gondozásában. Egy kicsit olyan magyar narancs ez az egész 2008-tól indult magyar történelmi regény reneszánsz. Tagadhatatlanul szükség van rá, és hiánypótló a piacon, de nekem teljesen Deja vu folyamat, mint a kilencvenes években a M.A.G.U.S. szerepjáték és a kapcsolódó regények. Van egy piaci igény a magyar történelmi regényekre, (akkor a szerepjátékos fantasyra volt) ezért futószalagon elkezdett boldog-boldogtalan regényeket és novellákat írni.

2014 áprilisban írtam ezt a cikket, aztán valahogy megfeledkeztem róla, végül Szilvási András blogger kolléga kommentje jutatta az eszembe, hogy nekem van egy ismertetőm a témában. Közben elolvastam a Kőfaragót is, sőt megjelent ennek a regénynek a folytatása is, szóval lesz még pár Anjou regény a blogomon. Előjegyeztem a könyvtárba, kivettem és két nap alatt be is fejeztem. Azt kell mondjam, hogy: végre! Végre egy átgondolt, jó stílusban megirt történelmi regény, az Anjou korszakból. Érettebb és történelmibb, mint a Non nobis Domine. Tisztán érezni, hogy az egy kamaszos szerepjátékos, próbálkozás, ez meg egy húsz éves írói tapasztalattal megirt történet. Viszont ez a vélemény, egy csomó "spoilert" tartalmaz, csak az olvassa, akit ez nem zavar.

Továbbra is célom a hazai történelmi hadijátékos élet fejlesztése, ezért igyekszem minél több magyar szerző által írt, magyar történelmi kalandregényt olvasni. Ezek a könyvek, a bennük lévő élmények segíthetnek a fiatalok érdeklődését felkelteni a saját történelmünk, hadtörténelmünk iránt. Ha ezt az érdeklődést sikerült feléleszteni, akkor kis szerencsével a játékos kedv és a történelem megélése utáni vágy tovább mozdíthatja a srácokat a történelmi hadijáték felé. A mai világban kifejezetten fontos lenne a játszva tanulás útján megszeretettni a saját kultúránkat, történelmünket a következő generációval. A Gyűrűk Ura vagy a Star Wars profi marketingjével, de alap szintű történeteivel kell megküzdenünk az ifjúság figyelméért, ebben a vetélkedésben fontos minden egyes könyv magyar történettel. A Vérszagra gyűl nem éppen gyerekeknek való, mégse bántam meg, hogy belekezdtem, mert olvasmányos, magyar és nagyszerű alap lehet egy kis asztali hadijátékhoz.

A minap a könyvtárban járva az újdonságok polcán akadtam rá erre a könyvre, belelapoztam, aztán két nap alatt végig is olvastam annyira tetszett. A kötet a Park Kiadó gondozásában látott napvilágot még 2014-ben, szép és igényes kemény fedeles könyv, még könyvjelző szövetcsíkkal is ellátták. Gazdagon illusztrált, nagyszerű a borító, öröm kézbe venni. A témaválasztás nagyon jó, főleg nekünk magyaroknak érdemes elolvasni hiszen a százötven éves török dúlással párhuzamos eseményeket tárgyal, az 1521-1580-as évek Habsburg-Ottomán küzdelmeit.

A nagy mélyrepülés után, úgy tűnik megtaláltam a hadijáték szupertitkos toborzó eszközét, ami nem más mint a D-Day Landings, Memoir 44. A játékosnaptáram máris tele van, szombaton Tamás ellen játszottam mint német a Sword Beachet, vasárnap Imi és Sándor vívott meg egy Sword Beach-et, ezt mint bíró és tanító szórakoztam végig. A következő hétvégén is tervezek egy játékot az öcsémmel, felváltva játszunk Ő velem Memoirt, én vele Space Hulk a halál angyalai kártyajátékot. Jah, így múlik el a világ dicsősége, 40K-t játszom ellentételezés gyanánt. Június ötödikére a móvári társasklubba Gáborral beszéltünk meg egy Omaha Beach játékot, erre már van három érdeklődő aki szeretné megnézni, hatodikán stílszerűen az évfordulón Attilával játszom egy játékot, szintén az Omaha Beachet. Majd tervezek egy vasárnap délutáni csatát a győri klubban is, valamikor júniusban. A következő befektetésem a két hiányzó Memoir 44 kiegészítő lesz, utána már hadjáratokat is fogunk tudni játszani. Ha belegondolok, hogy ezt a játékot már tavaly nyáron is előáshattam volna...

Úgy döntöttem a kisebb közegellenállás felé mozdulok el, populáris korszakot feldolgozó, könnyen tanulható társasjátékot fogok játszani, erre van helyben is játékos. Sikerült túladnom a Descent angol nyelvű alapjátékon, meg a kiegészítőjén, kaptam egy második Memoir alapdobozt, meg annyi pénzt, hogy megvettem három további kiegészítőt, ezzel jelentősen kitágult a Memoir 44 horizontja.

Hadijátékosi tetszhalálomból rázott fel a minap az egyik helyi hírecske, néhány sora: "A középkori pince önmagában is látványos eleme a várépületnek, ugyanakkor nyilvánvaló a hasznosítás lehetősége: vártörténeti, hadtörténeti kiállítás berendezése. Ennek megvalósítása az egyetemi kar saját, illetve a Hansági Múzeumban őrzött, be nem mutatott anyagaival minimális üzemeltetési költséggel nagy vonzerőt biztosítana."

Elérkeztünk a sorozat harmadik részéhez, ebben azokat a díjmentesen letölthető memoárokat veszem sorra amiket a két fél híresebb tábornokai írtak. Természetesen a tábornokok mindig újravívják a háborúikat a memoárjaikban, és igyekeznek az utókort a maguk oldalára állítani. Az amerikaiak sem kivételek, ettől függetlenül ritka helyzet, hogy akik megvívták a csatákat egymás ellen, tíz évvel később egymást támogatják a politikai választások során. Ezért aztán nem az ellenfél az akivel mondjuk a déli memoárok vitatkoznak, hanem pont a saját kollégák írásai. Egy dolgot azonban nem szabad elfelejtenünk, ebben a háborúban olyan tábornokok harcoltak, akik szinte mind kivétel nélkül jól ismerték egymást, sokan együtt jártak iskolába, mi több bajtársként harcoltak a Mexikóiak ellen az 1848-as háborúban, voltak akik már 10-20 évvel a háború előtt is aktívan utálták egymást és mégis közös táborban harcoltak, de ugyanígy voltak nagy barátságok is, amiket szétszakított a háború.

Amikor annak idején 2007-körül megvettem a Memoir 44-et, a játék teljesen magával ragadott, és a létező összes kiegészítőt beszereztem hozzá, majd István barátommal szisztematikusan végigjátszottuk az akkoriban hozzáférhető összes csatát, mindkét oldalon. Közben elkezdtem böngészni a boardgamegeek-en hasonló játékok után. Kiderült, hogy Richard Borg elkészítette a fantasy verziót is, ez volt az első kiadású Battle Lore, így azt is megvettem, végigjátszottuk egyikünknek sem tetszett, hamar túl is adtam rajta az Ebayen. Közben azt is megtudtam, hogy volt a Memoir 44-nek egy elődje is, a 2000-ben a Hasbro által kiadott Battle Cry, amely az Amerikai Polgárháborút (ACW) dolgozta fel.

Mostanában teljesen parkolópályán van a hobbi nálam, egyetlen csatát sem sikerült megszervezni a terveimből, mindenki akit érdekel a wargame, túl messze lakik, vagy túl elfoglalt, vagy mindkettő. Folytatom tovább az ACW témát, elolvastam a  Stillwell őrmester visszaemlékezéseit, majd a Killer Angels című könyvet, bővebben írtam már róla itt. Elkezdtem a folytatását is ennek címe The Last Full Measure, közben ha már nincs kedvem olvasni, dokumentum filmeket nézek az Amerikai Polgárháborúról. Így akadtam rá a Viasat History sorozatára, amelyet ráadásul szinkornizálva vetítenek az adón jelenleg is, ezért úgy gondoltam érdemes felhívni rá a figyelmet.

A jenki memoárok után, úgy illik, hogy bemutassak néhány szecesszionistát is. A vesztes oldalról általában jóval később szoktak megjelenni a visszaemlékezések, a polgárháború ebben kivételes. Mert a polgárháborút lezáró időszakban Grant és Sherman példamutató bölcsességgel követték az időközben meggyilkolt Lincoln elnök megbocsájtó, nemzet egyesítő politikáját, nem voltak tehát véres megtorlások, Lee tábornok és a többi déli tiszt is visszatérhettek a polgári életükbe. A déli államokban továbbra is tisztelet övezte az érzésük szerint honvédelmi háború hőseit, semmi sem akadályozta tehát a visszaemlékezéseik megjelenését.

Az Amerikai Polgárháború, az egyik legkönnyebben megvalósítható hadijátékos korszak, köszönhetően az amerikai kollégák generálta hatalmas piacnak. Időről-időre én is visszatérek a periódushoz, hiszen az évek folyamán szép könyvtárat gyűjtöttem a témához. Az eddigi posztjaimban bemutattam azokat a könyveket amik magyarul is hozzáférhetőek, most azokat az angol nyelvű könyveket veszem sorra, amelyek az elektronikus médiának és a jogdíj törvényeknek (70 év után nincs jogdíj) köszönhetően teljesen ingyen állnak az érdeklődők rendelkezésére.

Gyors fejszámolás után kiderült, hogy tavaly augusztusban játszottam utoljára wargamet. Az előző évek heti egy játékhoz képest ez nagyon siralmas, mert ugyan rendezvényeken vettem részt, meg tartottam bemutatókat, de játszani nem játszottam egyet se. Ezt sürgősen orvosolni kell, ezért úgy döntöttem megvalósítom a saját kis Tavaszi hadjáratomat. Márciusban Bolt Action Tank War az Alba Régia klubtagokkal, áprilisban Budapesten ugyanez a rendszer csak afrikai küldetés, és ha minden jól megy szervezek egy játékot a Moson Showra is, valamint májusban tervezek egy újabb budapesti csatanapot a Napóleon nap keretei között. A heti egy csatától így is messze leszek, de ha mind sikerül, meglesz a hadjáratom.

Amikor először láttam ezt a könyvet az Amazonon, besoroltam a tucat könyvek közé, egy újabb centenáriumi divat kötetnek gondoltam. Pedig a szerző Bombázók címmel magyarul is megjelent könyve annak idején nagyon tetszett. Aztán megláttam a könyvtárban és kivettem, őszintén szólva az eleje amikor a politikai eseményeket vezeti végig vontatott és unalmas volt, nem volt hozzá kedvem. Ezért fogtam és szétdarabolva kezdtem el olvasni, elsőnek a Monarchia és Oroszország hadműveleteiről szóló fejezeteket, majd a szerb frontot. Utána a Tannenberg körüli harcokat. Majd pihenés képen a tengeri hadviselésről szóló fejezetet és végül a nyugati front eseményeit.

Ez egy nagyon érdekes könyv egy népszerű írótól Richard Van Emden-től, több kötetet is jegyez a szerző amikben a nagy háború emberi történeteit, sorsait dolgozza fel. Nem hadtörténelmi könyvek ezek, hanem társadalomtudományi munkák, vagy inkább ahogyan az alcím fogalmaz: a háború emberi arcát mutatják be. Mindazonáltal mivel a háborús évekről szólnak, pont jók a laikusokat is megismertetni a korszakkal. A részletgazdagságuk, valamint az elfeledett történetek bemutatása ugyanakkor, a hozzám hasonló vájt fülűeknek is remek szórakozást kínál.

Ez egy olyan tökéletesen időzített Kickstarter ajánlat volt, amire nem bírtam nemet mondani. A székesfehérvári rendezvény számomra egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy szükség van egy viszonylag kedvező árú, magyar szabálykönyvvel ellátott wargame alternatívára, amit ajánlani tudok az érdeklődőknek. Az egyik ötletem pont az volt, hogy 28mm-ben a Memoir 44 szabályai alapján kellene bemutatókat tartani, a Nagy Háború olasz hadszínterét feldolgozva. Vagy tekintve hogy elegendő gyalogos figurám van egy 1914-es kelet poroszországi verzióhoz akár ebbe az irányba is érdemes lenne elindulni. 

Most már bevallom férfiasan amikor nekikezdtünk a szervezésnek, egy kicsit vakartam a fejem, hiszen egy olyan rendezvényt raktunk itt össze, aminek még a helyszínét sem láttam soha azelőtt, és semmiféle adat vagy becslés sem volt arra, hogy mennyi látogatóra számíthatunk. Ezért nem akartam túlvállalni magunkat, és nagyon megbonyolítani a feladatainkat, egy olyan „puding” elkészítését tűztem ki célul amelyet még biztosan jóízűen fogyaszthat el minden résztvevő.