Hadijátékos

Bevallom, nem erősségem az írás, de ha már Balogh Jani felkért, hogy a blogján röviden ismertessem az általam terepasztalos hadijátékok céljára készült tereptárgyak készítésének módszereit, akkor eleget teszek a kérésének. Véleményem szerint ebben a hobbyban az (is) a jó, hogy széles és színes a paletta a tereptárgyak terén. Manapság már szinte minden témában lehet vásárolni készen, jó minőségű tereptárgyakat, melyeket többnyire már csak festeni kell, és máris kezdődhet a játék. Ebben a formában mindenki számára elérhető az egyéni ízlésének megfelelő tereptárgy, melyek beszerzésének csupán a pénztárca tartalma szabhat határt. Mivel - gondolom én - van rá igény, ezért a gyártók sok esetben - véleményem szerint - igen borsos áron árulják a sorozatgyártott termékeiket, melyek többségükben csak az adott alap funkcióikat látják el. Hogy mire gondolok? Például, ha veszek egy készen kapható, tengerpartot ábrázoló, nyomtatott Battlemat-ot (játékterep-alaplap), akkor az azon meghatározott alapokhoz kell igazítani az egész terepet. Ráadásul ezek a Battlematok olyan szépen, részleteiben is kidolgozott képet ábrázolnak, hogy ezt az alapot másként nem is tudom felhasználni, csak és kizárólag tengerpartként. Ezért ez a tengerpart, minden későbbi játéknál is ugyanúgy fog kinézni.

Ezt a sereget még 2013-ban kezdtem el gyűjteni, Bolt Action és Rapid Fire szabályok sereglistái alapján terveztem felépíteni, végül a Rapid Fire-t elhagytam. A kedvemet az egészhez Lajos cikke hozta meg a wargame.hu oldalról, viszont vele ellentétben én szinte kizárólag fém figurákból építettem fel a haderőmet. Ezeket a figurákat a Shellhole Scenic és a Stonewall Miniaturestől vettem kezdetben, majd kiegészítettem az Elhiem Miniatures kínálatából. Valószínűleg még beletelik vagy hat évbe, mire olyan lesz a sereg amivel elégedett leszek. De a pillanatnyilag használható részével is több csatát vívtam már ( itt, itt, itt ) és valahogy mindig izgalmasabb magyar csapatokkal játszani nekem, mint mondjuk a szovjetekkel, szóval ez az egyik kedvenc projektem.

500. jubileumi saját poszt, majdnem 10 év blog írás után, ez a pillanat is eljött. Bizony 2011 februárban kezdtem el blogolni, sőt túl vagyunk a 10. saját szervezésű Historikum rendezvényen. Így utólag nézve, sima útnak tűnik. Kijártam Londonban a nagy "Hadijáték Akadémiát" (2009-2013 South London Warlords Klub és Salute), majd az ott látottak és tanultak alapján alapítottam itthon egy klubot, és évek óta szervezzük a rendezvény sorozatunkat. Természetesen mindent adaptálni kellett a hazai viszonyokra, és messze nem csak az én érdemem, hogy itt tartunk, mert rengeteg ember tette hozzá a maga részét ahhoz, hogy ez létrejöjjön. Úgy gondoltam, pont ezért az én beszámolóim után (Historikum címke), érdemes megszólítani a rendezvény résztvevőit, hogy írják le ami az eszükbe jut a Historikumok kapcsán. Igyekszem egyfajta sorrendbe fűzni a véleményeket és kommentálni őket, hogy minél teljesebb képet adjak a "Historikum élményről". Csak a keresztneveket, vagy a beceneveket írom ki, hiszen az a célom, hogy a közösség benyomását közvetítsem a rendezvényről, olyanoknak akik még nem voltak egyiken sem.

Ezt is megértük! 2018 június óta immár tizedik alkalommal tartottunk történelmi hadijátékos napot. Budapesten a Slice 'n' Dice klubban két teremben hét asztalon zajlottak a csaták, maszkban és kevesebb résztvevővel mint februárban, de töretlen lelkesedéssel. Ez volt az első alkalom, amikor nem tudtam saját asztalt felrakni és Ambasa barátunk is kidőlt sajnos a sorból. Tehát a szervezők közül csak Petyó tartott játékot. Ettől függetlenül szépen "ön szerveződtek" a játékosok, jól működött a rugalmas koncepció, hogy összehozzuk egy rendezvényre az egyszerre több asztalon játszó hobbitársakat egy laza, minimális kötöttségekkel járó rendezvényen.

Szerencsére a Warlod Games fejlesztői, folyamatosan reagálnak a játékosok visszajelzéseire ezért időről-időre kiadnak egy un. javítások és gyakori kérdések pdf-et a szabályokkal kapcsolatban. Most, hogy újra kezdünk visszalendülni a második világháborús játékok világába, vettem a fáradságot és átböngésztem a legutóbbit. Érdekes változtatásokra, és összegzésekre bukkantam.

Még 1991-ben jelent meg magyarul Con Sellers azonos című regénye. Az a kötet egy induló könyvsorozat első része volt, akkoriban nagyon tetszettek ezek a könyvek. Divatos volt a háborúkba ágyazott amerikai családregény koncepciója, a legsikeresebb Herman Wouk és John Jakes volt ebben a műfajban. Ezért nekem a cím miatt automatikusan ez a regénytípus jutott elsőre az eszembe Kötter Tamás könyvéről, nos nem is lőhettem volna jobban mellé!

Eltelt több mint egy év a megjelenés óta (2019. március), végigolvastam kétszer és játszottam már legalább négy csatát a könyv alapján, szóval ideje véleményt mondanom róla. Nem kertelek sokat, szerintem nagyon megérte az árát, mert évekre elegendő inspirációt és játék ötletet kaptam a pénzemért. Arról nem is beszélve, hogy több olyan hibát is kijavítottak ebben a kötetben, amit egy korábbi kiegészítőben (itt), elkövettek. Ez a könyv lehetővé teszi, hogy élvezetes módon játszhassunk magyar sereggel, olyan küldetésekben, amelyek hazai földön játszódnak. 1944-45-ös év a történelmünk egyik legsötétebb korszaka (bár soha se történt volna meg), hadtörténelmi szempontból viszont a második világháború rendkívül fontos csatáit vívták Magyarország területén az akkori idők legjobb haditechnikájával. Ráadásul ehhez a témához, ma már komoly és részletes szakirodalomat olvashatunk magyarul. Ebben kötetben gyakorlatilag minden komolyabb hadművelethez kapcsolódóan találunk hadijáték küldetéseket. Szóval szerintem minden adott ahhoz, hogy egyrészt nagyszerű játékokat játszunk, másrész tanuljunk róla, és emlékezzünk a történelmünkre.

Gyakorlatilag hat hónapja nem játszottam már Bolt Action csatát, ezért ezt a legutóbbit nagyon élveztem, és bár nagyon pocsék dobásaim voltak, remek kis ütközetet vívtunk Jentz-el. Három fontos tényező emelte a "rangadónk" színvonalát (azon túl, hogy már nagyon régen játszottunk egymás ellen), először is egy ezer pontos csatát vívtunk, a második tényező az volt, hogy nem 1944-es hanem 1942-es technikai színvonalon játszottunk, a harmadik pedig, hogy ismét a Magyar Királyi Honvédség csapatait irányíthattam.

Mivel mind az Inkvizítor.hu, mind a világháború.eu oldal megszűnt, így az oda posztolt írásaim már nem hozzáférhetőek, a Rapid Fire nosztalgia hangulatomnak köszönhetően, felrakom ide ezt az eredetileg 2011-ben írt csataleírásomat is. Érdekes lehet összevetni az ellenfelem angol nyelvű beszámolójával, az ő blogján itt. Nála megvan a teljes és részletes sereglista is, mindkét oldalra. A küldetést egy szombat reggel, kilenctől délután négyig tartó játék során sikerült lejátszani két játékossal az SLW klubban Londonban valamikor 2011-ben, a küldetés a Rapid Fire: Scenarios for NW  Europe 1944/45 könyvéből vettük. Ez az amire ezt a szabályt kitalálták, 40+ jármű oldalanként, hét órás játékmenet és egy történelmi szituáció feldolgozása.

Úgy hozta a sors, hogy egy londoni wargame klub a South London Warlords tagja voltam 2008-2013 között, olyan "veteránokkal" játszottam hetente, akik akkor már több mint húsz éve űzték (és űzik még ma is) ezt a hobbit. A legnépszerűbb korszak akkor a második világháború volt, 20mm-es figurákkal a Rapid Fire szabályok alapján. Számomra rendkívül szimpatikus az a stílus, ahogyan ott játszanak, mivel ez a szabály most 2020 szeptemberében új kiegészítést kap és 2005 után először változik, ezen kívül pedig sokan játszanak Rapid Fire-t idehaza is, úgy gondoltam hasznos volna felfrissíteni az emlékeimet (két régi inkvizítoros cikket gyúrtam össze és egészítettem ki), meg a szabályokat itt a blogon. Hátha találtok benne ötleteket, fogásokat, amiket azután a saját csatáitokban tudtok kamatoztatni. Az itt leírtak mind a 2005-ös kiadású szabályra vonatkoznak, elképzelhető, hogy az új verzió nagyban fog különbözni. (minden kép az SLW klubtagok gyűjteményeiről készült)

Dacolva a harminc fokos hőséggel, húsz bátor terepasztal-generális gyűlt össze vasárnap Győrben, hogy hat hónapos kényszerszünet után ismét összecsaphassanak az ólomkatonák seregei. Érkeztek seregek Budapestről, Székesfehérvárról, Tatabányáról, és Mosonmagyaróvárról. Öt asztalon zajlottak a kockák zörgésétől hangos ütközetek, vonultak az Askarik, zúgtak a Messerschmittek, rohamoztak a Honvédek, támadtak a Szamurájok, és kőkeményen tartották magukat a brit Vörös ördögök egészen délig, amikor a résztvevők testületileg elvonultak ebédelni, hogy aztán délután még hevesebben lángoljanak fel a harcok. A napnak négy óra felé vetettek véget a parancsnokok, amikor az összes hadsereg teljes létszámban vissza masírozott a dobozába, és hazautazott, hogy egy következő alkalommal újra összemérhessék fegyvereiket.

Egy újabb csatát sikerült lejátszanunk szombaton. A küldetést Háromszék 1848-as ellenállása ihlette, az osztrák csapatok akkoriban igyekeztek pacifikálni minden székely települést, vagyis a határőröket lefegyverezni, a magyarságot pedig elütni a fegyveres ellenállás minden lehetőségétől. Ebből kiindulva, a Sharpe Practice 2 szabályból a hatodik küldetést  választottam ki, a "Rescue Mission" (Mentőakció) elnevezésű küldetést. A történet szerint az osztrákok eljöttek a falu szélén lakó plébánosért, aki gyújtó hangú prédikációival a magyar forradalmat támogatta idáig, ezért börtönbe akarták vetni. Azonban a székely hazafiak neszét vették az osztrákok tervének és gyorsan fegyvert ragadva siettek a plébános úr segedelmére. Az osztrákok egy csapata ért a templomhoz előbb, de már feltűntek a székelyek is, a plébánost gyorsan biztonságba kell kísérni. 

A Nagy Háború időszakában egyik alapvető gyalogsági fegyver volt a kézigránát, mert mind támadáshoz, mind a védelemhez is kiválóan lehetett használni. A háború kitörésekor az osztrák-magyar hadseregben ismerték a kézigránátot, de annak harctéri használata csak később terjed el a fronton, a háború kitörésekor még nem volt rendszeresítve. Csak miután osztrák-magyar csapatok saját bőrükön tapasztalták meg, hogy a szerbek, meg az olaszok nagyon ügyesek a kézigránát-harcban (mint erről a harcjelentések szólnak), utána kezdtek hozzá a fejlesztéshez. Ez egyébként így volt például a brit hadsereg esetében is, ők is rengeteg rögtönzésre kényszerültek, hogy a németek vagy a törökök ellen kézigránátokat tudjanak bevetni. Volt rendszeresített kézigránátjuk már 1908-tól, csak senki sem gondolta, hogy erre nagyobb számban szükségük lehet. A németek viszont már 1914-ben rendelkeztek nagyobb számban rendszeresített kézigránáttal és puskagránáttal, mert a belga erődök leküzdésére készülve, mint utász-ostromfegyver elképzelhetőnek tartották a bevetését. A hirtelen kialakult lövészárok háború minden hadviselőt nagy ipari kihívás elé állított, mert korábban elképzelhetetlen mennyiségben igényelte a lőszerek és gránátok minden fajtáját.

A magyar hadtörténelem egyik legfényesebb korszaka a reformkort követő 1848-49-es forradalom és szabadságharc, és bár 1867-ig kellett várni a kiegyezésre, azt már a fegyveres küzdelem idején is látni lehetett, hogy a Habsburg Birodalom két fele nem bír egymással, csak a külső orosz intervenció segítségével tudott Ferenc József és hadserege felülkerekedni a Honvédségen. Bár a fegyveres harc elbukott és a teljes függetlenség nem valósult meg, a kiegyezéssel végül mégis egy rendkívül virágzó korszakba lépett az ország. Úgy éreztem ez a függetlenségi harc mindenképpen megérdemli, hogy az emlékét játékos formában is ápoljuk. A korabeli hadviselés még teljesen a Napóleoni háborúk elvei és gyakorlata alapján zajlott, és mivel ez az egyik legnépszerűbb korszak a terepasztalos hadijátékok között nemzetközi viszonylatban, erre a trendre építkezve fogtam hozzá én is a játékok megvalósításához. Vagyis figurákat és szabályokat elsősorban ebből a kínálatból választottam. (a képeken nem csak kizárólag határőr és sorgyalogos figurák vannak)

A közelmúltban új, házilag előállítható tereptárgyak gyártásába kezdtem, melyek terveim szerint több második világháborús városi helyszínen történő játékra is alkalmasak lesznek. Az egyszerű, jellegzetes építészeti díszítéseket mellőző, romos, kormos, és lövésnyomokkal tarkított téglafal-épületek szinte bármely korabeli európai várost szimbolizálhatják. A játékok kiegészítő elemeiként jól felhasználhatók. Lehetnek például a szegényebb lakónegyedek, lebombázott gyárak, vagy gazdasági épületek, melyek minden nagyobb városban voltak. Ahol viszont a korabeli fotók alapján szinte a legtöbb épületre ez a stílus volt jellemző, az nem más, mint Sztálingrád! Ezért is adtam a jelenleg folyó tereptárgy-készítési munkámnak a "Stalingrad-projekt" elnevezést.

A "Nagy Háború"  - ahogy akkoriban az első világháborút nevezték - nem indult jól az Osztrák-Magyar Monarchia számára. Folyamatos vereségek érték a hadsereget és hátrálásra kényszerítették őket. Áttörést csak az 1914. decemberi Limanowai győzelem hozott, amikor újra támadólag lépett fel a Monarchia, bár ezek a támadások jelentős veszteséget nem okoztak a cári Oroszországnak.  A limanowai felszabadító csapás után a Monarcia az összeomlás szélén állt, saját hadserege demoralizálódott és legyengült, az oroszok pedig még mindig a birodalom területén állomásoztak. A limanowai offenzíva lett az osztrák–magyar haderő utolsó önálló keleti hadművelete. A dualista birodalom már ekkor sokat köszönhetett a kölcsönkapott német csapatoknak, amelyek a Déli Hadsereg kötelékeibe tartoztak. Innentől kezdve a Monarchia hadserege egyre inkább német szövetségese rangban alacsonyabb és hanyatló partnere lett.

A második piavei csata évfordulós (1918.06.15.) eseményeihez kötődik a császári és királyi 69. gyalogezred legkimagaslóbb szereplése, mely az oroszról az olasz hadszíntérre történő átszállítással kezdődött. Az ezrednek a 31. gyaloghad-osztály irányító parancsa szerint 1918. január 17-én és 18-án kellett vasúton útnak indulnia az Osztrák–Magyar Monarchia délnyugati hadszínterére. Az ezredtörzs, a 69/I. zászlóalj, a 69/II. zászlóalj, a II. és IV. géppuskás századok és a műszaki zászlóalj Śniatyban rakodtak be. Január 21-én – még szállítás közben – érkezett a hadsereg-parancsnokság távirati parancsa, mely az ezredet a Wiener-Neustadt, Neunkirchen, Ternitz, Traiskirchen, Guntransdorf, Baden, Laxenburg helységekbe szétosztva, karhatalmi feladatokra rendelte ki a várható munkásmozgalmi tüntetések és zavargások kitörését megakadályozandó. Az ezred remek elhelyezést kapott, volt ideje felszerelését kijavítani és karbantartani, a katonák látogatókat fogadhattak és az otthonról kapott élelmiszercsomagok folytán kiváló erőállapotba kerültek, ami az elkövetkezendő csata előtt kiemelt jelentőséggel bírt. Az ezred február 21-én ismét bevagonírozott és útnak indult Matzleinsdorfból Pianzanóba. Beérkezéskor a József királyi főherceg parancsnoksága alatt álló 6. hadseregnek és a Karl Albert Lukas gyalogsági tábornok parancsnoksága alatt álló XXIV. hadtestnek a kötelékébe lépett.

Hosszú idő után újra kaptam egy hadijelentés Jentz-től, át is adom neki a terepet: 
Immár egy éve élek újra szülővárosomban, Békéscsabán, és azóta a budapesti és győri Historikumokon kívül nem volt  lehetőségem játszani. Ennek  alapvető oka főként az volt, hogy - ellentétben a budapesti és győri klubokkal - itt nem áll rendelkezésre megfelelő játékhelyszín. Hogy ez alatt mit értek? Elsősorban fedett, a Bolt Action rendszernek megfelelő szabványméretű asztallal, megfelelő világítással és egészségügyi helységekkel rendelkező állandó helyszín, lehetőleg hosszú távú kellék-tárolási lehetőséggel.) Régi tervem, hogy erre megoldást találjak, de az elmúlt egy év során - főként anyagi vonzata miatt - nem jártam sikerrel. 

Beszélgettünk róla, hogy mind a 28mm Magyar Királyi Honvédség 1944-es csatáihoz, mind az én 28mm 1848-49-es seregeimhez passzolna egy igazi székely stílusú falu. El is kezdtünk képeket nézegetni a neten, olyan konstrukciót kerestünk, ami jellegzetes és visszaadja a népi építészet stílusát és hangulatát, ugyanakkor gyártási (lézervágás, mdf-ből) meg összeállítási szempontból sem túl bonyolult. Szerintem István ismét remek munkát végzett, én meg mint vérbeli tesztelő, sikeresen elbaltáztam pár dolgot az összerakásnál, erről szól ez a cikk.

Május elsejével lezárult a mi kis hadijátékos szavazásunk arról, hogy mi legyen 2021-ben a fő témánk, ennek során a játékosok közel fele a Keresztes háborúkra szavazott, köztünk én is. A Saga2021 projektben kis seregek fognak harcolni, gyakorlatilag nemesek és kíséreteik 17-48 figura oldalanként. Elkezdtem hát azon gondolkodni, milyen sereget is építenék szívesen a korszakhoz, mivel a Mosoni Kapu témája, mindig is érdekelt. Először ebbe az irányba keresgéltem, magyar vonatkozású és egyben a keresztes hadjáratokhoz kötődő témákról akartam olvasni. Így találtam a moly.hu oldalon erre a kötetre. A könyvet tehát a saját szubjektív szempontomból tárgyalom csak, ez nem egy klasszikus ajánló.

Mivel minimális tapasztalatom van az mdf modellek összerakásában, eszményi béta tesztelője vagyok az ilyen termékeknek. Ha nekem sikerül összerakni, bárkinek. Ráadásul nagyon szeretném ha bővülne a győri klub pár hamisítatlan erdélyi jellegű épülettel, ezért sokat beszélgettünk róla mit és hogyan lehetne ebből megvalósítani. Végül István felajánlotta és küldött nekem modell házakat ajándékba, én cserébe megépítem őket, meg írok róluk referencia posztot, Mindenki jól jár. Ezúton is köszönöm a lehetőséget! Ha beindul a győri klub ezeket ott is fogom tárolni Jentz tereptárgyai mellé kiegészítésnek. Ez a poszt tehát az első, ami az un. orosz rajház és félrajház összerakásának élményéről szól.

Távoli terveimben már 2009-től benne volt, hogy többet tudjak meg Franciaország nagy háborús küzdelméről, de a nyelvi akadályok miatt erre kezdetben csak egy szerény angol nyelvű kínálat volt elérhető. Később aztán a centenáriumi kiadványok szépen felfejlesztették az elérhető könyvek listáját. Ezeket tekintem át ebben a sorozatban.

Ez a sereg egy abszolúte nem tervezett vadhajtása a hobbinak részemről. Van ugyanis egy Dzsozy által festett szuper 1914-es német seregem 28mm-ben itt a poszt róluk. Őket a magam mázolta (életem első serege) oroszok ellen gyűjtöttem (következő poszt lesz). Viszont szerencsére ez a korszak, nem csak engem fogott meg annak idején! Tőlem függetlenül jó pár évvel ezelőtt volt egy nagy vásárlási hullám itt a magyar hadijátékosok között, amikor a Renegade Miniatures akciós csomagjaiból többen bevásároltak. Köztük volt Ambasa ezzel a sereggel itt a posztjában. Sőt Ákos barátom is bevásárolt a korai franciákból, de nem festette ki őket. Aztán amikor 2013-14-ben a száz éves évfordulóra próbáltunk bemutatókat szervezni, Dzsozy apránként kifestette Ákos seregét, hogy legyen ellenfél a németjeimnek. 2018-ban aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve megvettem ezt a francia sereget, mivel nagyon jól néznek ki és remek párt alkottak ellenfélként a Kaiser seregének, hiszen mindkét csapatot Dzsozy festette.