Hadijátékos

A magyar hadtörténelem egyik legfényesebb korszaka a reformkort követő 1848-49-es forradalom és szabadságharc, és bár 1867-ig kellett várni a kiegyezésre, azt már a fegyveres küzdelem idején is látni lehetett, hogy a Habsburg Birodalom két fele nem bír egymással, csak a külső orosz intervenció segítségével tudott Ferenc József és hadserege felülkerekedni a Honvédségen. Bár a fegyveres harc elbukott és a teljes függetlenség nem valósult meg, a kiegyezéssel végül mégis egy rendkívül virágzó korszakba lépett az ország. Úgy éreztem ez a függetlenségi harc mindenképpen megérdemli, hogy az emlékét játékos formában is ápoljuk. A korabeli hadviselés még teljesen a Napóleoni háborúk elvei és gyakorlata alapján zajlott, és mivel ez az egyik legnépszerűbb korszak a terepasztalos hadijátékok között nemzetközi viszonylatban, erre a trendre építkezve fogtam hozzá én is a játékok megvalósításához. Vagyis figurákat és szabályokat elsősorban ebből a kínálatból választottam. (a képeken nem csak kizárólag határőr és sorgyalogos figurák vannak)

A közelmúltban új, házilag előállítható tereptárgyak gyártásába kezdtem, melyek terveim szerint több második világháborús városi helyszínen történő játékra is alkalmasak lesznek. Az egyszerű, jellegzetes építészeti díszítéseket mellőző, romos, kormos, és lövésnyomokkal tarkított téglafal-épületek szinte bármely korabeli európai várost szimbolizálhatják. A játékok kiegészítő elemeiként jól felhasználhatók. Lehetnek például a szegényebb lakónegyedek, lebombázott gyárak, vagy gazdasági épületek, melyek minden nagyobb városban voltak. Ahol viszont a korabeli fotók alapján szinte a legtöbb épületre ez a stílus volt jellemző, az nem más, mint Sztálingrád! Ezért is adtam a jelenleg folyó tereptárgy-készítési munkámnak a "Stalingrad-projekt" elnevezést.

A "Nagy Háború"  - ahogy akkoriban az első világháborút nevezték - nem indult jól az Osztrák-Magyar Monarchia számára. Folyamatos vereségek érték a hadsereget és hátrálásra kényszerítették őket. Áttörést csak az 1914. decemberi Limanowai győzelem hozott, amikor újra támadólag lépett fel a Monarchia, bár ezek a támadások jelentős veszteséget nem okoztak a cári Oroszországnak.  A limanowai felszabadító csapás után a Monarcia az összeomlás szélén állt, saját hadserege demoralizálódott és legyengült, az oroszok pedig még mindig a birodalom területén állomásoztak. A limanowai offenzíva lett az osztrák–magyar haderő utolsó önálló keleti hadművelete. A dualista birodalom már ekkor sokat köszönhetett a kölcsönkapott német csapatoknak, amelyek a Déli Hadsereg kötelékeibe tartoztak. Innentől kezdve a Monarchia hadserege egyre inkább német szövetségese rangban alacsonyabb és hanyatló partnere lett.

A második piavei csata évfordulós (1918.06.15.) eseményeihez kötődik a császári és királyi 69. gyalogezred legkimagaslóbb szereplése, mely az oroszról az olasz hadszíntérre történő átszállítással kezdődött. Az ezrednek a 31. gyaloghad-osztály irányító parancsa szerint 1918. január 17-én és 18-án kellett vasúton útnak indulnia az Osztrák–Magyar Monarchia délnyugati hadszínterére. Az ezredtörzs, a 69/I. zászlóalj, a 69/II. zászlóalj, a II. és IV. géppuskás századok és a műszaki zászlóalj Śniatyban rakodtak be. Január 21-én – még szállítás közben – érkezett a hadsereg-parancsnokság távirati parancsa, mely az ezredet a Wiener-Neustadt, Neunkirchen, Ternitz, Traiskirchen, Guntransdorf, Baden, Laxenburg helységekbe szétosztva, karhatalmi feladatokra rendelte ki a várható munkásmozgalmi tüntetések és zavargások kitörését megakadályozandó. Az ezred remek elhelyezést kapott, volt ideje felszerelését kijavítani és karbantartani, a katonák látogatókat fogadhattak és az otthonról kapott élelmiszercsomagok folytán kiváló erőállapotba kerültek, ami az elkövetkezendő csata előtt kiemelt jelentőséggel bírt. Az ezred február 21-én ismét bevagonírozott és útnak indult Matzleinsdorfból Pianzanóba. Beérkezéskor a József királyi főherceg parancsnoksága alatt álló 6. hadseregnek és a Karl Albert Lukas gyalogsági tábornok parancsnoksága alatt álló XXIV. hadtestnek a kötelékébe lépett.

Hosszú idő után újra kaptam egy hadijelentés Jentz-től, át is adom neki a terepet: 
Immár egy éve élek újra szülővárosomban, Békéscsabán, és azóta a budapesti és győri Historikumokon kívül nem volt  lehetőségem játszani. Ennek  alapvető oka főként az volt, hogy - ellentétben a budapesti és győri klubokkal - itt nem áll rendelkezésre megfelelő játékhelyszín. Hogy ez alatt mit értek? Elsősorban fedett, a Bolt Action rendszernek megfelelő szabványméretű asztallal, megfelelő világítással és egészségügyi helységekkel rendelkező állandó helyszín, lehetőleg hosszú távú kellék-tárolási lehetőséggel.) Régi tervem, hogy erre megoldást találjak, de az elmúlt egy év során - főként anyagi vonzata miatt - nem jártam sikerrel. 

Beszélgettünk róla, hogy mind a 28mm Magyar Királyi Honvédség 1944-es csatáihoz, mind az én 28mm 1848-49-es seregeimhez passzolna egy igazi székely stílusú falu. El is kezdtünk képeket nézegetni a neten, olyan konstrukciót kerestünk, ami jellegzetes és visszaadja a népi építészet stílusát és hangulatát, ugyanakkor gyártási (lézervágás, mdf-ből) meg összeállítási szempontból sem túl bonyolult. Szerintem István ismét remek munkát végzett, én meg mint vérbeli tesztelő, sikeresen elbaltáztam pár dolgot az összerakásnál, erről szól ez a cikk.

Május elsejével lezárult a mi kis hadijátékos szavazásunk arról, hogy mi legyen 2021-ben a fő témánk, ennek során a játékosok közel fele a Keresztes háborúkra szavazott, köztünk én is. A Saga2021 projektben kis seregek fognak harcolni, gyakorlatilag nemesek és kíséreteik 17-48 figura oldalanként. Elkezdtem hát azon gondolkodni, milyen sereget is építenék szívesen a korszakhoz, mivel a Mosoni Kapu témája, mindig is érdekelt. Először ebbe az irányba keresgéltem, magyar vonatkozású és egyben a keresztes hadjáratokhoz kötődő témákról akartam olvasni. Így találtam a moly.hu oldalon erre a kötetre. A könyvet tehát a saját szubjektív szempontomból tárgyalom csak, ez nem egy klasszikus ajánló.

Mivel minimális tapasztalatom van az mdf modellek összerakásában, eszményi béta tesztelője vagyok az ilyen termékeknek. Ha nekem sikerül összerakni, bárkinek. Ráadásul nagyon szeretném ha bővülne a győri klub pár hamisítatlan erdélyi jellegű épülettel, ezért sokat beszélgettünk róla mit és hogyan lehetne ebből megvalósítani. Végül István felajánlotta és küldött nekem modell házakat ajándékba, én cserébe megépítem őket, meg írok róluk referencia posztot, Mindenki jól jár. Ezúton is köszönöm a lehetőséget! Ha beindul a győri klub ezeket ott is fogom tárolni Jentz tereptárgyai mellé kiegészítésnek. Ez a poszt tehát az első, ami az un. orosz rajház és félrajház összerakásának élményéről szól.

Távoli terveimben már 2009-től benne volt, hogy többet tudjak meg Franciaország nagy háborús küzdelméről, de a nyelvi akadályok miatt erre kezdetben csak egy szerény angol nyelvű kínálat volt elérhető. Később aztán a centenáriumi kiadványok szépen felfejlesztették az elérhető könyvek listáját. Ezeket tekintem át ebben a sorozatban.

Ez a sereg egy abszolúte nem tervezett vadhajtása a hobbinak részemről. Van ugyanis egy Dzsozy által festett szuper 1914-es német seregem 28mm-ben itt a poszt róluk. Őket a magam mázolta (életem első serege) oroszok ellen gyűjtöttem (következő poszt lesz). Viszont szerencsére ez a korszak, nem csak engem fogott meg annak idején! Tőlem függetlenül jó pár évvel ezelőtt volt egy nagy vásárlási hullám itt a magyar hadijátékosok között, amikor a Renegade Miniatures akciós csomagjaiból többen bevásároltak. Köztük volt Ambasa ezzel a sereggel itt a posztjában. Sőt Ákos barátom is bevásárolt a korai franciákból, de nem festette ki őket. Aztán amikor 2013-14-ben a száz éves évfordulóra próbáltunk bemutatókat szervezni, Dzsozy apránként kifestette Ákos seregét, hogy legyen ellenfél a németjeimnek. 2018-ban aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve megvettem ezt a francia sereget, mivel nagyon jól néznek ki és remek párt alkottak ellenfélként a Kaiser seregének, hiszen mindkét csapatot Dzsozy festette.

Egyszer elkövettem azt a hibát, amit aztán szerencsére sose bántam meg, hogy licitáltam egy nagy halom korai 1914-15-ös német figurára az evilbay-en még 2012-ben. A kedvencem a Great War Miniatures gyártó, az összes figura a cég gyártmánya volt, ezért csak poénból kiszámoltam a licitemet, hogy adok fél fontot darabjáért, de postaköltséggel együtt! Teljesen valószínűtlen volt, hogy ebből vásárlás legyen, és mégis lett! Kevesebb mint huszonnégy fontért vettem vagy ötven gyalogost, aztán nem sokkal később volt egy olyan ajánlat amiben brit figurákkal voltak egybe korai németek, jött tehát hozzá még újabb tizenkét darab árukapcsolással, szóval így toborozták magukat a pléh vitézek, apránként.

Nem írtam nemzetiséget, mert ez egy általános zsoldos sereg lesz (The Band without banners), egy nagyobb többszereplős projekt a #feherhegy400 része. A fő célja a projektnek egy alaptéma kialakítása amihez bárki csatlakozni tud, aki a Historikum rendezvények vonzáskörzetében lakik és részt tud venni a Budapest-Székesfehérvár-Győr háromszögben megtartott rendezvényeinken. Vagy ami még jobb lenne, ha az ország többi részén is lennének 2-3 fős csoportok akik tudnának egymás ellen játszani, ezzel lenne egy országos kompatibilitás. Az alap sereg úgy épül fel, hogy a lehető legkönnyebben beszerezhető és legrégebben a piacon lévő 28mm-es plasztik dobozok közül kettőből építek egy alap sereget a Pike and Shot hadviselési periódushoz. Mivel mind Petyó, mind Ambasa rendelkezett már figurákkal vagy sereggel a korszakhoz, ezért számomra az tűnt logikusnak, hogy ha én is összerakok egyet, így meglesz a harmadik közös témánk a 20mm WW2 és a 28mm WW1 mellé. Petyótól már kaptam korábban 3 keret figurát ajándékba, Zirriannal pedig volt egy jó bartelünk, ezért gyakorlatilag egy csomagküldés árából megvoltak a figurák. A legtöbb projektemmel az a baj, hogy túltervezem őket, most másképpen fogtam hozzá, szigorú keretei vannak, és nem veszek hozzá semmi mást a bartelen kívül. A sereg a következőkből áll: 16 pikás gyalogos, 24 muskétás gyalogos és 12 lovas. Ennyi figurát egy lovas és egy gyalogos Warlord Games dobozból össze lehet rakni, bőven elég egy alap skirmish sereghez (En Garde, Songs of..), és játszható sereg a Pikemans lament (PL) szerint is. Nagyobb játékokat akkor játszom majd velük, ha négyen-öten összejövünk és összerakjuk a seregeinket, akkor jöhet a többi nagyobb léptékű szabály.

A háborúkkal egyidősek a haditervek és a helyszínrajzok, valamint a hadijátékok. A legkorábbi, térképeken figurákkal jelképezett ókori seregek és hadrendek hadijátéka a sakk volt. A hadjáratok megtervezése és előre lejátszása azóta is a stratégiai tervezés része, a Kriegspiel szabályrendszer szerint lejátszott hadműveletek például komoly támogatást adtak a Porosz Hadsereg vezérkarának 1866-tól kezdődően a valós hadjáratok során. 1913-ban H.G. Wells író akit a manapság már klasszikusnak számító sci-fi regényeiről és azok film adaptációjáról ismer a világ (Világok harca, Láthatatlan ember, Időgép), írt egy szabálykönyvet amivel megalapozott egy új hobbit. Azóta a civilek is sokat játszanak festett ólomkatonákkal "Kicsiny Háborúkat", a több mint száz éves játék manapság is virágzik, a legnépszerűbb korszak, a második világháború. 2019-ben az egyik szabályrendszerhez (Bolt Action) ami alapján a barátaimmal játszunk terepasztalos csatákat, megjelent egy hadjárat könyv (Fortress Budapest). A 75.-ik évforduló kapcsán a kiadvány az 1944-45-ös magyarországi csatákat dolgozza fel. Mi a vonatkozó küldetések közül választottunk ki egyet, és ez alapján játszottunk le egy küldetést. A játékot a valós események ihlették, egy-egy megerősített szakasz (kb. oldalanként 40-60 figura) összecsapását játszottuk le. Természetesen ez elsősorban egy játék, felidézi a történelmet, de nem magyarázza, szimulálja vagy ítélkezik felette. Részünkről minden egyes embert sajnálunk és áldozatnak tekintünk, aki akkor életét vesztette függetlenül attól, melyik oldalon álltak. Pont az a lényege a játékainknak, hogy a háború csak akkor elfogadható, ha a terepasztalon marad és dobókockák meg festett figurák vívják. Ha valaki lejátszik egy ilyen ütközetet, akkor pontosan látni fogja hány figurába került neki a csata, és mennyire kockázatos egy ilyen relatíve kicsi ütközet is. Mi a játékaink során, felváltva irányítjuk mindkét felet, egyik héten mint szovjet parancsnok, a másikon mint magyar vagy német, a játék szempontjából mindkét oldalnak vannak előnyei és hátrányai, mindegyik más kihívást jelent.

Végre újra tudtunk tartani egy rendezvényt Budapesten, 2019 áprilisában volt ilyen utoljára, nagyjából negyvenen voltunk akkor. Az érdeklődés ehhez mérten a Facebook-on szépen alakult 26-an jelentkeztek előzetesen és negyvennégy volt az érdeklődők száma. Nem győzöm elégszer leírni, mennyire fontos a Facebook eseményen a visszajelzésetek, hogy lássuk mivel kalkulálhatunk. Az esemény létrehozásakor minden ismerősömet meghívom akit érdekel a hobbi, Ambasa is igy tesz, tőletek is ezt reméljük. A klubok akik a helyszínt adják, általában csak a mi kedvünkért nyitnak ki, az ötszáz forintokból jön össze a hasznuk az adott napra. Ha pofitot termelünk legközelebb is kinyitnak nekünk, támogassuk meg ennyivel egymást meg a hobbit, hogy információt adunk, meg befizetjük fejenként a jelképes összeget. Ezek az események gyakorlatilag nulla forint büdzséből szerveződnek, mert vannak a klubok akikre építhetünk három városban is, nélkülük nem működik a dolog. Nyolc tervezett asztallal indultunk neki az eseménynek, 15mm, 20mm és 28mm-ben a korai középkortól az 1985-ös alternatív harmadik világháborúig bezárólag. A helyszín a Slice N Dice Club (Ex Gép-Ház), még erősen kialakítás alatt van, sajnos a fűtés nem volt egyenletes, mi is napközben szembesültünk a problémával. Az asztalok beosztásánál a várható játékos számok alapján terveztünk, próbáltuk egyenletesen elosztani a csapatot a két helységben, legközelebb a mostani tapasztalatok alapján igazítunk a beosztáson. Sajnos ez most elsőre nem volt száz százalékos, de dolgozunk rajta. Volt pár változás a tervekben (én például három fővel és autóval terveztem az utazást, végül egyedül és vonattal mentem), de ez benne van a pakliban. Összességében ennyi résztvevővel és nyolc asztallal egy teljesen új helyszínen, szerintem sikeres volt a napunk.

Sikerült 18-ára is összehoznunk egy játékos napot, ezúttal is meglátogatott minket Matyi Sárvárról, hogy mint német harckocsizó parancsnok, próbálja ki a Bolt Actiont, Normandia sövények szabdalta terepén. Gergő pedig Budapestről jött el, hogy lejátssza élete első Bolt Action játékát, mint szovjet honvédő parancsnok. 1941 forró júniusán nézett farkasszemet, a csukaszürke támadókkal. Hogy fokozzam a nap értékét, az jutott az eszembe amikor a csatákat terveztem, hogy a többi játékos is szépen hozza csak el a saját seregeit. Így Imre britjei csaptak össze Zoli német csapataival az egyik asztalon, Szilveszter németjei pedig az én szovjetjeimmel akiket Gergőnek kölcsönöztem, a másikon. Szóval végre négy seregből csak egy volt az enyém.

Hivatalosan is megindult a Győri klubban a 2020-as év, 11-én játszottunk egy Bolt Action tanuló csatát Matyi barátunkkal, aki már kétszer járt nálunk a Historikum rendezvényeinken, és gyakorlott Memoir 44 játékosként szerette volna kipróbálni magát a Bolt Action-ben is. Az első két alkalommal pont a másik két korszakot próbálta ki, egy 1918-as és egy vietnami játékot, most azonban a Magyar Királyi Honvédség alakulatait vezethette "harcba" a terepasztalon 1944-ben a Vörös hadsereg ellenében.

Idén kivételesen, több napom volt szabad már az ünnepek előtt is, ezért igyekeztem rendet rakni a hobbihoz kapcsolódó holmijaim között. A pakolgatás közben végig vettem, hogy miket szeretnék elérni a következő évben, illetve mik azok a projektek, amik vakvágánynak bizonyultak az idei évben, és jó lenne elcserélni vagy eladni őket, ezt Zirriannal viszonylag hamar megoldottuk szerencsére mindkettőnknek olyan álló készletei voltak amik a másiknak kellettek.

Az 1918-as franciaországi háború hadműveletei kapcsán, két nagy nevesített offenzívát szoktak kiemelni a március 21.-i nagy német támadást, a Kaiserschlacht hadműveletet, amely egészen július 18-ig tartott és az augusztus 8.-án Amiens térségében indított Antant offenzívát a 100 napos támadást, ez gyakorlatilag a háború lezárásáig november 11.-ig tartott. A nyolc hónap alatt azonban rengeteg kisebb hadművelet zajlott, voltak rövidebbek, voltak hosszabbak és ott volt a július 4.-i csata Hammelért, amely mintegy 90 percig tartott csak, mégis fontos és méltatlanul elfeledett mérföldkőnek számít a modern hadviselés történetében.

A hetedik rendezvényt új helyszínre vittük el, a Főnixcsarnokba, Székesfehérvárra. Voltak már előtte is sikeres történelmi hadijátékos rendezvényeink Székesfehérváron 2015-ben és 2016-ban, de azóta nem. Az új helyszín osztatlan sikert aratott, a pubból kialakított wargame club és bolt tökéletes helyszín egy ilyen rendezvényre. Mivel én a sci-fi és fantasy vonalon nem vagyok tájékozott, számomra az üzlet hatalmas kínálata is nagy meglepetés volt, nem csak a pub kialakítása. Egyértelmű, hogy ezentúl évente egy Historikumot, ha lehet itt kell megtartanunk. Köszönjük mindenkinek aki eljött a rendezvényünkre, és külön köszönet a helyi szervezőknek és a Főnixcsarnoknak, hogy segítettek újra megvetni a lábunk Székesfehérváron.

Jean Rigolo hadnagy megállt és reszkető kézzel húzta elő a flaskáját a zubbonya felső zsebéből, kiszáradt a torka és nem volt képes úrrá lenni a remegésén. A Calvados jólesően égette a torkát, mélyeket lélegzett és várta, hogy elmúljon a remegés. A Chasseurs tiszt és legényei elősször rossz vonatra szálltak a mozgósításnál, majd elsodorta őket a német invázó árja, végül itt találták magukat a Belgiumból visszavonuló britek hátországában. A kisváros útkereszteződésében egymásba hajtott egy francia és egy brit teherautó, megakasztva mindkét konvojt. A schaffeur-ök elmenekültek, mert állítólag a németek elkezdtek rájuk tüzelni, Jean viszont Aimeric Tranquille gyalogsági hadnaggyal közösen úgy döntött a konvojt fel kell gyújtani, nem maradhatnak a járművek német kézben. Visszaindultak hát a kockaköves utcákon a tér felé. Tíz perce még lelkesen helyeselt. Most viszont már nem tűnt olyan jó ötletnek a nyílt téren álló járművek megközelítése, az utcák ugyanis fenyegetően kihaltak voltak.

A 2009-es Salute rendezvény előtt döntöttem el, hogy a Nagy Háború lesz a második 28mm-es témám az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc után. (Valamikor majd azok a seregek is sorra kerülnek itt a blogon a Projekt sorozatban). Szóval a korszakot kiválasztottam, és elkezdtem építeni a könyvtáramat a témához. Elsőnek az orosz sereget kezdtem el építeni, majd a németet, aztán 2011 körül elcsábultam és elkezdtem gyűjteni a briteket. Mint projekt, egy csomószor háttérbe szorultak, de makacsul kitartottak elvégre igazi britek a "stiff upper lip" alaptulajdonságuk. Az elmúlt nyolc év alatt, használtam őket egy jó kis Mud and Blood hadjáratban 1918 Görögország, majd nagy szerepet játszottak az újoncok toborzásában és a győri klub szervezésében is. Úgy döntöttem, hogy itt az ideje, hogy végre egy teljes sereg legyen belőlük, nagyon motiváltak Ambasa és Petyo barátom posztjai a 28mm-es WW1 seregeikről.