Hadijátékos

A vásárlást követő napokban –amíg vártam a csomagokra - gondolatban összeállt már az egész terv. A meglévő II. Világháborús Csendes-óceáni hadszínterek terepkellékei mellé még mindenképpen szükségét éreztem egy új, barnás-vörös, szabadon variálható, vietnámiterep-alapnak. Így vásároltam 2 méternyi 1cm vastag szivacsot is. A füves terepekhez már volt két - korábban fűzöldre festett - műszőrme anyagom is (egy rövidebb és egy hosszabb szálú), gondoltam, ezeket feláldozom a „Mekong oltárán”! Magyarul, a szivacs terepalap folyóinak partvonalai mentén daraboltam fel őket, úgy, hogy bármikor visszahelyezhetők legyenek helyükre az egyes szivacs terepalappal kompatibilis szőrmedarabok, ha épp úgy döntök, hogy mégsem lesz folyó a terepasztalon.

Jentz barátom megint alkotott! Át is adom neki a szót:
A tavalyi év Karácsonyáig úgy gondoltam, hogy nem tervezek új korszakra átnyergelni. Bőven megelégszem a jó néhány TV-doboznyi és a temérdek 200 literes szemetes zsáknyi II. világháborús terepkellékkel, a több mint 100 db die-cast és makett harcjárművel, valamint a szinte minden nagyobb hadviselő nemzetet képviselő kb. 1000 db kifestett katona, illetve civil figurával.

2009-óta foglalkozom mélyebben az 1914-18 közötti konfliktus történetével, jártam több múzeumban is (London, Drezda, Párizs, Trieszt stb.) nemzetközi tapasztalataim alapján is jelentős és remekül reprezentált a roveretói gyűjtemény, olasz nevén a Museo Storico Italiano della Guerra. Ha valakit a Monarchia déli frontja érdekel bővebben, annak mindenképpen egy fontos zarándokút meglátogatni Rovereto városát, már csak a múzeum szabadtéren kiállított Skoda 305 mm Model 1911 lövege miatt is, amiből mára csak három példány maradt. (Igen van még egy negyedik de az M1916 típus).

A múlt szombaton újra terepasztalos hadijátékkal telt meg a Hansági Múzeum foglalkoztató terme, öten két asztalon játszottunk le egy-egy csatát. Péter két teljesen kezdő barátjával érkezett akik életük első Bolt Action csatáját vívták meg. A játék remekül sikerült, néhány apróbb eltéréssel (Magyar csapatok a valóságban nem harcoltak Sztálingrádnál, és a játék szabály sem engedi ezt, nincs ilyen sereglista. A komisszár kizárólag a gyalogosok rajok figuráit veheti le, ha rontják a morál próbát, a százados segédjét nem, ahogy a szanitécet sem.) Ezeket leszámítva remek kezdés volt, a szórakozás meg a lelkes tapasztalatszerzés volt a lényeg és ez sikerült. Reméljük jönnek a fiúk májusban is. Át is adom nekik a szót: 

Nagyon elégedett vagyok a hidegháborús projektem alakulásával, tetszik a No end in sight szabály. A harmadik játékra már felkészültem a füstgránátokra, és használtunk járműveket is. A következő csata a jövő héten lesz, abban szeretnék kipróbálni egy olyan felállást amiben teljesen gépesített csapatok ütköznek meg egymással. Ezzel szerintem jelentősen fel fog gyorsulni a játék, mert a négy hüvelykkel óvatosan haladó gyalogságnak, kell két teljes kör, vagyis hat aktiválás mire elkezdődik a tűzharc. 

Csubissimus barátunk tegnap annyira fellelkesült a XV. Historikumon megvívott 4 fős Saga csatától, hogy ma már el is küldte a korábbi cikkének folytatását.
Az előző cikkben a festés elkezdésénél zártam, így innen folytatnám most. Mivel szerettem volna a srácokat minél hamarabb bevethető állapotban látni, emellett nem is rendelkezek rengeteg szabadidővel a festésre, úgy döntöttem, hogy a jól bevált Army Painter Speedpaintjeimre támaszkodok.

Az idei évet december 10.-én fejeztük be Mosonmagyaróváron egy rendhagyó Nagy Háborús játékkal, a Hansági Múzeum dísztermében. István Monarchiás serege ütközött meg Ambasa brit seregével, ehhez adtam némi támogatást a saját brit seregemből. A játékban sok figurát szedtek le a felek egymás seregeiből, de hat kör alatt sem sikerült egyetlen komplett egységet sem megsemmisíteni így a végeredmény döntetlen lett. Péter, István csapatában játszott, én egy kicsit asszisztáltam Gábornak. Egy jó hangulatú játék volt, pont jó az év zárásához. Csatolok róla néhány képet:

Részemről jelenleg gyakorlatilag minden 1939-1985 közötti konfliktust 20mm-ben (1:72) játszottam és a Bolt Action szabályokkal. Viszont jó lenne egy kis egyedi játék hangulat a vietnami meg a hidegháborús játékokhoz, ezért elkezdtem kicsit utána nézni, milyen alternatíváim vannak. Alapvetően a vietnami játékokat gyalogos szakasz szinten szeretném játszani, sűrű terepen némi változatos jármű támogatással. Az 1985-ös játékokat (Bundeswehr seregem) viszont pont a síkságon vívott, high-tech harckocsiütközetek miatt is akarom játszani. Ha a BA-t használom, akkor az elsőre a gyalogos szakasz sereglisták valók, a másodikra meg a Tank War listák. Ez utóbbinál házilag kell a járművek statisztikáit kitalálni meg tesztelni. Ezt a következő Historikumon (2023.01.15.) tervezem kipróbálni, de addig is úgy döntöttem kipróbálunk egy új szabályt a No End in Sight című rendszert, erre Zirrian hívta fel a figyelmem.

Mindig nagy örömmel adok teret barátok-ismerősök írásainak (Attila, Jentz, Szima Viktória és Rangel István is nagyszerű posztokkal fejlesztette a hazai hadijátékos életet, és persze a blogomat is), most újabb hobbitárs Csubissimus mutatkozik be nálam, egy új Saga projekttel: