Hadijátékos

Rendezvénysorozatunk harmadik eseményét az Első Világháború befejezésének századik évfordulóján tartottuk, a magunk játékos módján emlékeztünk meg erről a napról. Négy terepasztalt állítottunk fel és igyekeztünk minél változatosabbak lenni, ebben Jentz barátomnak volt felülmúlhatatlanul nagy szerepe, aki még az utolsó héten is képes volt megtervezni és összerakni egy afrikai terepet, illetve a küldetésfüzet alapján megalkotta előre Erwin Rommel hadnagy első csatájának helyszínét, vagyis két asztalt teljes egészében neki köszönhettünk. Ambasa kifestett két komplett sereget a rendezvényre, Petyo pedig elővarázsolt egy igazi Mud and Blood (Sár és Vér) terepet az azonos című szabály alapján játszott játékukhoz. A negyedik asztal is Jentz érdeme, a romos városi terepe a klub előrenyomtatott battle mat-jával kombinálva remekül mutatott, de ezt már a meglévő elemekből én raktam össze az oktató csatához a helyszínen. Összesen nyolcan voltunk, tehát minden asztalra jutott két fő, aztán kiegészültünk a Folly család tagjaival Sárvárról, akikkel egy egész hat körös játékot sikerült lejátszanunk epikus apa-fia küzdelem volt és egy nagyon szoros döntetlennel végződött. Rajtuk kívül is volt még legalább nyolc másik érdeklődő, és a helyi társasjáték és 40K játékos csapatból is többen beugrottak megnézni az asztalokat. Egy jó hangulatú, családias rendezvényünk volt, közös ebéddel a közeli étteremben, négy órára végeztünk is mind a négy csatával, a döntetlenen kívül volt két Német és egy Francia győzelem is. 

A Bolt Action szabályrendszer az 1000 pontos párbajokra van kihegyezve, ezért minden hadviselő fél seregét úgy alakították ki, hogy egy jó közepes átlagot képviseljen. Magyar harckocsizó alakulatra (szakasz) nincs külön sereglista, de lehet az általános lista alapján ilyen sereg is, viszont a hivatalos Bagration listában (lásd a cikk első része) csak a gyalogos sereglista van megadva, ezért én is csak ezt mutatom be. A gyalogos hadviselés áll tehát a fókuszban, annak alapköve a minimum tíz fős raj, egy géppisztollyal és egy golyószóróval felszerelve, ezt minden sereg ki tudja állítani, ez alól az 1944-45-ös magyar sereg sem kivétel. Ugyanígy minden vonatkozó seregnek van legalább egy választható közepes harckocsija (vagyis páncélzat és löveg egyformán közepes kategória, két géppuskával). Ez biztosítja azt, hogy mindkét játékos egyenlő esélyekkel induljon amikor összeállítja a seregét a játékhoz. Bár a lista gyalogos sereg, az egy választható harckocsi meg a felderítő jármű, minden sereg kulcsfontosságú magját alkotják, ezért velük kezdem a sereglista bemutatását. 1944-ben már összfegyvernemi harcok folytak, ezért a seregünknek is sokoldalúnak kell lennie, különösen a páncéltörő kapacitás fontos, de a totális szovjet légi fölény miatt érdemes költeni a légvédelemre is a magyar sereg összeállításánál. A Bagration hadművelethez tartozó magyar lista neve: Red Storm Rising. A minimális induló sereg egy gyalogos alhadnagy és két öt fős puskás raj, ezt mindenképpen fel kell rakni. A gyalogság lehet tapasztalatlan, a hadnagy nem.

Jakab őrmester a hajnal első fényeinél csendesen körbejárt a jánosházai sorompóházban, embereivel az éjszaka folyamán lopózott végig a vasút mentén. Olajat hoztak be egy lerobbant Csaba páncélautónak, utána meg bevették magukat a kőházba, hogy őrizzék az átjárót. Hajnalban egy gépesített oszlop akar átmenni a vasúti töltésen, és itt a sorompóháznál lehet a leggyorsabban átkelni, a töltés a teherautóknak túl magas volt ahhoz, hogy keresztben átmenjenek rajta. A harckocsiknak persze nem jelentett akadályt. Kovács százados nagyon örült a megérkezésüknek, elfolyt az olaj a felderítő autóból. Szerencsére időben észrevették, és megjavították a páncélkocsit, de pótolni kellett kenőanyagot. A százados emberei álcahálókkal, meg hóval gyakorlatilag eltüntették a járművet. A település felől kakaskukorékolás hallatszott, majd mintegy válaszul több motor is feldübörgött. Riadó! Készüljetek, jönnek az Oroszok!

Mészáros hadnagy gyorsan kiadta a parancsokat a szakaszának, a három földút kereszteződésében tartottak éppen pihenőt, amikor meghallották a közeledő lánctalpak jellegzetes csikorgását. A két nagyobb parasztházba küldte egy-egy raját, összesen huszonhat embert két német golyószóróval. Horváth zászlós az ütegtől, két emberével gyorsan létrát támasztott az egyik padláslejáróhoz, és nyögve emelték a rádiójukat a magasba, rögtön kiszúrták, hogy arról a tetőről lehetett a legjobban belátni a környéket. Hegyi a mesterlövész is bevetette magát a segédjével a szélső házba, közben rohammunkával talpalták fel az egyik pitvarban a 81mm-es aknavetőt.

Azt mondják én vagyok az utolsó élő, azt mondják én vagyok az utolsó Kerekfejű! Had mutassam be Sir Blandford Candy-t, a kilencvenöt éves aggastyánt, 1719-et írunk és éppen az élete történetét mondja nekünk tollba Twickenham-ben. Candy, vagy ahogyan a barátai és ellenségei becézték Sugar Candy (cukorka, vagy még inkább cukros cukorka), tizennyolc évesen csapott fel a Parlament szolgálatára (1642-ben amikor a nem túl bölcs I. Károly harcba kezdett a saját parlamentje ellen). A szőke, angyalian jóképű szívtipró, persze nem magától áll be felderítőnek, oh nem. Candy elcsábította a bátyja menyasszonyát, (nem egyszer...) Elizabeth a nővére pedig aki megtudta a titkot, megzsarolta Blandfordot és ezzel bekényszerítette az öccsét a Parlament táborába. Elizabeth okos lány, (vagy inkább fondorlatos...) gyorsan rájött mire van szüksége a családnak. Két bátyjuk a király seregében szolgált, húga a királynő társalkodónője, kellett hát valaki a családból aki a Parlament táborát erősíti. (Hátha ők nyernek, sose lehet biztos az ember) Ki lehetne erre megfelelőbb, mint a legkisebb fiú, aki amúgy is utálja a bátyjait és a család fekete bárányának számít? Ezzel a nem túl lírai fordulattal indult hát hősünk életének nagy kalandja, a polgárháború. Megzsarolta a nővére és bekényszerítette a Kerekfejűek táborába, hogy harcoljon a Gavallér bátyjai ellen.

Ivan, tudom, hogy megsebesült a lábán, de szükségem van minden katonára! Váltsa fel a töltőt a légvédelmi géppuskáknál, ahhoz a feladathoz egyetlen lépését se kell mennie, nekem meg felszabadul egy emberem a tank deszanthoz. Ez parancs!

A Nagy Háború történetének már a puszta méretéből adódóan is, sok kevéssé ismert epizódja van. Ilyen többek között a Balkáni hadműveletek története, azon belül is a makedóniai vagy szalonikai front. Elfeledett hadszíntér ez, pedig 1915 és 1918 között végig dörögtek a fegyverek a félszigeten, arról nem is beszélve, hogy hány különféle nemzet hadseregei vonultak itt fel (oroszok, olaszok, görögök, németek, franciák, britek, szerbek, törökök). Mi magyarok az olasz frontra fókuszálunk, a britek a nyugati frontra meg a kalandos-romantikus sivatagi és dzsungel hadműveletekre kíváncsiak főleg, szerencsére az elmúlt években a centenáriumnak köszönhetően megnőtt az érdeklődés a kevésbé felkapott témák iránt is, ezért kiadtak újra jó pár emlékiratot a szalonikai fronton szolgáló katonáktól, köztük egy nagyon olvasmányos kis könyvet is, a Steady Drummer-t. 

„Alig szállottunk le lovainkról, midőn Vetter alezredes úr küldötte azon rendeletet hozta, hogy a két órányira fekvő Márcsa helységet a császáriak megtámadták és az ellenség, mintegy 1500-an a helység felé halad. Az ellenség észrevevén jövetelünket még jobban iparkodtak a folyó hídja felé. A vadász század az ellenséget megpillantva,  a folyó vizén levő hidat fel akarta szedni, de menvén utána az egész század szerencsétlenül járt a víz partján. A zászlóaljat kétfelé osztották, százados Krizsár úr jobbról, a híd felől Gencsy Pál pedig Pércsy Antal úrral balról a gázló felé támadott. Márcsa helységen keresztül próbálták meg megelőzni az ellenséget, akik mintegy 600-en voltak, a szembe parton s futottak a híd meg a gázló felé. Egy órakor segítségül három ágyú, ugyanannyi szekér lőszerrel, egy zászlóalj honvéd gyalog katona és három fél század különféle huszár Szercskerekről szabad rendelkezésem és parancsnokságom alá azon utasítással küldetett, hogy ezen tájékot az ellenségtől minél előbb tisztává tegyem. Rögtön haditanácsot tartottam, s parancsot adtam, hogy a folyó hídját minél előbb hamuvá kell tenni, s a felvonulóban levő osztrák hadat megtámadni komolyan megrendeltem."

Dolvicsnak üvöltenie kellett az ukrán tankparancsnok fülébe: Misa törj át a hídon! Mindegy mibe kerül! Leugrott az új T-44-es tankról, de elveszítette az egyensúlyát és felbukott a kockaköveken. De rögtön fel is állt, nem vesztegethette az idejét, egységével a berlini állatkerten keresztül nyomultak előre, hogy elkapjanak egy hitlerista tisztet. A fanatikus védők még mindig nem adták fel, az utolsó töltényig harcoltak. Dolvics a Budapestért folytatott harcokban kiérdemelte, hogy áthelyezzék a rohamutászok közé, sőt már hadnagyként irányított egy tizenöt fős különítményt. Sikerült egy jól időzített tüzérségi csapással helyhez szögezniük a hídon visszavonuló németeket. Most kell rájuk rontani, mielőtt még feleszmélnének!

Kevés szerző van akinek a könyveit régebb óta olvasom mint Nemere Istvánét, tettem ezt sokszor úgy, hogy nem is tudtam ki is rejtőzik a változatos álnevek alatt. Általános iskolában, amikor elkezdtem könyvtárba járni az első hónapokban kizárólag két szerzőt voltam hajlandó kikölcsönözni: Rejtő Jenőt vagy Nemere Istvánt. A fantasztikus nagynéni sorozat illetve Don, Lars és Ariel űrkalandjait rongyosra olvastam a Holtak harca valamint a Játszma a tízmilliárdért sci-fi könyveit szinte teljes egészében viszontláthatjuk a Demolition Man és az Armageddon filmekben. A nyolcvanas években remek sci-fi könyveket olvastam tőle.

Ambasa barátommal úgy döntöttünk leporoljuk a 28mm-es seregeinket és lejátszunk egy epizódot a hónapokig tartó küzdelemből ami 1916 második felében zajlott Somme folyónál. Erre a legjobb egy jó kis erdős terep, mert a csatateret több magassan fekvő erdő is uralta, Mametz, High Wood stb. Ezek többször cseréltek gazdát és megszerzésükért ádáz küzdelem folyt, kezdetben még erdők voltak, aztán lassan sajnos holdbéli tájjá változott mind. Szabálynak a Bolt Actiont választottuk, azzal a csavarral, hogy a sereglisták az Over the top könyvből vettük. Így egy figura nem egy valós katonát jelképez, hanem hármat. A legkisebb egység pedig nem a raj hanem a szakasz. Küldetésnek a Bolt Action 2. kiadásából a Key positionst választottam, mert ez jelképezi legjobban ezt a területfoglalós csatározást.

Dolvics a rajával egy romos házban rejtőzködött Budapesten, ez volt az első nem orosz nagyváros amit valaha látott. Még a levegő is más volt itt nyugaton, a zabrálásról már nem is beszélve! Máris szert tett három karórára, meg öt női nylon harisnyára. Ezekért a holmikért, jó árat lehet otthon kapni, és nem foglalnak sok helyet. Most már csak vége lesz ennek a rohadt háborúnak hamarosan. Visszanézett a "Csatornázási Művek" kétszintes romos épületére ahol a másik szakasz biztosította a tárgyalásokat a magyar parlamenterekkel. Dolvics saját szakasza a környéket szállta meg körben. Az egyik saját őrnagyukról kiderült, hogy az apja magyar tiszt volt az előző háborúban, aki aztán beállt a hadifogságból Leninék mellé. Vladiszlav Kovács folyékonyan beszélt magyarul és egy helyi elvtárs vezetésével a csatornákon keresztül vezette be őket ide a németek vonalai mögé, hogy a magyarokkal tárgyaljanak.

Dolvics meglepődve hallgatta az eligazítást vezető ukrán századosát, az apja sokat mesélt a Nyikolaj Nyikolajevics Romanovról a két méteres orosz generálisról, akinek szolgálatában dolgozott a forradalom előtt. A nagyherceg szenvedélyes vadász volt, annyira, hogy saját vadászkutya tenyészetei voltak szerte a régi birodalomban. Az a tény, hogy az orosz agár világszerte elterjedt fajta lett, a nagyherceg érdeme. A támadásuk mostani célpontja, annak idején a herceg egyik vadászháza volt, és kutyákat is tenyésztetek itt. A németek persze ide is befészkelték magukat, Dolvicsék osztaga kapta a feladatot, hogy a birtokot meg a hozzá tartozó tavacskát visszahódítsák a fasisztáktól. Az előző ütközet után sikerült jól felszerelnie magát, a csatatéren heverő holmikból, a lovassági karabélyt egy DP golyószóróra cserélte. Gyalogságuk jócskán megfogyatkozott, és az egyik T-34/76 is kidőlt a sorból, viszont két BA-10-es páncélautó csatlakozott hozzájuk, és ígéretet kaptak légi támogatásra is. Dolvics bízott benne, hogy a németek hamar feladják ma a harcot.