Hadijátékos

A XIV. Historikumra amit a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltárában rendeztünk meg, az intézmény munkatársa Szima Viktória levéltáros, az eseményhez kapcsolódóan, írt egy remek összefoglalót hobbink főszereplőjéről, az ólomkatonáról. Ezt az írást adom most közre, hogy minél többen megismerhessék:
Andersen rendíthetetlen ólomkatonájának alakja 1838 óta ismert, mint az állhatatosság megtestesítője: „Volt egyszer huszonöt ólomkatona, egytestvér valamennyi, mert ugyanabból az ócska ólomkanálból öntötték mindegyiket. Puskájuk a kézben, szemük egyenesen előretekint, piros-kék egyenruhájuk pompázó szép. […] Egyik katona szakasztott mása volt a társának, csak a huszonötödik különbözött valamennyire a többitől: fél lába volt, mert őt öntötték utolsónak, s két lábra már nem futotta az ólomból. De fél lábán is éppen olyan szilárdan állott, mint társai a két lábukon.” (A teljes mese: https://mek.oszk.hu/00300/00309/00309.htm#1) A rettenthetetlen hőssel a nagy meseíró örök emléket állított a kedves játékszernek, de vajon mióta léteznek egyáltalán játékkatonák?

A konfliktus, amely a huszadik század második évtizedében sokkolta Európát, mélyreható átalakulást hozott a csatatereken és különleges harci eljárásokat, módszereket teremtett. Kezdetben a parancsnokok még mindig a napóleoni háborúk léptékeivel és technológiájával gondolkodtak, megfeledkezve vagy nem tudva az amerikai szecessziós háború mészárlásairól, Európa összes hadviselő tábornokának ötletes támadási tervei voltak, amelyek eredményeként sajnálatosan katonák ezreit küldték a „vágóhídra”.

István barátom még 2020-ban kezdett el foglalkozni a lézervágott mdf épületek készítésével, én a tesztelést és a cikkírást vállaltam magamra, a templommal jól el voltam csúszva, ezért úgy döntöttem, ez lesz az első lemaradásom amit bepótolok a nyáron. Decembertől májusig dolgoztam a 20mm-es Budapest Ostroma asztalon (Historikum XIII.), ezért a nyáron úgy döntöttem az apró projektekből fogok befejezni párat, így csökkentve a félbemaradt dolgaimat. Elsőnek a templomot raktam össze, ebből már az első prototípus szerepelt tavaly a Historikum XI-en, nagyszerűen bevált, mint az asztal kiemelt középső eleme.

Még 2021-ben a negyedik PSMK makett kupán, beszéltük meg a szervezőkkel, hogy szándékaik szerint fejleszteni fogják a rokon hobbikkal a makett versenyüket 2022-ben is. Több történelmi játékos vitt akkor már asztalokat, volt Blood Red Skies, What a Tanker és Team Yankee is, az asztalok gerincét a TLK tagjai rakták fel, így a sci-fi, fantasy és történelmi asztalok együtt, kicsit a Games Day régi hangulatát idézte. Nekem tetszett a koncepció, hogy legyen Budapesten évente egyszer egy ilyen nagy fieszta szerű rendezvény. Így megpróbálkoztunk egy Historikum-PSMK fúzióval 2022-re, a XIII. rendezvényt a győri (2022.05.08.) és a székesfehérvári (2022.09.10.) közé így Budapestre tudtuk megszervezni. Összesen hat asztalra volt vállalkozónk, ezúton is köszönöm mindenkinek a részvételt.

2018. júniusában nyolc fővel tartottuk meg az első Historikumot a győri Társasfészekben. Most 2022. májusában huszonhárman voltunk ugyanitt, jó érzés ezt így leírni. Főleg mivel a 2021-es év teljesen kimaradt a győri rendezvény szempontjából. Többen szoktak azzal viccelődni, hogy a rendezvény igazi vonzerejét a közös ebéd adja, szerintem ez úgy igaz, hogy a fesztelen játékos hangulat, aminek része a közös ebéd. A Társasfészek megint remek helyszínnek bizonyult, hat asztallal, kávéval, büfével, a vasárnap ingyenes parkolással, az étterem pedig 5 perc séta, bevált recept. Renáta pedig igazi háziasszonyként fogta össze a rendezvényünket. Beszúrom ide Petyó barátom jól sikerült videóját a rendezvényről:

Annak idején 1999-ben nagy rajongója voltam a Krónikás könyvek sorozatnak. Az Aquila kiadó keményfedeles köteteinek minősége és a design, az aranybarna kötés, meg a remek festmények a borítókon, akkoriban nagyon kitűntek a többi sorozat közül. A könyvespolcom büszkesége volt valamennyi, és még ma húsz év után is ott díszeleg mind. Sajnos tizenegy kötet után befejeződött a sorozat, így Steven Pressfield-től a Tűz kapuin kívül, csak A háború hullámai kötet jelent meg a sorozat részeként, az Afgán hadjárat, és Az utolsó Amazon már nem. Ettől függetlenül az első két könyv olyan sikeres lett, hogy még kétszer kiadták őket magyarul, illetve végül egy másik kiadótól kijött, mind a négy kötet egységes írói sorozatként is.

Több mint tíz éve jelent meg Christian Cameron könyve magyarul, rengeteg alkalommal láttam már a borítóját és párszor fel is merült bennem, hogy elolvasom, de mindig elmaradt valahogy. Most viszont, mint annyiszor korábban az egyik figura gyártó alkotott pár remekművet, jelen esetben ókori görög és perzsa figurákat, amelyek annyira megtetszettek, hogy rajtuk keresztül elkezdett érdekelni a korszak amihez készültek. A 3DBreed nyomtatható figuráit nagy élvezettel kezdtem el gyűjteni és festeni az egyik XX. századi projektemhez, majd a honlapjukat böngészve megláttam az új Kickstarter kampányukat, amiben ókori figurákat kínáltak. Megtetszettek, ezért elgondolkodtam, hogy mire használhatnám őket a hadijátékos hobbi keretein belül. De az ókori görögökkel utoljára középiskolában foglalkoztam, se hadijáték, se film, de még könyves élményem sem kötődött hozzájuk, ekkor jutott eszembe ez a kötet, gondoltam adok neki egy esélyt. Meg kell mondanom, így utólag, hogy nagyon jó döntés volt!

János felkérésére ismételten jelentkezem, egy újabb blogposzt erejéig. Legújabb munkám egy univerzális épületegyüttes, mely elsődlegesen vasútállomás céljából készült, de mint általában az épületeim többsége, nem csak ebben a formában hasznosítható a terepasztalon. Mindenekelőtt elnézést kérek a vasútmodellező olvasóktól, hogy belekontárkodtam a témába, de mentségemre szolgáljon, hogy 1:72 (20mm) méretarányban nagyon kevés elérhető kész vasúti épület, műtárgy, vagy kiegészítő áll rendelkezésre. Ami pedig megvásárolható - például egy valóságos város állomásépülete - az annyira valósághű, részleteiben gazdag kivitelezéssel készült, hogy pont ennek köszönhetően rendszerint nem használható fel sehol máshol, csak a célhelyszínen. Ez is olyan, mint például amit valamelyik korábbi cikkemben is említettem, hogy Sztálingrád Krokodilos kútja, a berlini Reichstag épülete, vagy a párizsi Diadalív sehol másutt nem használható fel tereptárgyként, csak az adott várost megjelenítő terepasztalon. Én pedig továbbra is a többféleképpen felhasználhatóságot preferálom. Így kezdtem neki magának az épületnek, de nem titkolt szándék vezérelt, – például a színválasztásban – hogy ne csak egy szokványos vasúti épületként lehessen felhasználni, hanem más jellegű épületként is megállja a helyét.

Verőfényes napsütést és tavaszi meleget kaptunk a rendezvényre, de a remek idő ellenére is több mint ötvenen voltak kíváncsiak a bemutatónkra.  Mivel ez volt az első önálló helyi rendezvényünk, szerintem teljes volt a siker. Részemről arra fókuszáltam, hogy mindenkit meg tudjak szólítani aki eljött, ezért én egyik asztalnál sem kötöttem le magam. Remélem lesznek 2022.04.02. szombaton érdeklődők az első klubnapon is, ott végre tudok majd egy játékot is vezetni. Mint megtudtam voltak olyan általános iskolai tanárok, akik a rendezvény megtekintését, egy történelem ötössel jutalmazták, feltéve ha egy fénykép és minimum 10 mondatos beszámoló is készült róla. Nagyon örültünk a kezdeményezésnek, ezúton is köszönjük a támogatást. Végül de nem utolsó sorban köszönjük a Hansági Múzeum csapatának a támogatást akik kitettek magukért, minden remekül előkészítve várt minket, és a rendezvény napján ingyenes volt a belépő.

Végre megvalósult a 2020-óta tervezett klubfejelesztés és toborzás első lépése. Két asztalon tartottunk bemutatót a Hansági Múzeum március 15-i ünnepségéhez kapcsolódva. Az 1912-ben átadott épület klasszicista stílusában remekül passzol a Nemzeti Múzeumhoz, így a lépcsői előtt és a múzeumkertben igazán méltó módon lehet ünnepelni minden évben. Az idei évben rekord sokan voltunk, nagyjából négyszázan jöttek be az épületbe, a belső ingyenes programokra, ezeket inkább néhány képpel illusztrálom majd a poszt végén.

Ez a kötet több szempontból is rendhagyó számomra, egyrészt mert egy osztrák férfi írta le a nagyapja elbeszélései alapján annak háborús emlékeit, Hans Kahr a német hadseregben harcolt Gebirgsjäger-ként, vagyis hegyivadászként a Vörös Hadsereg ellen. Másrészt azért érdekes, mert a nagyapa részt vett az Alföldi páncéloscsatában is, 1944 októberében, amiről még nem olvastam eddig egyetlen német memoárban sem. Hans Kahr (1925-ben született) egy alpesi farmer fiúból lett katona, élményeit viszont Dr. Andreas Hartinger az unokája (1985-ben született) vetette papírra és szerkesztette meg. Ez okoz némi zavart a könyvvel kapcsolatban, főleg az író stílusa miatt. Mert több, az angol kiadást olvasó-vásárló írt elmarasztaló kommenteket a kötetről, sokak szerint ez nem egy igaz történet, csak egy írói fikció. Vettem a fáradságot és írásban megkérdeztem a téma szakértőjét Dr. Számvéber Norbert alezredes urat, hogy neki mi a véleménye a könyvről. Szerinte a történet valós, viszont mivel többszörös áttétellel keletkezett, ő nem használta fel a 2019-ben megjelent írást, mint forrást a vonatkozó munkájában. A könyv ettől függetlenül, vagy pont ezért olvasmányos, a brit Amazonon jelenleg 1742 olvasói értékelés alapján négy és fél csillagon áll, ez elég meggyőző kritika volt nekem, hogy belekezdjek.

Idén nyár óta a Békés Megyei Könyvtár ad otthont a Bolt Action játékainknak. Megegyezésünk alapján egy-egy terepasztal mindig fel van állítva hétköznapokon, melyet az érdeklődők a hét bármely napján megtekinthetnek, és ha kedvet éreznek rá a következő szombaton ki is próbálhatják a játékot. Több új játékossal is bővült ennek köszönhetően a Viharsarok Terepasztalos Csoportunk, ráadásul a kellékeknek is jutott hely az állandóan felállítva lévő paraván mögött, így nincs gond a szállítással, valamint bármikor kéznél van egy-egy szükséges tereptárgy, vagy kiegészítő a játékokhoz.

Jó hosszú kihagyás után, most hétvégén két Bolt Action csatában is részt vettem, az első egy 1941-es Barbarossa hadművelethez kapcsolódó ütközet volt, a német Heer a Vörös hadsereg ellen, ezt 20mm-es 1:72-es méretarányban a Hansági Múzeum Hadijátékos klubban játszottuk le szombaton, a másik csatát Székesfehérváron az új épületbe költözött Főnix-csarnokban játszottuk vasárnap, ez egy 28mm-es Bolt Action Nagy Háborús csata volt. A vasárnapi játék elég rendhagyó volt, egyrészt az első játékunk volt az új helyen, másrészt mert a szomszéd asztalon Levi vezetésével egy 20mm-es Battlegroup Kursk oktatójáték zajlott. Szóval egy igazi training day volt.

2021.10.05-én, lehetőséget kaptam arra, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző kar szervezésében részt vegyek az első magyar hadijátékos konferencián. A beszámolómat, mint civil résztvevő írom, ezért a rendkívül hosszú kincstári megnevezéseket, címeket és fogalmakat igyekszem köznyelven áthidalni. Az előadóktól is elnézést, de csak a témákat sorolnám fel. A konferencia lényege az volt, hogy mindenki aki komolyabban foglalkozik a hadijátékokkal, akár civil, akár katonai területen, az tartson egy 15 perces bemutatkozást, és ismerjük meg egymás tevékenységét, hogy fejlődjön a hazai tudásbázisa ennek a tudományak. Nos igen, az általam több mint 10 éve írt blogon a hadijátékok, hobbi vagy hivatalos néven rekreációs részével foglalkozom, de ez messze nem az egész hadijáték téma. Hiszen a katonai tervezés és képzés fontos része a hadijáték már a XIX. század óta, és ez ma már külön tudományág az angol nyelvterületen.

Immáron harmadik éve, hogy visszaköltöztem Békéscsabára Győrből, ahol a Győri Társasjáték klub biztosított helyet a rendszeres Bolt Action játékainknak, valamint a terepkellékek tárolása is megoldott volt. Ugyanis a terepasztal-makettek, figurák – még ha nem is a klasszikus rideg műanyagból készültek - a sok ide-oda szállítgatástól óhatatlanul sérülnek, amortizálódnak. Tehát sajnos a terepasztalos stratégiai játék nem az a kategória, mint a sakk, vagy a klasszikus dobozos társasjátékozás, hogy bárhová elviszem, játszok egy délutánon keresztül vele, majd gyorsan összepakolom, és hazaviszem. Nem beszélve a terjedelembeli különbségekről, melyek egy-egy játékra alkalmas terep esetén 3-4 nagyobb dobozt jelentenek, és bár súlyuk csekély, a mozgatásuk, a lehető legkisebb sérüléskockázat melletti ki-és összepakolásuk időigényes. És ugye természetesen szinte biztosan otthon marad egy-egy fontosabb kellékdarab, ami vagy a játékélményt növelte, vagy játéktechnikai segítséget jelentett volna.

Amikor felmerült a lehetősége, hogy néhány napot kiránduljak az olaszországi Trento tartományban, első körben a Nagy Háború emlékeit vettem sorba (több mint tízenöt helyszín szerepel a turista ajánlókban, igazi bőség zavara), ezek közül leginkább ez az 1177 m magasban 1908-1912 között épített határerődítmény keltette fel az érdeklődésemet. A forgókupolákban elhelyezett három 10 cm-es tarackból álló üteg és a kiszolgálására és védelmére felépített erődrendszert aktívan ágyúzták 1915-16-ban, majd a Monarchia úgynevezett Strafexpedition (Büntetőexpedíció 1916.05.15.) offenzívája után kikerült a frontvonalból és bár 1940-ben az acél nagy részét az olasz kormány háborús célokra kiszerelte belőle, még ma is impozáns védmű és bejárható az egész.