Hadijátékos

Mészáros hadnagy gyorsan kiadta a parancsokat a szakaszának, a három földút kereszteződésében tartottak éppen pihenőt, amikor meghallották a közeledő lánctalpak jellegzetes csikorgását. A két nagyobb parasztházba küldte egy-egy raját, összesen huszonhat embert két német golyószóróval. Horváth zászlós az ütegtől, két emberével gyorsan létrát támasztott az egyik padláslejáróhoz, és nyögve emelték a rádiójukat a magasba, rögtön kiszúrták, hogy arról a tetőről lehetett a legjobban belátni a környéket. Hegyi a mesterlövész is bevetette magát a segédjével a szélső házba, közben rohammunkával talpalták fel az egyik pitvarban a 81mm-es aknavetőt.

Azt mondják én vagyok az utolsó élő, azt mondják én vagyok az utolsó Kerekfejű! Had mutassam be Sir Blandford Candy-t, a kilencvenöt éves aggastyánt, 1719-et írunk és éppen az élete történetét mondja nekünk tollba Twickenham-ben. Candy, vagy ahogyan a barátai és ellenségei becézték Sugar Candy (cukorka, vagy még inkább cukros cukorka), tizennyolc évesen csapott fel a Parlament szolgálatára (1642-ben amikor a nem túl bölcs I. Károly harcba kezdett a saját parlamentje ellen). A szőke, angyalian jóképű szívtipró, persze nem magától áll be felderítőnek, oh nem. Candy elcsábította a bátyja menyasszonyát, (nem egyszer...) Elizabeth a nővére pedig aki megtudta a titkot, megzsarolta Blandfordot és ezzel bekényszerítette az öccsét a Parlament táborába. Elizabeth okos lány, (vagy inkább fondorlatos...) gyorsan rájött mire van szüksége a családnak. Két bátyjuk a király seregében szolgált, húga a királynő társalkodónője, kellett hát valaki a családból aki a Parlament táborát erősíti. (Hátha ők nyernek, sose lehet biztos az ember) Ki lehetne erre megfelelőbb, mint a legkisebb fiú, aki amúgy is utálja a bátyjait és a család fekete bárányának számít? Ezzel a nem túl lírai fordulattal indult hát hősünk életének nagy kalandja, a polgárháború. Megzsarolta a nővére és bekényszerítette a Kerekfejűek táborába, hogy harcoljon a Gavallér bátyjai ellen.

Ivan, tudom, hogy megsebesült a lábán, de szükségem van minden katonára! Váltsa fel a töltőt a légvédelmi géppuskáknál, ahhoz a feladathoz egyetlen lépését se kell mennie, nekem meg felszabadul egy emberem a tank deszanthoz. Ez parancs!

A Nagy Háború történetének már a puszta méretéből adódóan is, sok kevéssé ismert epizódja van. Ilyen többek között a Balkáni hadműveletek története, azon belül is a makedóniai vagy szalonikai front. Elfeledett hadszíntér ez, pedig 1915 és 1918 között végig dörögtek a fegyverek a félszigeten, arról nem is beszélve, hogy hány különféle nemzet hadseregei vonultak itt fel (oroszok, olaszok, görögök, németek, franciák, britek, szerbek, törökök). Mi magyarok az olasz frontra fókuszálunk, a britek a nyugati frontra meg a kalandos-romantikus sivatagi és dzsungel hadműveletekre kíváncsiak főleg, szerencsére az elmúlt években a centenáriumnak köszönhetően megnőtt az érdeklődés a kevésbé felkapott témák iránt is, ezért kiadtak újra jó pár emlékiratot a szalonikai fronton szolgáló katonáktól, köztük egy nagyon olvasmányos kis könyvet is, a Steady Drummer-t. 

„Alig szállottunk le lovainkról, midőn Vetter alezredes úr küldötte azon rendeletet hozta, hogy a két órányira fekvő Márcsa helységet a császáriak megtámadták és az ellenség, mintegy 1500-an a helység felé halad. Az ellenség észrevevén jövetelünket még jobban iparkodtak a folyó hídja felé. A vadász század az ellenséget megpillantva,  a folyó vizén levő hidat fel akarta szedni, de menvén utána az egész század szerencsétlenül járt a víz partján. A zászlóaljat kétfelé osztották, százados Krizsár úr jobbról, a híd felől Gencsy Pál pedig Pércsy Antal úrral balról a gázló felé támadott. Márcsa helységen keresztül próbálták meg megelőzni az ellenséget, akik mintegy 600-en voltak, a szembe parton s futottak a híd meg a gázló felé. Egy órakor segítségül három ágyú, ugyanannyi szekér lőszerrel, egy zászlóalj honvéd gyalog katona és három fél század különféle huszár Szercskerekről szabad rendelkezésem és parancsnokságom alá azon utasítással küldetett, hogy ezen tájékot az ellenségtől minél előbb tisztává tegyem. Rögtön haditanácsot tartottam, s parancsot adtam, hogy a folyó hídját minél előbb hamuvá kell tenni, s a felvonulóban levő osztrák hadat megtámadni komolyan megrendeltem."

Dolvicsnak üvöltenie kellett az ukrán tankparancsnok fülébe: Misa törj át a hídon! Mindegy mibe kerül! Leugrott az új T-44-es tankról, de elveszítette az egyensúlyát és felbukott a kockaköveken. De rögtön fel is állt, nem vesztegethette az idejét, egységével a berlini állatkerten keresztül nyomultak előre, hogy elkapjanak egy hitlerista tisztet. A fanatikus védők még mindig nem adták fel, az utolsó töltényig harcoltak. Dolvics a Budapestért folytatott harcokban kiérdemelte, hogy áthelyezzék a rohamutászok közé, sőt már hadnagyként irányított egy tizenöt fős különítményt. Sikerült egy jól időzített tüzérségi csapással helyhez szögezniük a hídon visszavonuló németeket. Most kell rájuk rontani, mielőtt még feleszmélnének!

Kevés szerző van akinek a könyveit régebb óta olvasom mint Nemere Istvánét, tettem ezt sokszor úgy, hogy nem is tudtam ki is rejtőzik a változatos álnevek alatt. Általános iskolában, amikor elkezdtem könyvtárba járni az első hónapokban kizárólag két szerzőt voltam hajlandó kikölcsönözni: Rejtő Jenőt vagy Nemere Istvánt. A fantasztikus nagynéni sorozat illetve Don, Lars és Ariel űrkalandjait rongyosra olvastam a Holtak harca valamint a Játszma a tízmilliárdért sci-fi könyveit szinte teljes egészében viszontláthatjuk a Demolition Man és az Armageddon filmekben. A nyolcvanas években remek sci-fi könyveket olvastam tőle.

Ambasa barátommal úgy döntöttünk leporoljuk a 28mm-es seregeinket és lejátszunk egy epizódot a hónapokig tartó küzdelemből ami 1916 második felében zajlott Somme folyónál. Erre a legjobb egy jó kis erdős terep, mert a csatateret több magassan fekvő erdő is uralta, Mametz, High Wood stb. Ezek többször cseréltek gazdát és megszerzésükért ádáz küzdelem folyt, kezdetben még erdők voltak, aztán lassan sajnos holdbéli tájjá változott mind. Szabálynak a Bolt Actiont választottuk, azzal a csavarral, hogy a sereglisták az Over the top könyvből vettük. Így egy figura nem egy valós katonát jelképez, hanem hármat. A legkisebb egység pedig nem a raj hanem a szakasz. Küldetésnek a Bolt Action 2. kiadásából a Key positionst választottam, mert ez jelképezi legjobban ezt a területfoglalós csatározást.

Dolvics a rajával egy romos házban rejtőzködött Budapesten, ez volt az első nem orosz nagyváros amit valaha látott. Még a levegő is más volt itt nyugaton, a zabrálásról már nem is beszélve! Máris szert tett három karórára, meg öt női nylon harisnyára. Ezekért a holmikért, jó árat lehet otthon kapni, és nem foglalnak sok helyet. Most már csak vége lesz ennek a rohadt háborúnak hamarosan. Visszanézett a "Csatornázási Művek" kétszintes romos épületére ahol a másik szakasz biztosította a tárgyalásokat a magyar parlamenterekkel. Dolvics saját szakasza a környéket szállta meg körben. Az egyik saját őrnagyukról kiderült, hogy az apja magyar tiszt volt az előző háborúban, aki aztán beállt a hadifogságból Leninék mellé. Vladiszlav Kovács folyékonyan beszélt magyarul és egy helyi elvtárs vezetésével a csatornákon keresztül vezette be őket ide a németek vonalai mögé, hogy a magyarokkal tárgyaljanak.

Dolvics meglepődve hallgatta az eligazítást vezető ukrán századosát, az apja sokat mesélt a Nyikolaj Nyikolajevics Romanovról a két méteres orosz generálisról, akinek szolgálatában dolgozott a forradalom előtt. A nagyherceg szenvedélyes vadász volt, annyira, hogy saját vadászkutya tenyészetei voltak szerte a régi birodalomban. Az a tény, hogy az orosz agár világszerte elterjedt fajta lett, a nagyherceg érdeme. A támadásuk mostani célpontja, annak idején a herceg egyik vadászháza volt, és kutyákat is tenyésztetek itt. A németek persze ide is befészkelték magukat, Dolvicsék osztaga kapta a feladatot, hogy a birtokot meg a hozzá tartozó tavacskát visszahódítsák a fasisztáktól. Az előző ütközet után sikerült jól felszerelnie magát, a csatatéren heverő holmikból, a lovassági karabélyt egy DP golyószóróra cserélte. Gyalogságuk jócskán megfogyatkozott, és az egyik T-34/76 is kidőlt a sorból, viszont két BA-10-es páncélautó csatlakozott hozzájuk, és ígéretet kaptak légi támogatásra is. Dolvics bízott benne, hogy a németek hamar feladják ma a harcot.

Annak idején az én hadijátékos hobbim a Harc Európáért társasjátékkal kezdődött, ez a játék a Third Reich egyfajta magyar utánérzése volt. Barátaimmal akkoriban vettünk vagy hat dobozzal, majd kartonpapírra megrajzoltuk a Storm Across Europe számítógépes játék térképét és azon módosított szabályokkal vívtunk hatalmas csatákat, több száz kis "stancolt harci zsetonnal", angolul counter-rel. Aztán jött a számítógépes stratégiai játékok korszaka, majd az asztali wargame. Hosszú évek óta nem játszottam már nagy léptékű statégiát, ezért aztán örömmel fogadtam Jentz barátom invitálását egy ilyen típusú játékra.

John Keegan, nálam nagyon előkelő helyen áll a hadtörténész szerzők TOP listáján. Egészségi problémája miatt, soha sem lehetett hivatásos katona, ezért életét (26 évig tanított Sandhurstben) a következő generációk brit tiszti képzésének szentelte. Elhivatottsága és gördülékeny stílusa kiemeli a többi történész közül. A Csata arca című könyve számomra messze a legjobb, de élveztem az Első Világháború vagy az Amerikai Polgárháború köteteit is. A Hat hadsereg Normandiában is egy rendkívül olvasmányos, jól felépített kötet. Külön tetszett a felvezetés amely a szerző gyerekkorával indít a második világégés alatt, mintegy gyerekszemmel bemutatva a gyülekező inváziós haderő különböző tagjait, remek alaphangulatot teremt vele. Keegan könyve nem aprólékos elemző mű, inkább olvasmányos tankönyv a NATO brit tisztjeinek, akiket egy szovjet invázió megállítására képeztek ki, és megpróbálták őket minél több jó példával ellátni a múltból. Ez azonban ne riasszon el egyetlen laikus olvasót sem, mert pont ezért közérthető és érdekes mindenki számára a könyv.

E.B.Sledge naplóját felhasználták mint alapanyagot amikor a The Pacific sorozat forgatókönyvét írták. Ezért a sorozat sikerére alapozva dobták piacra magyarul is a könyvet. Szerencsére, mert így a magyar olvasók is fogalmat alkothatnak mi történt azokon a szigeteken akkoriban. A Hajja és Fiai hadtörténelmi sorozatában egyetlen egy második világháborús könyv bírt megjelenni a japánok háborújáról, ami azért sokat elárul arról, mennyire érdekli a magyar olvasó közönséget az 1941-45 közötti események ezen része. Ebben a témában tehát az HBO sorozata hozott egy kis áttörést, két könyv is megjelent a sorozat hátán magyarul ez a kötet az egyik, a másikra is sort fogok keríteni hamarosan. A könyv eredeti címe: With the old Breed: At Peleliu and Okinawa by E. B. Sledge, a szerzőnek van egy második naplója is, de az nem jelent meg magyarul, ennek címe: China Marine: An Infantryman's Life after World War II, ez arról szól, hogy a háború után Kínában milyen feladatot látott el a szerző és alakulata, majd a hazatérés és a visszailleszkedés nehézségei a polgári életbe.

Duong erősen pedálozott a régi ösvényen, piros biciklijére két nagy rizses zsákot is erősített, hogy minél kevesebb feltűnéssel jusson át az ellenőrző pontokon. Chi őrnagy a testőrségével már várta, hogy átadja a rizspapírra irt titkos jelentéseket. Az amerikaiakról szerzett minden értesülés fontos lehet az elvtársak terveinek kialakitásában. Duong beteghordóként dolgozott a közeli kórházban, de fent északon az elvtársak már képzett szanitécként engedték az útjára, amikor lehetett, az értesüléseken kívül, kötszert és gyógyszereket lopott a Viet Cong harcosainak. Chi őrnagy egy régi elhagyatott falut választott ideiglenes támaszpontnak, ide várta a futárokat a környékről. Duong miután a bozótban rejtőző őrszemnek megmondta a jelszót, futva tolta a biciklijét, hogy minél előbb jelenthessen, alig ért azonban a lépcsőhöz amikor egy robbanás lökte hanyatt, hirtelen aknavető gránátok kezdtek záporozni minden irányban. 

B-23! Kezdjék meg az előrenyomulást! -reccsent a rádió. Mauren főtörzs nem foglalkozott a paranccsal az utcán kuporgó tengerészgyalogost figyelte a kémlelőnyíláson át, aki kézjelekkel mutatta a jobb oldali épület erkélyét. Mauren felnyitotta a csapóajtót és elkezdte a légvédelmi nehéz géppuskával veretni az erkélyt, a nyomjelző lövedékek alapján a harckocsi másik két géppuskája is tűz alá vette az épület ablakait. Bent az épületben öt vietnámi gyalogos magzati pózban hevert a földön, a gépkarabélyaikat ölelve, miközben a ház falairól záporoztak rájuk a téglák repeszei. Kint a második C34-el jelölt Patton is tüzet nyitott, hat géppuska szaggatta az első emeleti ablakokat. Az udvar felől nyolc tengerészgyalogos rohamozta meg az üres földszintet. Amikor a géppuskák elhallgattak már csak három északi katona kezdett el a lépcsőfeljáró felé kúszni, gránátokkal a kezükben. Az amerikai fire team négy katonája csípőből tüzelve rohamozta meg az emeletet, két gránát koppant a lábuknál, a robbanást követően már senki sem mozdult az emeleten, a szanitécek csak kilenc holtestet jelentettek...

A vagon ajtaja hatalmas döndüléssel csukódott, be. Kívülről rátolták a reteszt, a bent ülők hirtelen összepréselődtek, ahogy a vonat elindult. Dolvicsot nekinyomták a vagon falának, alig kapott levegőt. Aztán ahogy mozgásba lendültek végre vehetett egy mély lélegzetet. A veterán lélekben már fel is adta az egészet. 30 év szibériai kényszermunka hazaárulásért! Ez lett a hosszú harc vége, pedig azt hitte aki bejut a gárdisták közé annak jobb esélyei vannak a harcmezőn. Tévedett, nagyot és fatálisat. Visszagondolva nem sokat tudott volna tenni, hogy a végzetét megváltoztassa. Amikor az elásott dokumentumokat visszavitték, a zsákmányolt szinte sértetlen Tigris tankot pedig sikeresen bevontatták, rögtön megkapta az áthelyezését a gárdába. De amit az egyik Tigris adott, azt a másik kamatostól elvette Dolvicstól.