Hadijátékos

"Az istállóban megkezdtük a nyergelést. Tőlem a negyedik standban volt egy tartalékos tizedes, fiatal volt, ott volt a felesége olyan 3 éves forma kisfiúval, és az édesapja - akkor kb. 55 éves lehetett, látszott rajta, hogy valamikor huszár volt; a tartása, a járása megmutatta. Amikor a fia felnyergelt és a lovat kifordította a placc felé, azt mondta az édesapja:
- Fiam! Én 1914 augusztusában pont erről a helyről vezettem ki a lovamat. Megjártam Galíciát, részt vettem a lucki-áttörésben, megjártam a román frontot és Piavét. Az ezredünnepünk is a piavei ütközet napján volt, június 17.-én, 1917-ben.
- Mi sem magyar érdekekért harcoltunk, de ti sem. Arra kérlek, hogy ne törd magad azon, hogy valamilyen kitüntetést szerezzél! Gondolj mindig a családodra, a fiatal feleségedre, meg erre az édes kis fiadra! Majd ha hazajössz, nekünk te hős leszel.
Közben elérkezett a búcsúzás ideje, az öreg megcsókolta a fiát, a huszár elbúcsúzott a feleségétől és a kisfiától. Később odaszólt az édesapjának:
- Édesapám, ne aggódjanak! Lesz nekem magamhoz való eszem.
Bizony sajnos, Oberling Imre tizedes akkor ott, a 4. huszárszázad istállójában utoljára búcsúzott el az övéitől."

"Voltam egészségügyi intézetben az oszlopnál, láttam a tábori kórházak munkáját és életét. Voltam legelső vonalban Urivnál. Vettem részt hatalmas előrenyomulásban, voltam bekerítve, voltam tűzharcban, tanktámadásban, futottam Urivnál, bombáztak mindenütt, jó volt a megszálló csapatok gyöngy élete Szkorodnojéban, most hatalmas méretű téli visszavonulásban veszek részt süvöltő hóviharban! Volt jó, volt rossz! Volt szép, és volt borzalmas! Volt tele has és koplalás. Volt ... nő is, és voltak hosszú böjtös hónapok! Volt élet, és volt halál, pihenés és robot, egészség és betegség."

Andrew Mollo robusztus, keményfedeles könyve Malcom McGregor és Pierre Turner nagyszerű festményeivel van díszítve.  A kötetben háromszázhatvanöt katona portréja van, eredeti fotók alapján újrafestve. Tematikus könyv, idő és földrajzi rendben megy végig a hadseregeken, bemutatva egyes gyalogos hadosztályok hadrendjét, az összes rangot és rangjelzést. Nem csak a szárazföldi erők, hanem a tengerészetek és a légierők is helyet kaptak a kötetbe. A rendfokozatok az eredeti nyelven és az angol megfelelőjükkel párban vannak táblázatokba szedve.

Több okból kifolyólag is 1918 volt a legrosszabb és legtragikusabb éve a Nagy Háborúnak. A harcok mérete a Nyugati Fronton meghaladta az összes addigi esztendőt, brutális szárazföldi hadviselés zajlott epikus méretekben, gigászi sorozott seregek csaptak össze a végső csatákban amelyek eldöntötték a háború kimenetelét. Az Antant országok ekkor kerültek a legközelebb a vereséghez, sarokba szorítva védekeztek, úgy látszott minden elveszett. Ugyanakkor ez volt az év amikor hatalmas brit győzelem született nagyobb és jelentősebb mint Waterloo vagy Trafalgar. Ez az egyetlen periódus a brit történelemben, amikor a brit hadsereg realisztikusan szemlélve a világ legjelentősebb és legmodernebb hadserege volt. Manapság ez a lenyűgöző teljesítmény csaknem teljesen el van felejtve.

Kolja megigazította a hevedereket, kivárt hogy a németek még közelebb jöhessenek. A lebombázott és kiégett gyárépület második emeletén vackolták be magukat, ahonnan remek rálátásuk volt az utcára. Nyolc doboz lőszert és öt liter vizet tartalékoltak a rohamra, Igor az éjjel kifosztott pár friss német hullát, lett egy csomó cigarettájuk, meg lekvárjuk is vagy fél kiló.

Három évnyi levelezés és online kooperáció után, a hétvégén végre személyesen is találkoztam Bogesz barátommal és hobbitársammal. Beinditottuk saját kis Győri programunkat, a Magyar Királyi Honvéd projektem részeként. A kivételes alkalmat rögtön meg is ünnepeltük egy ebéddel, előtte viszont még ellátogattunk a Helyőrségi múzeumba, megittunk egy jó kávét a múzeum vezetőjével, Rangel István törzsörmesterrel. István a Szent István gyalogezred hagyományőrző csoport vezetője és egyben hadijátékos is. A törzsőrmester úrnak segédkeztünk egy kicsit a szombati hagyományőrző bemutató előkészítésében, elhoztuk az egyik hadikerékpárt a helyi múzeumból, kivettünk néhány fegyvert a tárlókból, és elpakoltuk a tereptárgyakat a wargame asztalhoz. A gyűjtemény nagyon színvonalas, mindenkinek ajánlom, a helyszín pedig remek wargame rendezvények lebonyolítására.

Simon Scarow regényei után, nagy érdeklődéssel vettem kézbe Harry Sidebottom könyveit. Igazság szerint legalább két éve már, hogy teljesen ingyen szert tettem az angol nyelvű kötetekre, de nem voltam az adott korszakra ráhangolódva. Ezért a könyvek gondosan el vannak csomagolva a dobozaim mélyén. Ugyanakkor a hagyományőrzők bemutatója után kedvet éreztem a korszakhoz, így végül a helyi könyvtárból vettem ki és magyarul olvastam végig az első három kötetet. Nem véletlenül állítottam párhuzamba a két írót, mindeketten brit történészek akik szaktudásukat történelmi regények írásával is kamatozatják, és mindketten a római hadsereg egy-egy tagját választották főhősüknek.

Bíró Szabolcs regényét már nagyon régen szerettem volna elolvasni, több okból is. Egyrészt mivel kortárs magyar írótól jó magyar történelmi regényt ritkán olvas az ember, másrészt pont az egyik a kevés figurás (skirmish) hadijátékra leginkább alkalmas magyar történelmi korszakban játszódik, és végül mert annak idején Rónaszegi Miklós Kartal ciklusa nagy kedvencem volt. Az író személye külön fokozta a kíváncsiságomat, a szlovákiai születésű kerekesszékben élő, fantasy és történelem rajongó énekes aki a saját nevén publikáló irodalmár is egyben, már magában sem egy hétköznapi karakter.

Attila barátommal kellemesen meglepődtünk amikor két nappal az esemény előtt megtudtuk, hogy a helyi borfesztivállal párhuzamosan a Hansági múzeumban is rendezvényt tartanak, mégpedig a Régészet napja alkalmából. A cikk első részében Attila írta meg az élményeit, mint a hagyományőrzés témájával ismerkedő, és a történelmet nagyon kedvelő tudósító. A második részben én teszem hozzá a véleményem a rendezvényről.

A költözési projekt lezárult, innentől már nem csak az interneten keresztül veszem ki a részem a hazai hadijátékos történésekből, hanem reményeim szerint személyesen is. Ugyan az állásvadászat, meg a tanulás az elsődleges feladatom, némi kikapcsolódásra is szükségem lesz, ezért terveim szerint megyek Pákozdra szeptember 28.-án, a illetve tervbe van egy látogatás október 12.-ére is a Bólyai Makettversenyre.

A figyelmes hadijátékosok vélhetőleg olvasták blogger kollégám TGábor nagyszerű vonatkozó cikkét a HMS Agincourt csatahajóról. Ha nem, itt az ideje bepótolni! Ez a kivételes csatahajó nem látott túl sok akciót, ellenben a korabeli diplomata és bankár köröknek rengeteg munkát adott a megszerzéséért folyó alkuk, hitelek és egyéb manőverek lebonyolítása. Az Avalanche Press LTD. fejlesztőit annyira megihlette a hadihajó, és a történetében rejlő alternatív hadijáték ötletek tárháza, hogy egy külön küldetésfüzetet szenteltek neki Dreadnoughts címmel.

Az utolsó londoni hetekben, miután tisztázódott a végső anyagi helyzetem, illetve elrendeződött a kézipogyászom, úgy döntöttem megejtem a Magyar Királyi Honvédség építését célzó 20mm-es projektem következő beszerzését. Bogesz hadijátékos-blogger kollégával egyeztetve rendeltem a Shellhole Scenics cégtől, illetve a Plastic Soldier Companytól. A projekthez karácsony előtt jön ki a vonatkozó Bolt Action seregkönyv, illetve szándékomban áll beszerezni szakirodalmat a honvédek egyenruhájáról. A már meglévő öt készen festve beszerzett jármű mellé az ősszel reményeim szerint be fog érkezni újabb öt ugyanebből a forrásból. Illetve tervezem két darab cseh T-38 harckocsi beszerzését az Amercomos magazinból, ha még kapható. Ezek persze már az 1942-es nyári hadműveletekhez passzolnak majd.

Egy rendhagyó kísérletet végeztünk azon a júliusi utolsó klubdélutánon amin még részt vettem, nyolc játékossal játszottunk Rapid Fire-t, két asztalon. A két terep teljesen megegyezett, és minden asztalon egyenlő pontértékű seregek csaptak össze, egyfajta variációk egy témára jelleggel. 1945-ös listák alapján lehetett amerikai vagy német seregeket hozni, egy un. „meeting engagement” csata volt. Engem Dave mellé sorsoltak, így én az ő Heer erőinek egy részét kaptam meg. Amikor megláttam a sereglistát, már előre nevettem az ellenfél reakcióján, de a valós hatás még a legszebb reményeimet is felülmúlta.

Misa feszes vigyázban várta az ezredes válaszát, a gyors eligazításon nem várta el senki sem, hogy bárki is kérdéseket tegyen fel, pláne azt nem, hogy valaki módosító javaslatokat tegyen. Ha az a valaki egy kegyvesztett bukott cári tiszt, aki maga is egy büntetőszázadban szolgál, végkép nem jogosult kinyitni a száját. Néma döbbent csöndben álltak a tisztek, jól hallatszott a kinti csatazaj. Sztálingrádban soha sem volt csend, a városban percenként halt meg valaki, a németek töretlenül nyomultak előre. A romos gyárépületekben a szovjetek, minden méterért megküzdöttek, de a fasiszta hódítók egyre csak nyomták őket vissza. A Volgán túl nincs számunkra hely! Soha nem volt még igazabb jelszó a Vörös Hadseregben.

Ez egy rendhagyó könyvajánló, mert az a sorozat amit most ajánlok, nem egy háborús regénysorozat, hanem egy krimi erős politikai és hírszerzői beütésekkel. A sorozat nagyon magyar, és visszaköszön belőle a XX. század minden tragikus „Hungarikuma”, Lenin fiúk, nyilasok, az 1944-45-ös ostrom de még az 56-os forradalom is. Részemről nem vagyok egy krimi rajongó, mégis a második kötetet a Bűnös Budapestet nem tudtam letenni, annyira tetszett. Konrád Vilmosnak hat könyve jelent meg eddig az Agave kiadónál, az első kettőt és a negyediket sikerült eddig elolvasnom, de tervben van a maradék három is.

Mindig nagy öröm, ha színvonalas magyar regényeket olvashat az ember, a két hetes szabadságom alatt igyekeztem minél több ilyen könyvet elolvasni. Szerencsére a városi könyvtár jól el van látva, illetve a könyvek egy részét az internetről is le lehet tölteni, és kényelmesen elolvasni a Kindle kijelzőjén. Eddig is tudtam, hogy jó döntés volt beruházni ebbe forradalmian új eszközbe, most hogy a magyar könyveket is tudom rajta olvasni, szó szerint lottó ötös. Sikerült megfertőzni a családomat is, már három darabot használunk. Még a nyugdíjas édesanyám is Kindle tulajdonos, közel harminc kötetet raktam fel neki az elektronikus olvasóra. Hiába ez a jövő, haladni kell a korral, aki kimarad az lemarad, és nem utolsó sorban kevesebbet és drágábban olvashat.

Nem csak angolul van színvonalas szakirodalom az észak-afrikai  témához, akad jó néhány magyarul is, erre a legjobb példa Jack Greene és Alessandro Massignani könyve, ami egészen rendkívüli módon az olasz hadsereg szerepét is tárgyalja a hadjárat során. A felületes szemlélőnek ez a küzdelem egy igazi „angol-német” párbajnak tűnik, mert a D.A.K. meg a 8. Hadsereg van favorizálva, a nemzetközösségi hadosztályok különösen az indiaiak szépen el vannak felejtve, csakúgy mint a tengelycsapatok zömét kitevő olaszok.

Ezzel a címmel szerintem létezik vagy három tucat különféle kiadvány a magyar könyvtárakban, ez a kötet mégis külön figyelmet érdemel. A könyv ugyanis nem más mint a győztes angolszász hatalmak propaganda kötete, 1945-ben adták ki, közvetlen a háború után. A hangvétele még abszolute pozitív a szovjetekről és a Vörös hadseregről.  A történész szerző, helyesebben inkább szerkesztő dícséretére legyen mondva, semmiféle mélyreható elemzés sincs a könyvben, nem is lehet, hiszen még egy év sem telt el a háború vége óta, amikor már nyomdába került. Commager egyébként közel negyven könyvet írt, híres amerikai történész volt.

A hadijátékos ne költözzön, mert az felér egy természeti csapással. Gyakorlatilag egy hónapja dolgozom azon, hogy a könyvtáramat és a gyűjteményemet biztonságosan és emberi áron hazajuttassam. Árajánlat kérések, vevői tapasztalatok gyűjtése és még sorolhatnám a dolog felderítés részét. Kartondobozokat hordtam haza a munkahelyről, buborékos zacskókat, reklámtáskákat gyűjtöttem és felhalmoztam vagy hat tekercs barna ragasztószallagot. Na és persze dobozoltam, napi 1-2 órában csomagoltam, próbálgattam, címkéztem és pakoltam. Szerdán végre sikerült! Mind a 23 doboz, a teljes 330kg sértetlenül egybe megérkezett az országba. A logisztika, a csomagolás, a hazarepülésem egy nagy projekt lett, Londonban felvette a szállító cég a holmimat, én meg egy autópálya pihenőben, a család és a barátok mozgosításával két nappal később átvettem, majd a szomszéd 4x4-es „terep versenyautójával” leszállítottuk, egy barátom bérleményébe. A szervezésemben nem volt hiba, minden olajozottan működött, bár az átvétel időpontja hat órát csúszott, magyarán négyen egy teljes napot erre áldoztunk.

A Hajja és Fiai kiadónak volt egy terjedelmes második világháborús könyvsorozata, a kiadványok 20. századi hadtörténet címmel jelentek meg, de a magyar piac igényei alapján az egész gyorsan átalakult egyfajta Wermacht könyvsorozattá, ebből is a Waffen SS és Luftwaffe könyvek domináltak. Persze ez nem a kiadó hibája ilyen a magyar piac. A szériában voltak nagyon jó és gyenge közepes szintű könyvek is, az egyik legjobb és legrendhagyóbb kötet szerintem a Hitler hadserege, amit a nagyon színvonalas angol nyelvű Command magazine szerkesztőinek írásaiból állítottak össze, a kötet alcíme: A német haderők fejlődése és szervezete, 1933-1945.

Évek óta porosodik ez a könyv a polcomon, valamikor 2003-körül tettem rá szert. Tudtam, hogy minőségi kiadvány, csak egyszerűen nem voltam fogékony a témára. Most jött el az ideje, hogy elolvassam, remek könyvnek bizonyult. Az Imperial War Museum szakértelmével és támogatásával, a múzeum archiv anyagainak teljeskörű  felhasználásával készült el ez a kiadvány, még 1992-ben jelent meg először. Fotók tömkelege, naplórészletek, sőt festmények és korabeli színes fotók is gazdagítják a kötetet.

Kapitány úr! A francia ellenállók rajtaütöttek egy német parancsnoki járművön, ... faluban. Az összecsapásban gyakorlatilag mindkét csapat elveszett, csak súlyos sebesültek maradtak, a falusiak mindenkit összeszedtek és ápolnak, de félnek a németek bosszújától, így a sérült lövészpáncéloshoz nem nyúltak. A polgármester a mi emberünk, jelentette, hogy a járműben több vasalt láda van lepecsételve. Meg kell szereznie a ládákat, az akció sürgős a maga alakulata az egyetlen ami a német vonalak mögött kellő távolságban van, légi és tüzérségi támogatást kap, valamint az amerikaiak is tudnak küldeni egy páncélost, sok sikert! Hans elkészült a fordítással, és átnyújtotta Fischer századosnak, a százados átfutotta a sorokat, majd a telefonért nyúlt...

A sorozat egyik legfontosabb kötete, mindenki nagy ellenfelének vagy kedvencének, a német Heernek a sereglistáit és harceszközeit kapjuk meg ezzel a kötettel. A kilencvenhat oldalas kiadvány a szokásos Osprey fromátumban, rendkívül jó minőségben és a szovjet seregkönyvhöz hasonlóan nyálcsorgatóan szép illusztrációkkal ejti csapdába az óvatlan hadijátékost. Összesen huszonkét vonatkozó Osprey füzetből használtak fel festményeket a kiadványhoz, természetesen minden forrást korrekt módon feltüntettek, így nem jelent nehézséget azoknak a kiadványoknak a beszerzése sem.

Norman Collins visszaemlékezései egy nagyszerű időkapszulaként működnek, elkezdjük olvasni és már ugrottunk is közel száz évet vissza az időben. A skót-angol származású tiszt a Seaforth Highlanders 51. Highland hadosztályban szolgált a Nagy Háború alatt. A kötet 1914-ben kezdődik az akkor tizenhét éves tinédzser első háborús élményével indít, a szülővárosát bombázza a Német Császári Haditengerészet. Collins egy egészen rendkívüli túlélő, egy száz éves veterán bölcsességével és tapasztalatával mondja el nekünk az emlékeit. A kötet gerincét az ő levelei adják, a többit az utólag megírt visszaemlékezései valamint saját fényképei. A habot a tortán, a szerkesztő  megjegyzései adják, amivel  kipótolta az egyes hézagokat, illetve történelmi tágabb kontextusba helyezte Collins történetét.

A csatát előzetes megegyezés szerint, hárman vívtuk. Mivel Harry nem volt biztos, hogy részt tud venni a hétfői klubdélutánon, nekem kellett összeraknom egy ezerötszáz pontos brit serget, Phil védekező ezer pontos német serege ellen. Két egyenlő hétszázötven pontos brit haderőt kellett tehát összeállítanom, a szokásos 1944 Normandiás terepre. A seregek kialakításában az motivált, hogy továbbra is gyakoroljam a tankok használatát, így a választásom a két Cromwell Centaur tankomra esett. Ez a két speciális jármű igazi normandiai különlegesség, az alap Cromwell tankok lövegeit 95mm-es tarackokra cserélték, hogy ezek támogassák a brit Kommandó csapatokat a partraszállásnál.